Noha általában arról esik a legtöbb szó, hogy egy ember súlyát a táplálkozás és a testmozgás határozza meg, ma már tudjuk: az alvás és annak minősége is befolyásolja az elhízás mértékét. De mégis miért így hat a szervezetünkre a tartós alváshiány, és milyen egyéb tüneteket okozhat, különösen, ami a szépségünket illeti?
„Átvirrasztott éjszakák…” – szól a híres nóta. Ugyan életünkben legalább egyszer előfordul, hogy szerelmi bánat miatt nem hajtjuk nyugodt álomra a fejünket, a CDC (az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ rövidítése – a szerk.) szerint háromból egy felnőtt napi szintű alváshiánnyal vagy -deficittel küzd – és ez már korántsem a „száz el nem mondott szó” számlájára írható.
Ugyan hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mégis igaz: az alvás az étkezés és a folyadékfogyasztás mellett az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk. Nem véletlen, hogy az akciófilmekben a CIA alvásmegvonással kínozza a rabokat: az általános vélemény szerint minimum napi 7-8 óra alvásra van szükségünk ahhoz, hogy kipihenjük magunkat.
Ennek elmaradása számos kellemetlen tünetet eredményez: negatívan befolyásolja a koncentrációs képességünket, növeli a reakcióidőnket, ennélfogva az olyan alapvető tevékenységek, mint például a vezetés is jóval megerőltetőbbnek tűnhetnek, mint általában. Emellett frusztrációt és szorongást, valamint magatartásbeli zavarokat (ingerlékenység, sértődékenység) is okozhat az alvásdeficit.
A tartós alváshiány egészségi kockázatai
A kutatásoknak hála mára nemcsak azzal vagyunk tisztában, hogy aki keveset alszik, zsémbes lesz: a tartós alváshiánynak ugyanis komoly egészségi kockázatai lehetnek. De kezdjük az elején! Ha hosszú időn keresztül képtelenek vagyunk kipihenni magunkat, nagyobb eséllyel következhetnek be olyan kardiovaszkuláris események, mint például a szívinfarktus vagy stroke. A tudósok szerint a kevés alvás megzavarja az agy azon részeit, amelyek a keringési rendszert szabályozzák, ennek következményeként gyulladás jön létre, amely megnöveli a vérrög kialakulásának kockázatát.
Hasonló a helyzet a cukorháztartásunkkal is: a tartós alváshiány kettes típusú cukorbetegséget is eredményezhet. A kutatások szerint ugyanis az alvásmegvonás tönkreteszi a testünk glükózfeldolgozását (a glükóz az egyik legalapvetőbb cukorfajta – a szerk.), így a sejtjeink „üzemanyag nélkül” kénytelenek működni, és ez hosszú távon diabéteszhez vezet.
A tartós alváshiány óriási stressz, amely az immunrendszerünkre is kihat: az immunrendszerünk alvás közben regenerálódik, ám annak hiányában legyengül, és nem lesz képes a kórokozók elleni védekezésre, így az álmatlanságban szenvedő ember gyakrabban esik áldozatul különböző fertőzéseknek.
A legújabb felfedezések szerint nemcsak a szív- és érrendszer, a cukorháztartás és az immunrendszer szenvedi meg az alváshiányt, hanem a hormonrendszerünk is, amelynek megzavart működése kihat az étkezésünkre és végső soron a súlyunkra is.
Alváshiány = elhízás?
Testünk sokkal összetettebb rendszer annál, minthogy egyszerűen egyenlőségjelet tegyünk az alváshiány és az elhízás közé. A történet a leptin és a ghrelin nevű hormonokkal kezdődik, amelyek az étvágyunkat szabályozzák. Amennyiben tartós alváshiány áll fent, ezek a hormonok fokozott éhségérzetet keltenek bennünk, ennek hatására nemcsak, hogy többet eszünk, mint szoktunk, de hajlamosabbak vagyunk kalóriadúsabb ételeket választani, mint általában, ami könnyen súlygyarapodáshoz vezethet. A felsorolt étvágyszabályozó hormonok mellett nem elhanyagolható az alváshiány miatt emelkedett kortizolszint sem, amely szintén összefüggésbe hozható az elhízással.
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy egy ördögi körrel van dolgunk, hiszen a felborult hormonrendszer mellett a fentebb már részletezett cukorháztartásunk és az anyagcserénk egyensúlya is deficitet szenved, s ezen tényezők összhatása miatt észlelhetünk súlygyarapodást, mint az alváshiány egyik fő tünetét. Emellett józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető, hogy az alváshiányban szenvedőknek kevésbé van energiájuk a testmozgásra, így annak hiánya is „elősegíti” a súlygyarapodást.
Aludj el szépen, kis Balázs… Hogy szép legyél!
A fentiek tudatában könnyen kikövetkeztethető, hogy a szerveink működésében bekövetkezett zavarok a külsőnkön is meglátszanak. Egy 2017-es kutatás például kimutatta, hogy sokkal szívesebben kezdeményezünk beszélgetést azokkal, akik kipihentnek „tűnnek”, mint azokkal, akik nem. Utóbbiról általában a szem alatt húzódó lilás karikák, lógó szemhéj, duzzadt, szem alatti táskák, valamint a fehér bőr és vörös szemek árulkodnak.
Nem véletlen, hogy az utóbbi időben elterjedt a „beauty sleep” (durva fordításban „szépre alszom magam”) fogalma, hiszen mára tényként kezeljük, hogy az alvás igenis befolyásolja a szépségünket. A beauty sleep egyebek mellett csökkenti a ráncok megjelenését a bőrön, mindez egyébként az immunrendszerünkkel áll összefüggésben: ha az meggyengül, lecsökken a kollagén mennyisége és romlik a minősége, ami ráncosodást eredményez.
Az elegendő alvás ezen kívül megszünteti a szem alatti puffadtságot is: az alvás során „helyreálló” keringés képes elszállítani a duzzadást okozó anyagokat a szem alatti területekről. A kielégítő alvás erősebb hajat is eredményez: a pihenés alatt kiegyensúlyozottá válik a szervezetünk kortizolszintje, amely így minimalizálja a hajhullás kockázatát.
Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy nem érdemes (akár akarva, akár akaratlanul) sok éjszakát átvirrasztanunk, de ha mégis így hozza az élet, mielőbb járjunk utána, mi okozza az alvásmegvonást, hiszen nemcsak az álmunk a tét, hanem az egészségünk is!
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
A borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
– Szponzorált tartalom –
