Mi köze a zsiráfoknak az űrruhákhoz? Fejlődés a Viasat Nature műsorán

Patrick Aryee brit természetvédő és műsorvezető dokumentumfilmjei mindig elkápráztatják a nézőket. Íme a legújabb, a Fejlődés.

Azt tudjuk, hogyan hat az emberi technológia a természetre, de vajon ez hogy működik visszafelé? A Fejlődés erre keresi – és mutatja meg – a választ. A Viasat Nature csatorna április 11-től tűzte műsorára hatrészes dokumentumsorozatát, amelyet az érdeklődők hétköznaponként este héttől láthatnak majd.

fejlődés viasat nature
Forrás: Viasat Nature

Tudtátok például, hogy a több, mint két méteres nyakkal rendelkező zsiráfoknak az űrruhák fejlesztéséhez is köze van? Ezeknek az állatoknak extrém hosszú nyakuknál fogva erős szívre van szükségük azért, hogy kellő mennyiségű vér jusson az agyukba (is), így a zsiráfszív az emberénél negyvenszer nagyobb. Azonban ha az említett mennyiség lehajoláskor mind a zsiráf fejébe zúdulna, az állat nagy valószínűséggel kimúlna – de ez nem történik meg, mert izmok és speciális szelepek segítségével képes szabályozni a véráramot a testében. Az artériák összehúzódásának ezen elve pedig az embereknek is jól jön, méghozzá az űrhajózásban. A Föld elhagyásakor az asztronautákat akkora erejű gravitáció terheli meg, hogy ha nincs megfelelő védőöltözetük, nem jut elég vér az agyukba, így jobb esetben csak elájulnak, rosszabb esetben akár meg is halhatnak. Egy szakértő csapat tehát az afrikai állat “működési elvén” alapuló űrruhán dolgozik épp, ami a megfelelő időben és arányban növelné a nyomást az emberi test bizonyos részein.

fejlődés viasat nature
Forrás: Viasat Nature

Az óceánok legkedvesebb lakói, a delfinek jellegzetes hangja a szökőárak elleni harcban nyújthat segítséget az emberiségnek – de hogyan is? Hiába rendelkezünk manapság olyan szenzorokkal és műszerekkel, melyek többnyire időben észlelik a vízalatti földmozgásokat, ezeket a jeleket az óriási víztömegben továbbítani bizony nehézségekbe ütközik. Itt jönnek képbe a delfinek, akiknek evolúciós fejlődésüknél fogva már van megoldásuk a problémára. A “delfinfütty” ugyanis nagyobb frekvenciatartománnyal rendelkezik, mint az emberi hang, és a rádiójelekkel ellentétben nem vész el a vízben, dacára a tereptárgyaknak vagy légbuborékoknak. Egyrészt azért, mert folyamatosan kalibrálják az általuk használt frekvenciákat, hogy az átvitel a lehető legoptimálisabb legyen, másrészt hogy a visszaverődést és egyéb interferenciákat áthidalják, egyszerre több frekvencián közvetítik az üzenetet, amit aztán képesek fejben dekódolni és összerakni. Na, pont ilyen füttyön dolgoznak a tudósok is, a kutatás egyelőre gyerekcipőben jár, de mégis kiemelt fontosságú, hisz az emberiség 40%-a tenger- és óceánpartok közelségében él.

A sivatag nagy túlélőinek számító tevéktől kezdve a radioaktivitást tűrő gombákon át a „fényevő” csigákig, a természet tele van olyan csodákkal – vagy ha úgy tetszik: tökéletes gépezetekkel –, amelyek segítségével megreformálhatjuk a jelenünket, hogy megmentsük a jövőnket – ezekről értekezik a dokumentumsorozat.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!