Március 17-e az írek védőszentjének, Szent Patriknak az ünnepe, ez alkalomból egy helyi írónő, Maeve Binchy regényét ajánljuk.
Tizenéves koromban kezdődött az Írország-mániám – rejtély, hogy miért pont a „Smaragd-sziget” fogott meg ennyire – és akkoriban függtem rá a kelta kultúrára, a zenére, majd jöttek a könyvek is. Így találtam meg Maeve Binchy nevét, akinek többnyire romantikus regényei hétköznapi emberekről szólnak – akik közül számos karakter gyakran feltűnik a különböző, egymástól független kötetekben – , a történetek pedig lebilincselően kedvesek és tanulságosak. A legelső Binchy-regény, amit a kezembe fogtam az Esti iskola volt, így ma, Szent Patrik napja alkalmából ezt ajánlom olvasásra.
Az 1996-ban megjelent regény központi helyszíne egy dublini öregecske középiskola, ahol esténként nyelvtanfolyamot tart Signora, a rejtélyes olasz nő. Az ő óráin egy sor különböző ember találkozik, akikben egy közös mindenképp van: az olasz kultúra iránti szeretet. Ott ül a tanterem padjaiban Aidan, a negyvenes évei végén járó tanár, akit felesége és lányai mintha már észre sem vennének, a dúsgazdag Connie, akinek élete egy botrány küszöbén áll és Lou is, aki nem feltétlenül nyelvet tanulni jött a tanfolyamra, hanem alibit keresett. Minden fejezetben egy-egy teljesen más társadalmi rétegből érkező tanulóval ismerkedhetünk meg, majd ahogy haladunk előre a könyvben, történeteik elkezdenek egymáshoz kapcsolódni. Nem csupán egy nyelvtanfolyam lefolyását olvashatjuk végig, hanem megannyi élettörténetet, melyekben néha magunkra ismerünk, de az sem baj, ha teljesen idegenek tőlünk – így tanulhatunk is belőlük.
A cselekmény lassan folyik, nincsenek benne váratlan fordulatok, ezt érdemes tudnia annak, aki belevág. Viszont mindenképp maradandó élményt nyújt, csak úgy, mint Maeve Binchy összes, életszagú, szerethető regénye.