Heltai Jenőt nem szokták Petőfi és Arany János mellett említeni, és nem is kell: más volt, mit ők. Éppen ezért különleges!
Heltai Jenő, a zseni. Tán így lehetne legjobban megfogalmazni, hogy ki is volt ő a magyar irodalomban. Természetesen voltak rajta kívül bőven írók, költők, akik több műfajban is bemutatták tudásukat, de Heltai mindent tudott. Regényt, színdarabot, drámát, verset, kabarét írni. Ment a kijelölt irányba és jogásznak tanult, de bízott magában, és az egyetem befejezése előtt újságírónak ment. Tudta, mibe vág bele, mert tizenéves korában már lehozták a verseit a lapok. Hamar menetelt felfelé, még színházigazgató is volt. Imádta a színházat, de utazni is szeretett. Párizs volt a mindene: látta, hogy hogyan élhetnének az emberek, mégis inkább visszament Budapestre, hogy onnan, helyből nevethessen a megmásíthatatlanon.
Heltai Jenő legjobbjai
Nehéz lenne legjobb műveket felsorolni tőle, hiszen rengeteg volt neki. Legyen szó szerelemről, szomszédokról, munkáról, ő mindig megtalálta a humort, és tökéletesen bele is fogalmazta egy versbe vagy egy-egy regénybe, netán színdarabba. Említhető egy lapon Karinthyval, Örkénnyel és Rejtővel is, mert kiválóan karikírozta, amit maga körül látott.
Műveit visszaolvasva pillanatok alatt visszaröppenünk az 1920-as évekbe, amit tökéletesen láttatott. Kedves figurák mutatják be a korszakot, és olyan ügyesen bánt velük, hogy még a szerencsétlenségeken sem sírunk, hanem vele nevetünk. Pedig ő maga rendkívül komor volt: vidáman szemlélte a világot, mégis mindig volt benne valami keserűség, ám ezt csak az tudta, aki igazán ismerte. Vagy még az sem.
Verseinek száma már-már végtelen, de mondhatnánk a Jaguárt vagy a Family Hotelt, amik könnyen olvasható, jópofa történetek.
Érdemes hát rákeresni születésének napján, de akinek nincs ideje, hallgassa meg a Vallomás című verset Csuja Imre előadásában!
Nyitókép forrása: Wikipédia