A Glory, azaz Dicsőség egy olyan sorozat, amelyet lehetetlen abbahagyni, mert zseniális a forgatókönyv és a színészi játék is.
A koreai sorozatok hirtelen robbantak be a Netflix kínálatába, és azóta csak úgy ontja magából a térség a jobbnál jobb szériákat, ráadásul rengeteg műfajban. A túlélő show-ba oltott thriller, vagyis a Squid Game lett minden idők egyik legsikeresebb műsora a streamingplatformon, de rendkívül népszerű az Alice in Borderland is, ami szintén nem nélkülözte az ázsiaiakra jellemző brutalitást és véres jeleneteket, miközben őrületes a csattanója.
Nemrég pedig jött a Dicsőség, azaz Glory, amely sokféle műfajt magában foglal, így a krimit, a thrillert és a szappanoperát is. A történet felépítése emlékeztet ó a 2011-es Bosszú (Revenge) című amerikai sorozatra, de jóval brutálisabb annál.
A történetben egy csapat általános iskolás komoly bullyingot követ el anyagilag jóval szerényebben élő társaikon. A gyerekkori brutalitást mesterien mutatja be a sorozat, gyomorszorító visszaemlékezéseket láthatunk.
A diákok felnőve sem lesznek jobb emberek, a felső tízezer tagjaivá válnak, és úgy gondolják, hogy tökéletes életükön nem eshet folt. Feledésbe merült balesetek és gyilkosság, drogok, megcsalás, hatalom és aljas játszmák követik egymást a Glory epizódjaiban.
Ám közben, egyik áldozatuk, Dong-eun (Song Hye-kyo), mindent feltesz arra, hogy bosszút álljon, és egyenként tönkre tegye a bántalmazók életét. Két évad alatt a mesterterve ki is bontakozik. Fantasztikus színészi alakítások jellemzik a szériát, egy-egy mellékszereplő maga is elvinné a hátán a show-t, annyira jó.
Az ember egyszerre rágja le mind a tíz körmét, és nyom a következő epizód gombra, mert egyszerűen abbahagyhatatlanul izgalmas a történet. Igazán feszesen pörögnek az események, hol gúnyos mosolyt csal az arcunkra, hol összeugrik a gyomrunk a szívszorító és embertelen jelenetek láttán.
