Szendrey Júlia naplója nem lenne olyan érdekes, ha nem Petőfi Sándor felesége lett volna. Az özvegy egy olyan naplót hagyott ránk örökül, ami által sok mindent megérthetünk az életéből.
Szendrey Júlia Petőfi halála után meglehetősen hamar eldobta az özvegyi fátyolt, és így szabályos népharag zúdult rá, ami a mai napig kitart, hiszen sokan még mindig elítélik, hogy hogyan feledhette el olyan hamar nemzetünk nagy költőjét.
Valójában Júliának élete legnagyobb csodája és tragédiája volt egyben az, hogy beleszeretett a Petőfi Sándorba, mert a pár év szerelmet több évtized szenvedés követte.
Szendrey Júlia csupán 21 éves volt, amikor szeretett Sándorát elveszítette, s ezután nemcsak magáról, hanem egyszem gyermekéről is gondoskodnia kellett. Hozzáment Horvát Árpádhoz, aki által Pesten maradhatott, így életét ott folytathatta, ahol Petőfi halálakor abbahagyta.
Szendrey Júlia naplója – egy boldogtalan asszony feljegyzései
Bár az írások közt szerepel a Petőfi Sándorral való összeismerkedést megelőző időszak, és az is, hogy hogyan estek szerelembe és jegyezték el egymást, a feljegyzések javarészt a költő eltűnése utáni időszakból származnak. Mindennek ellenére rendkívül érdekes olvasmány, ugyanis kiderül belőle, hogy Júlia mennyire megszenvedte, hogy férjhez kell mennie ahhoz, hogy boldoguljon. Mindennek ellenére a házasságot próbálta jóra fordítani, és sokáig kereste eltűnt férje nyomát, remélve, hogy egyszer megtalálja.
Az egykori Petőfi Sándorné megrendítő őszinteséggel vall naplójában, amit valójában önmagának írt. Bár több elbeszélését és versét lehozták a korabeli újságok, és Andersen meséit is az ő fordításában élvezhette elsőként a magyar közönség, naplóját csakis saját magának írta. Talán a megkönnyebbülést várta általa, ám ahogy a sorokból olvasható, ez soha nem jött el.
A feljegyzések szerint nagyrészt szomorúságot élt át élete során, amit kiválóan éreztet is olvasóival:
Ha a virágok harmat helyett illy keserű könnyeket innának, minők most arczomat áztatják, nem látná őket többé a nap fölébredni…
Mindennek ellenére nem minden bejegyzés ilyen komor, hiszen számos olyan utálást is olvashatunk, ahol egy fiatal lány a csapongó gondolatait írja le egy képzeletbeli szerelemről, ami talán soha nem válik valóra.
Kacagnom kelle, midőn ma naplóm utósó levelét átolvasám, hogy milly bolond gondolatim vannak néha.
Szendrey Júlia naplójában a gondolatok egyáltalán nem bolondak, sőt, bizonyítják, hogy az érzések mit sem változtak az elmúlt majd’ 200 évben. Egy mai ember éppúgy éli meg a szerelem minden örömét, ahogy szenved, amikor el kell temetnie a társát. A sorok kiválóan feltárják előttünk az özvegy gondolatait, akit egy ország vetett meg anélkül, hogy valóban ismerték volna, mi zajlik a lelkében.
Nyitókép forrása: Karsa Tímea