Lackfi János író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász – ahogy ő maga bemutatkozik –, ezúttal görbe tükröt tart elénk, és megmutatja, milyenek is vagyunk mi, magyarok. Az eredmény pedig vicces, (ön)ironikus, gúnyos és igaz egyszerre.
Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni.
Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani. Ha valaki a könyv olvastán nem tudja, sírjon vagy nevessen, nyugodtan tegye egyszerre mind a kettőt.
A mű hangoskönyv változatban is elérhető (a szerző előadásában), itt lehet belehallgatni:
A nagy sikerre való tekintettel a könyvnek a folytatása is elkészült, Milyenek MÉG a magyarok? címmel.