Van, akit egyedül és egykeként nevel az édesanyja, más nőknek nagy családok élén kell helytállniuk, de anyából csak egy van, mondják, és az ő személyisége, hozott mintái, hozzá kötődő viszonyunk egy életre meghatároz minket. Épp ezért foglalkozik az anyákkal rengeteget a pszichológia, az irodalom, a költészet, és természetesen a filmipar is. Anyák napja közeledtével egy szubjektív ötös listát állítottunk össze a tévéképernyőkön és a mozivásznakon látható anyakarakterekből.
Molly Weasley (Harry Potter-filmek)
Generációk gyermekkorát határozta meg a J.K. Rowling által írt hétkötetes sorozat, mely a varázslóvilágba kalauzolta el az olvasókat. A sztorinak már a megjelenés évében akkora sikere volt, hogy nem sokkal később a Warner Bros stúdió megvásárolta a megfilmesítés jogát, így tíz év alatt nyolc filmben dolgozták fel Harry Potter kalandjait. Sokféle karaktert megismerhettünk bennük, így különböző anyatípusokból is volt egy pár. Az egyik legnépszerűbb anyakarakter Molly Weasley (Julie Walters) volt, aki hét gyermeket nevelt fel szeretetben, és aki anyja helyett anyja lett legkisebb fia legjobb barátjának, Harrynek is. A karakán Mollyt és férjét, Arthurt sosem vetette fel a pénz, mégis nagyobb boldogságban éltek, mint a tízszer tehetősebb Malfoy-család. Molly Weasley az a típus, akit ha meglátnál, nem tudnád megállni, hogy megöleld, és valószínűleg ő sem hagyná annyiban a dolgot. Jó néhány emlékezetes pillanata akadt a hét könyv (vagy a nyolc film) során, a Ronnak küldött Rivallótól elkezdve („Ronald Weasley! Hogy merted ellopni azt a kocsit?!”) egészen a diadalittas „A lányomat nem bántod, te szajha!”- felkiáltásig. Hiszen még a legbékésebb anyukában is felébred a védelmező ösztön, ha a gyermekét bántják.
Lorelai Gilmore (Szívek szállodája)
Tinédzserként lett terhes, mégsem fordult meg a fejében, hogy elvetesse a születendő babát, annak ellenére sem, hogy szülei nem támogatták őt a döntésben. Lorelai Gilmore (Lauren Graham) igazi badass anyuka, aki szinte egyedül nevelte fel lányát, Rory-t (Alexis Bledel), akivel a kis korkülönbség miatt kvázi együtt nőttek fel. Pörgős eszmecseréik sok nézőt idegesítettek, én nagyon szerettem ezt a tulajdonságukat – talán mert pont olyan gyorsan beszélek, mint Lorelai – , és bár a barátnői kapcsolatra hajazó anya-lánya viszony volt a történet fő mozgatórugója, a sztori akkor vált valóságosabbá, amikor komoly vitáik akadtak. Emellett fontos történetszál volt, ahogy a saját boldogságát kereste, ahogy saját anyjával küzdött éveken át, ahogy szállórecepciósból szállodatulajdonos lett, és ahogy végül párra is lelt Luke személyében.
Claire Dunphy (Modern család)
A 11 évadot megért Modern család a 2010-es évek amerikai tévésorozatainak legjobbjai közé sorolható, hiszen sitcom létére a szórakoztatás mellett olyan komoly témákat feszegetett, mint a bevándorlás, a melegházasság, az azonos neműek gyermekvállalása, a tinédzserterhesség, vagy hogy a boldog családért rengeteget kell dolgozni. Nem csoda, hogy 22 Emmy-díjat zsebelhetett be az évek során, ebből kettőt a Claire Dunphy-t alakító Julie Bowen vihetett haza. Claire két lányt és egy fiút nevel férjével, Phillel, de néha olyan, mintha férje a negyedik gyermeke lenne. Épp ezért kvázi ő tartja össze a családot, ő a szigorú szülő, így sokszor éri bántás kontrollmániája és „nekem mindig igazam van” – stílusa miatt. De amit sokan nem látnak be még a nézők közül sem, hogy Claire mindig a legjobbat akarta a családnak, és képes volt belátni azt is, ha tévedett. Sokak szerint toxikusan viselkedett, ahogy Haley-t szinte erőszakkal egyetemre küldte, hiszen a kamasznak abban az időben nem ilyenfajta támogatásra lett volna szüksége, de később bebizonyosodott, hogy ez volt a helyes út. Talán ha az ember gyerekszemszögből nézi Claire karakterét, rémálom-anyának tűnhet, de felnőtt fejjel rájön, hogy ez egyáltalán nem így van.
Morticia Addams (Addams family)
Habár az Addams családra furcsa, bogaras figurákként tekintünk, ha elvonatkoztatunk attól, hogy egy gótikus kúriában laknak és szeretik a sötét, horrorisztikus dolgokat, valójában teljesen normálisak. Gomez rajongásig imádja feleségét, Morticiát, aki sosem pánikol, mindent képes megoldani. Hagyja, hogy gyermekeik boldog önmaguk lehessenek. Nem akarja Wednesdayre erőltetni, hogy olyan legyen, mint a többi kislány azért, hogy azok ne csúfolják. Ő sem nézi le azok a „normális embereket”, akik különböznek családjától, hiszen mint mondja: „A normalitás csak egy illúzió. Ami normális egy póknak, az maga a káosz egy légynek.”
Mrs. Gump (Forrest Gump)
„A Mama volt az egyetlen, aki úgy tudta megmagyarázni nekem a dolgokat, hogy megértettem.” Ugyan Tom Hanks kapott 1995-ben Oscar-díjat a Forrest Gumpban nyújtott alakításáért, nem elhanyagolható Sally Field játéka sem, aki a gyermekét egyedül nevelő Mrs. Gumpként tűnt fel a vásznon. Forrest – bár sokan azt hiszik – nem autista volt, hanem „simán” alacsony intelligenciával, gyenge szellemi képességekkel rendelkezett, ahogy azt az iskolai felvételinél is megmutatta Mrs. Gumpnak az igazgató egy ábrán. De ez a tény egy percig sem tartotta vissza attól, hogy a legjobbat adja fiának, még úgy sem, hogy az ötvenes-hatvanas évek Amerikájában kicsit sem volt könnyű egyedülálló anyukaként boldogulnia. Ő viszont támogatta a fiát, bármibe is belekezdett, és számos bölcs gondolatot hagyott rá, például azt, hogy „Ha Isten azt akarta volna, hogy minden ember egyenlő legyen, mindenkinek a lábára járógépet rakott volna.”
