Katharine Hepburn kitaposta nekünk az utat a kényelmes öltözködéshez, pedig stílusát meglehetősen rossz szemmel nézték az 50-es évek Hollywoodjában.
Katharine Hepburn 1907. május 12-én született, akit az Amerikai Filmintézet „Minden idők első számú női filmcsillagaként” tart számon, páratlan képességgel építette ki, majd tartotta fenn saját sztárimázsát. Leszerződött az RKO (Radio-Keith-Orpheum) amerikai filmgyártó és forgalmazó céggel, majd az 1930-as évek elején Hollywoodba költözött. Akkoriban az álomgyárban minden a flitterekkel és tollakkal borított, platinaszőke színésznők körül forgott.
Katharine Hepburn egy szippantásnyi friss levegő volt a filmvilágban
Hepburn egyedi stílusával azonban már az első pillanattól kezdve kitűnt, ám első filmje, az 1932-es Búcsú a szerelemtől így is azonnal „filmsztárrá” tette. Magasan stilizált személyiségével és szikár testalkatával radikálisan eltért az addigi filmes díváktól, mint amilyen például Jean Harlow és Carole Lombard is volt. Hepburn velük ellentétben a modernizmus lényegét közvetítette – egy nőt, aki egyenesen az élet szemébe nézett. Hepburn a nők általános választójogának bevezetése utáni generáció tagja volt, filmes személyisége pedig tökéletesen rezonált ezen generáció független, modern szellemével. Annak ellenére, hogy az RKO teljesen másképp akarta pozicionálni, Hepburnnek mégis sikerült megteremtenie a saját énmárkáját. „Annak a kornak köszönhetem a sikeremet, amelyben éltem” – nyilatkozta egy alkalommal, majd hozzátette: „A személyiségem lett a stílus.”
Nem követte, hanem diktálta a divatot
Katharine Hepburn outfitjei kulcsfontosságú szerepet játszottak a „Hepburn-jelenség” kialakulásában, és kiderült, hogy – mint minden más, ami számított neki – a színésznő maga is erőteljesen alakította megjelenését. Az Oscar-díjas jelmeztervező, Edit Head egy alkalommal így mesélt a díváról: „Az ember nem Miss Hepburnnek, hanem vele együtt tervez. Igaz profi, és nagyon határozott elképzelései vannak arról, hogy mi áll jól neki, legyen szó ruhákról, forgatókönyvekről vagy a komplett életstílusáról.” Hepburn lázadónak számított a divat terén, ugyanis amikor csak lehetett kényelmes, a szabad mozgást biztosító darabokat viselt. A való életben a sportos viseletet részesítette előnyben, amely tükrözte veleszületett atletikusságát. Szabad szelleműségének hála kitaposta az utat a nadrágok előtt a női divatban.
Miután Párizst, a divatvilág központját felemésztette a háború, a hollywoodi divattervezők feltűnő „amerikai divatot” teremtettek a mozivásznon. Katharine Hepburn korábbi „lázadó”, kényelmes viselete egyszeriben előtérbe került, és beépült a nők hétköznapi stílusába. Jean L. Druesedow vezető jelmeztörténész és a „Katharine Hepburn: Dressed for Stage and Screen” vándorkiállítás kurátora szerint Hepburn „megtestesítette az amerikai stílust”.
Mindig tudta, hogy mit akar
A ruhák mindig is fontosak voltak Hepburnnek, gardróbjának nagy részét a New York-i városházán tartotta. 2003-as halála után a Hepburn Birtok a Kenti Állami Egyetemi Múzeumnak adományozta a gyűjteményt: az intézmény igazgatója, Jean Druesedow elmondása szerint „ez az egyik legfontosabb korabeli jelmez- és divatos ruhakollekció az országban”. A ruhák 2010-es múzeumba kerülése óta Druesedow felfedezte, hogy azok bizonyítják, hogy „Hepburn nagyon is tudatában volt annak, hogy az imidzse, amelyet a divattervezőivel való szoros munkakapcsolata révén alakított ki, nemzedékeken át lenyűgözte rajongóit.”
Katharine Hepburn csak a legjobbakkal dolgozott, így például olyan vezető tervezőkkel, mint Adrian, Walter Plunkett, Howard Greer és Muriel King; a színpadon különösen kedvelte Valentina színházi tervezőt, aki egyben az egyik kedvenc magántervezője is lett. „Elképesztően nagy gondot fordítok a megjelenésemre” – ismerte el egy interjúban Hepburn. – „Tovább időzök egy outfit összerakásán, mint bárki más. Ennek ellenére azt gondolom, nem ítélhetünk meg valakit pusztán az öltözködése alapján. A belső értékek számítanak.”
Amikor egy szerepre készült, Hepburn gyakran írt összefirkált jegyzeteket a jelmeztervezőknek a színekkel és anyagokkal kapcsolatos elképzeléseiről. Mivel a jelmezek segítettek neki egy szerep karakterének megformálásában, Hepburn szilárdan hitte, hogy „egy sztár gyakorlatilag mindig jelmeztervezőt kér, ha van egy kis esze”. Érdekesség, hogy Hepburn hatását az amerikai divatra hivatalosan csak 1985-ben ismerték el, amikor megkapta az Amerikai Divattervezők Tanácsának életműdíját. Megjelenése hűen tükrözte azt, ki is ő valójában, és egyértelműen hozzájárult a több mint hat évtizedig tartó töretlen népszerűségéhez. Karakterek, jelmezek, mindennapi öltözék – mindez egy megdönthetetlen képpé olvadt össze, amely „Katharine Hepburnt” hirdette. Ahogy fogalmazott egy 1973-as PBS-interjúban: „Igazán lenyűgöző vagyok!”
Borítókép Forrása: Tumblr
