Június végével megérkezett a mozikba az Indiana Jones és a sors tárcsája, ami nem várt izgalmakat tartogat!
Régen vártam ennyire filmet, mint az Indiana Jones és a sors tárcsáját. Évek óta lehet tudni, hogy forgatják, de közbejött a koronavírus, ráadásul Harrison Ford balesetet is szenvedett a forgatás alatt, úgyhogy féltem, hogy soha nem jön el a bemutató napja.
Úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt. Újra akartam élni azt, amit elfeledettnek hittem: az ámulatot, a rajongást, a boldogságot. Olyan érzésekkel ültem be a moziba, mint akinek valóra válik egy régi álma: végre újra kalapban és ostorral láthatom Harrison Fordot, és ugyanazokat a kalandokat élhetem át vele, mint régen.
Bár a 2008-as Kristálykoponya királysága elbizonytalanított abban, hogy garantált szórakozásban lesz részem, bíztam az alkotókban, és nem is tettem rosszul!
Indiana Jones és a sors tárcsája – az utolsó nagy dobás
Az ajánlóból kiderül, hogy a film a múltba is betekint, ezért nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Indiana Jones fiatalként is megjelenik a vásznon. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tűnt fel itt-ott, hogy bizony, érezhetően jelen volt a munka során használt számítógépes technika, de akartam, hogy elvarázsoljon a film, és hagytam is magam. A varázslatban az egyik legnagyobb tényező Harrison Ford állandó magyar hangja, Csernák János volt, ugyanis pontosan úgy szólt, mint amikor először megláttam a párosukat: könnyed, már-már srácos, kalandvágyó ifjú benyomását keltette bennem a Ford-Csernák kettős. A fiatalúr visszatért, és épp olyan, mint rég!
Természetesen a jelenből is kaptunk bőven, amikor is Jones professzor már nyugdíjba megy, csakhogy nem tudja elkezdeni megszolgált szabadságát, mert feltűnik a keresztlánya, aki egykori barátjának és kollégájának a lánya. A sors tárcsájának nyomába erednek, és útjuk során számos meglepetés ér bennünket, és magát, Indiana Jones-t is.
A film meglehetősen hosszú, 142 perces, így csúszott bele némi üresjárat, összességében mégis méltó befejezése Indiana Jones kalandjainak. Nem titok ugyanis, hogy ez volt Indy utolsó kalandja, és bele is adott mindent: üldözés, lovaglás, búvárkodás, hajózás, ejtőernyőzés, felfedezés.
A mellékszerepekben Phoebe Waller-Bridge támogatja a főhőst, de feltűnik Antonio Banderas is, és Mads Mikkelsen, aki ismét a gonosz hálátlan – vagy épp hálás – szerepét kapta. Mellettük régi ismerősök is feltűnnek, de hogy kik ők, azt fedje jótékony homály!
Az Indiana Jones és a sors tárcsája egy filmkritikusnak biztosan hagy kívánnivalót maga után, de számomra tökéletes volt. Láttam az idő múlását, de nem érdekelt: Harrison Ford éppúgy lenyűgözött, mint amikor először találkoztam vele a vásznon, annál is inkább, mert idős korára sem vesztett sármjából. Ezt egy interjúban egy riporter ki is emelte, mire Harrison Ford megköszönte az észrevételt, és azt mondta: ,,meg vagyok áldva ezzel a testtel”.
A sárm nem merül ki a színész fizikumában, hiszen a mai napig rendkívüli mimikát használ színészetében, így a legapróbb rándulásaiból is tudjuk, hogy mit érez pontosan. A magyar rajongóknak azonban nem lenne teljes az öröme Csernák János nélkül, ugyanis kettejük párosa garancia arra, hogy visszautazzunk az időben, és úgy nézzük a már nem olyan fiatalúr kalandjait, mintha még mindig fiatalúr lenne! Mert bizony így van: Indiana Jones örökké fiatal és halhatatlan.
Nyitókép forrása: Imdb