Ma 145 éve látta meg a napvilágot Molnár Ferenc, akit legtöbben a Pál utcai fiúk miatt ismerünk, pedig sok mindent letett az asztalra élete során, ami korántsem volt problémamentes.
Molnár Ferenc 1878. január 12-én született Neumann Ferenc néven. Édesapja a Margit híd építésénél volt üzemorvos, majd sebészként dolgozott. Molnár Ferenc a tanulmányait a ma is működő Lónyai Utcai Református Gimnáziumban végezte. A gimnázium utolsó évében az önképzőkör titkára lett. Nem véletlenül törekedett arra, hogy előrébb jusson, ugyanis ekkor már tudatosan újságírói babérokra tört. Végül jogot tanult, és ekkor már napilapok is lehozták cikkeit.
Szabadidejében regényírásba kezdett, és idegen nyelvről fordított műveket magyarra. Ebben az időszakban vette fel a Molnár vezetéknevet, mivel felmenői között több molnár is akadt.
Első nagyobb visszhangú írása a 23 éves korában megjelent szatirikus regénye, Az éhes város volt, melyet az Egy gazdátlan csónak története követett. Regények és kisregények mellett színpadi műveket is írt: 1902-ben mutatták be a Vígszínházban A doktor úr című darabját. Még nem volt harmincéves, amikor 1906-ban megírta A Pál utcai fiúkat, ami a legismertebb regénye lett.
A Pál utcai fiúk modern előzetese
Még ebben az évben vette feleségül Vészi Margit festőművészt és írónőt, aki akkori főszerkesztőjének lánya volt. Kapcsolatuk nem tartott sokáig, fél év után elváltak útjaik. Az író a munkába temetkezett: 1907-ben már külföldön is bemutatták egy darabját, mégpedig Az ördögöt, melyet több előadás követett Bécsben, Berlinben, Olaszországban és Amerikában is. Egyik legnagyobb színpadi sikere a Liliom volt, ami 1945-re a Broadway-re is eljutott, Carousel (Körhinta) címmel, ám ekkorra már musicalt készítettek belőle.
Az első világháború alatt sem tétlenkedett: haditudósító volt Galíciában, amiről könyvet is írt, Egy haditudósító emlékei címmel. 1922-ben feleségül vette Fedák Sári primadonnát, de ez a kapcsolat is válással végződött. Harmadik feleségének, a színésznő Darvas Lilinek 1926-ban esküdött örök hűséget. Ebben az időszakban írta a legnépszerűbb színdarabjait, melyek közt kevesebb társadalomkritikus darab volt, mint korábban, inkább a könnyedebb műfaj felé fordult.
1939-ben feleségével Franciaországba mentek, majd onnan Svájcba, és végül New Yorkba. Itt is folytatta a színdarabok írását, ráadásul a forgatókönyvírással is megpróbálkozott. Ottani életük nem tartott sokáig: az ötvenes évek elején gyomorrákot diagnosztizáltak nála, műtétje során, 1952. április 1-én életét vesztette.
Pályatársai egyaránt jó véleménnyel voltak róla, s ez nem véletlen, hiszen azon kevés íróink egyike, aki külföldön is nagy sikereket ért el műveivel. Sajátos stílusával egy unalmas történetből is képes volt izgalmas darabokat írni. Sok esetben bírálta a magyar urakat, de együttérzően mutatta be a kisemberek életét, ami akár a Pál utcai fiúkban is tetten érhető.
Ady Endre magasztalta kollégáját, szerinte Molnár Ferencben nyolc író lakott. Babits Mihály sem vitatta érdemeit, ám leginkább a szórakoztatásban látta képességeit, mindennek ellenére átlagosnak tartotta.
Molnár Ferenc – ember az író mögött
Molnár Ferenc szinte egész életében depressziótól szenvedett. Nehezen kezelte az érzelmeit, így az alkoholba menekült, ami agresszívvé tette. Első feleségétől elsősorban azért vált külön, mert többször megverte őt, ezen felül rendszeresen más nők ágyában kötött ki. Nem véletlenül írta neki a Liliom című sikeres színdarabját, amiben a főszereplő rosszul bánik a feleségével. A siker váratott magára, amitől Molnár Ferenc annyira kikészült, hogy egy évig szanatóriumban volt.
Nem vetette meg a szerelmet és a nőket: a Liliomban női főszerepet játszó Varsányi Irénbe annyira beleszeretett, hogy még a színésznő férjével is kiállt párbajozni, ami miatt végül börtönbe került. Ekkor hagyta el a felesége, amitől az író annyira összeomlott, hogy megmérgezte magát.
A szintén íróként tevékenykedő Bródy Sándor is élete legmélyebb időszakában volt ekkor, így tanácsokat adott Molnár Ferencnek arról, hogyan lehet a legjobban kivitelezni az öngyilkosságot. Molnár Ferenc azonban nem volt vevő a leckékre, mondván:
,,Sándor bácsi kérlek, én öngyilkossági ügyekben csak attól fogadok el tanácsot, akinek már sikerült”.
Harmadik feleségével, Darvas Lilivel sem hagyományos házasság volt az övéké. Bár életük végéig házasok maradtak, évente alig találkoztak, és ha Amerikából Budapestre utaztak, akkor is külön szálláson töltötték az időt.
Depressziója egy életen át elkísérte, melyet a felmerülő események is mélyítettek. Vele ellentétben titkárnőjének sikerült az öngyilkosság, és ez rontott az író állapotán, mivel szeretői viszonyban is volt a nála harminc évvel fiatalabb nővel. Szerelme úgy lángolt, hogy még az végrendeletébe is beleíratta Bartha Vanda nevét. Bár nem hitt a spiritualitásban, éjszakánként beszélgetett a halott nővel, és maga sem értette, hogy idegrendszere hogyan játszhat vele ilyen tréfát. Élete utolsó színdarabja, az Éjféli ápolónő utolsó időszakát dolgozza fel. A történet egy haldokló férfiról szól, és egy olyan ápolónőről, akit a mennyből küldtek a beteg mellé.
Felesége jóvoltából Molnár Ferenc Bartha Vanda mellett találhatta meg végső nyughelyét a New York-i Linden Hill temetőben.
Nyitókép forrása: Wikipédia