Tíz éve már, hogy 48 éves korában elhunyt a hatszoros Grammy-díjas énekesnő, Whitney Houston, akinek hangját hallva a mai napig kicsordul a könny a szemekből.
Negyvennyolc év adatott meg Whitney Houstonnak, akit napra pontosan tíz évvel ezelőtt találtak holtan egy Beverly Hills-i hotel egyik lakosztályában. A több, mint négyszáz díjjal elismert énekesnőre emlékezünk, aki élete során közel százmillió albumot adott el, és aki a mai napig a zenetörténelem megkerülhetetlen alakja.
New Jersey állam legnagyobb városában, Newarkban született, mely New York metropoliszától alig tizenöt kilométerre nyugatra található. Szinte előre meg volt írva, hogy énekesnő lesz belőle, hiszen édesanyja, Cissy Houston, és unokatestvére, Dee Dee Warwick az amerikai gospelkultúra ikonikus alakjai voltak. Ötévesen kezdett el énekelni a newarki New Hope Baptist Church nevű templomban, ahol édesanyja zenei vezetőként dolgozott. Első önálló fellépésének is ez a templom adott helyet hat évvel később, és ekkor döntötték el együtt, hogy Whitney bizony énekesnő kell, hogy legyen. Kamaszkorában is sokszor fellépett Cissyvel, ám a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy elvégezze a középiskolát, és csak érettségi után kezdjen bele szólókarrierjébe, melynek csúcsán öt oktávnyi hangterjedelme volt.
A csillogás
1985-ben, huszonkét évesen jelent meg első albuma, mely a nevét viselte, és egyből rekorder lett, világszerte húszmillió példány fogyott el belőle – azelőtt még soha nem adtak el debütáló albumból ennyit. A lemez ikonikus dala, az I Wanna Dance With Somebody első helyen került fel a slágerlistákra, ez 1985 előtt még egyetlen női előadónak sem sikerült. A következő évben megnyerte első Grammy-díját, amit aztán még hat követett. 1987-ben megjelent a Whitney című album, amivel megdöntötte a The Beatles és a Bee Gees rekordjait is, majd egy évvel később az olimpia dalát is neki köszönhettük.
1992-ben a filmvásznon is kipróbálta magát: a Több, mint testőr (The Bodyguard) című filmben Kevin Costnerrel játszott együtt, aki egyébként a mozi producere is volt. A filmben Rachel Meron karakterét alakította, a paparazziktól üldözött énekesnő sorsa kicsit hasonlított az övére. A film zenéjét három Grammy-díjjal jutalmazták meg az 1994-es átadón, a dalok közül a legemlékezetesebb természetesen az I Will Always Love You volt, amiről sokan nem tudják, hogy Dolly Parton írta, hiszen Houston feldolgozása lett világhírű.
Újabb filmszerep következett, a Forest Whitaker által rendezett Igazira várvában (Waiting for exhale) négy afroamerikai barátnő egyikét alakította. 1996-ban is megjelent aztán egy film az ő főszereplésével, ekkor Denzel Washington oldalán láthatták a nézők a Kinek a papné (The Preacher’s Wife) címet viselő romantikus fantasyben.
Énekesnői karrierje során olyan óriási nevekkel dolgozott együtt, mint Stevie Wonder, Cher, Elton John, Tina Turner és Mariah carey (Divas’ Live ’99 nagykoncert), George Michael és a lista végtelenségig tart. 1998-as My Love Is Your Love című nagylemezének elkészítésében Missy Elliott is közreműködött, és stílusa – talán emiatt is – az R&B és a funk felé hajlott egy kicsit.
Rengeteget adományozott, létrehozta a Whitney Houston Foundation For Children nevű alapítványt, de nemcsak a gyereket segítette nagy összegekkel, hanem az AIDS-kutatást, az afroamerikai egyetemeket és a veteránokat is.
Nem mind arany…
A nyolcvanas évek végén a Soul Train díjátadón egymás közelébe ültették őket, így ismerkedett meg Bobby Brown zenésszel, akivel néhány hónappal később összejöttek. A párt mindig nagy médiafigyelem övezte, hiszen stílusuk nem is lehetett volna különbözőbb: Brown volt a rapper, a rosszfiú, míg Whitney a jókislány imidzset felöltött popsztár. De ez nem zavarta őket, három évnyi kapcsolat után Brown megkérte a kezét, és ezzel kezdetét vette viharos házasságuk. 1993-ban, több sikertelen terhességet követően megszületett lányuk, Bobbi Kristina.
Aktív kábítószer- és alkoholfogyasztási szokásaik már a házasságuk elejétől fogva ismert volt a baráti és ismerősi körben, azonban ők csak évekkel később vallották be nyilvánosan. A kétezres évektől kezdve rengetegszer kerültek a címlapokra régi sztorik, vagy épp új rendőrségi ügyek miatt, és bár sokak szerint az énekesnőt férje vitte bele a rosszba, közeli ismerősök azt állítják, hogy Whitney már megismerkedésük előtt gyakorta fogyasztott drogokat. 2004-ben fordult még rosszabbra a helyzet, ekkor a popikon elvonóra vonult, majd egy évvel később újra.
A Bravo Networkön 2005-ben indult el a Being Bobby Brown címet viselő valóságshow, melyben sokat szerepelt az énekesnő is. Ugyan a rappernek az volt a célja, hogy addigi rossz hírét pozitív irányba befolyásolja majd a műsorral, épp az ellenkezőjét érte el vele: a nézők minden eddiginél megdöbbentőbb módon szembesültek a kapcsolat mérgezőségével és a pár egymás iránti viselkedésével. 2006-ban Houston végre beadta a válókeresetet, és a válás után kislányuk teljes felügyeletét megkapta. Három évvel később Oprah Winfrey műsorában beszélt a válásról, elmondta, hogy egykori férje bántalmazta is őt, érzelmileg és fizikailag is. Ezekben az években úgy tűnt, hogy lassan visszatér egykori önmagához és karrierje is ismét felfelé ível majd, kiadta újabb lemezét, az I Look To Yout és koncertturnéra indult. Szerepet kapott a Sparkle című, 1960-as években játszódó moziban is, ahol a főszereplő lánytrió egyik tagját alakította.
Azonban a premiert már nem érhette meg, mert valami megint félrecsúszott: 2012. február 11-én, a Grammy-díjátadó előestéjén Whitney Houstont holtan találták szállodai lakosztályának kádjában. A halottkém jelentése szerint fulladás okozta halálát, melyben közrejátszott szívbetegsége és a szervezetében található kokainmennyiség is. Tiszteletére mindenki fekete ruhát öltött a másnapi gálán és a popikon emlékének szentelték azt. Búcsúztatására egy héttel később került sor, ugyanabban a templomban, ahol életében először fellépett.