Ugyan Caligula, VII. Eduárd vagy Charlie Chaplin perverzióit egy ideig elfedték nagy hatású történelmi cselekedeteik, a részletes feljegyzéseknek köszönhetően az utókor is tisztába kerülhet e férfiak beteges vágyaival és cselekedeteivel.
A perverzió mint olyan, a hagyományostól, normálistól való eltérést jelenti, legyen szó szexualitásról vagy épp erkölcstelen gondolkodásról. Ilyen formán nem meglepő az a népszerű gondolat, miszerint mindannyiunkban van némi perverz késztetés, de míg egyesek képesek uralkodni magukon, addig mások szabad teret engednek (vagy engedtek) vágyaiknak, hiába követelne mást a lelkiismeret, etika, erkölcs vagy épp a társadalmi normák.
Talán nem meglepő, hogy a történelemkönyvek lapjain ritkán olvasunk a meghatározó személyiségek perverz vágyairól, ugyanakkor ne legyenek kétségeink: a világ megreformálásáért felelős emberek sokkal szívesebben töltötték idejüket szexuális vágyaik kielégítésével, mint a környezetük megreformálásával. A perverzió ténye persze mit sem von le teljesítményükből, mégis érdemes abba belegondolni, vajon a hírnév helyett nem a börtönben kötnének-e ki az alábbi történelmi személyiségek a 21. században.
Caligula: vérfürdő és erőszak egy legyintésre
A Római Birodalom császára, Caligula mindössze négy évig (Kr.u. 37-41) élvezhette a trónnal járó kiváltságokat, hiszen „stiklijei” miatt hamar eltávolították elöljárói szerepéből, esetében nyomós okkal. Szinte valamennyi forrásmunka nem csak szimplán perverznek és deviánsnak, hanem leginkább őrültnek bélyegzi az uralkodót, aki a krónikák szerint egy sikertelen mérgezési kísérletet követően vált kegyetlen zsarnokká. Caligula tettei Tarantinói extravaganciát mutatnak: a lánytestvéreivel való szexuális közösülés mindössze csak a kezdet volt az őrültségek sorában.
Caligula egy időben sportot űzött abból, hogy a vacsorapartikon felkísértette hálókamrájába a meghívott elöljárók feleségeit, s megerőszakolta őket.
Miután visszatért az eseményre, kiértékelte az asszonyok teljesítményét, szidalmazva a felszarvazott férjeket, ha esetleg a nők nem úgy teljesítettek, ahogy azt elvárta volna. Máskor teljesen véletlenszerűen kivégeztetett az elöljárói vacsorán valakit, majd csillapíthatatlan kuncogásba kezdett, hiszen mulatságosnak találta, hogy egy kézlegyintéssel bárkit megölethet kedvére. Megint máskor az arénában azt az információt kapta, hogy nincs több bűnöző, akit a vadállatok közé ereszthetne, így elrendelte, hogy a lelátó egy részén helyet foglaló közembereket dobják a vadak közé.
Rövid uralkodása alatt Caligula igyekezett mindenféle eszközt bevetni, hogy lebontsa és elértéktelenítse a principátus rendszert: a császári palotát bordélyházzá nyilvánította, amelyben gyakran prostitúcióra kényszerítette a szenátorok és egyéb főméltóságok feleségeit. Ugyanezen szenátorok és úgy en bloc a Római Köztársaság iránti megvetését szimbolizálta az a cselekedete is, amikor kedvenc lovát nevezte ki a legfőbb bírónak a köztársaságban. Az elöljárók persze nem tűrték sokáig perverzióit, hiszen Caligulát 41 januárjában meggyilkolta egy összeesküvő csoport, amely a megsértett szenátorok és udvaroncok tagjaiból verbuválódott.
Nero: anyja, Agrippina gyilkosa
Nero és édesanyja, Agrippina ellentmondásos viszonya legendás, hiszen a férfi az ő mesterkedéseinek köszönhette trónját. Agrippina erőteljes személyisége mindenképp nyomot hagyott fián, aki csakhamar túlnőtt tanítóján: több, sikertelen gyilkossági kísérlet után végül katonáival gyilkoltatta meg anyját.
A leírások szerint Nero kérése az volt, hogy szúrják át Agrippina méhét, mivel az adott neki életet.
Miután megszabadult anyjától, szabad utat engedett késztetéseinek: nyíltan gyakorolta perverz és deviáns szexuális viselkedéseit. Egyik alkalommal például nyilvános ceremónián feleségül vett egy Sporus nevű férfit, akit a jeles eseményen kasztrált: így próbált meg nőt csinálni belőle.
Úgy tartják, Nero szerette előre megtervezni perverziót, lényegében szerepjátékokra kényszerítette alattvalóit: előfordult, hogy ha a Golf áramlat környékén hajózott, a kikötők között bódékat állítottak fel neki, majd prostituáltak játszották el a „letepert” kocsmárosnők szerepét. Nero költekezései és perverziói végül kihúzták a gyufát: a szenátus közellenségnek nyilvánította, míg végül Kr. u. 68-ban egy felszabadított rabszolga vetett véget életének. Halálakor állítólag még egy nevezetes mondatra is futotta az utolsó levegővételből: „Ó, micsoda művész hal meg bennem!”
Hans Christian Andersen: a kényszeres maszturbáló
Nagyot ugorva az időben elérkezünk a 19. századba, hogy betekintést nyerjünk a dán sikerszerző, Hans Christian Andersen perverzióiba. Andersen köztudottan boldogtalan gyermekkort tudhatott magáénak: súlyos nélkülözésben teltek az első évei, édesanyja már nagyon korán egy malomba küldte segédmunkásnak, hogy segítsen eltartani az egyébként népes családot. Ha az ínség nem lett volna elég, Andersennek folytonos gúnyolódásokkal kellett szembenéznie gyermekként: ebből az élményéből született a Rút kiskacsa című klasszikus.
Valószínűleg gyermekkori élményei eredményezték felnőttkori perverzióit, amely a nőkkel való furcsa viszonyában nyilvánult meg. Andersen nagyon szeretett prostituáltakkal beszélgetni, aztán hazarohant, hogy önkielégítést végezzen. Író lévén itt persze nem állt meg, hanem gondos feljegyzéseket készített minden egyes önkielégítésről, amelyeket (++) jelzésekkel is ellátott. Naplóiban többször is szerepel az említett szimbólumrendszer: „Miután elmentek, kétszeresen is érzéki (++)-t végeztem,” – írta. A krónikák szerint Andersen egyébként szigorú cölibátusban élt, így nem meglepő, hogy elfojtott vágyait kényszeres maszturbálásban élte ki.
VII. Eduárd brit király: kielégíthetetlen szexuális étvágy és a törhetetlen csodaszék
VII. Edward meglehetősen kilógott az édesanyjáról, Viktória királynőről elnevezett viktoriánus kor szigorú normái közül: fiatal korától kezdve szexbotrányok kísérték életútját. Bertie-t ebből kifolyólag a család szégyenfoltjaként kezelték szülei, kiváltképp édesapja, (a szintén) Albert szász-coburg-gothai herceg. Amikor 16 évesen fény derült a kapcsolatára egy ismert prostituálttal, édesapja hosszú sétára indult vele a londoni hidegben, hogy ésszerű viselkedésre sarkallja fiát. A fejmosás viszont szomorúan végződött: az apa tüdőgyulladást kapott, majd meghalt. Viktória királynő sosem bocsátotta meg fiának szeretett férje elvesztését.
A krónikák szerint a királynő azért élt és uralkodott rekord ideig (64 évig), mert eltökélte, hogy nem hagyja, hogy fia valaha is király legyen. Bertie végül, hosszas várakozás után 60 éves korában tehette fejére a koronát.
A várakozás évtizedei alatt Albert herceg hírhedtté vált kielégíthetetlen szexuális étvágyáról, amelyet hol prostituáltakkal, hol a francia arisztokrácia krémjével igyekezett enyhíteni. Nagy rajongója volt például Párizs legexkluzívabb bordélyházának, a La Chabanais-nak, ahol saját címerével díszített és berendezett szobát tudott magáénak. Bertie-t azonban megviselte kicsapongó életmódja, öreg korára olyannyira meghízott, hogy nehézséget jelentett számára a szexuális pózok felvétele. Mondják, hogy a pénz nem boldogít, de bizonyosan sok problémát képes megoldani: Bertie készíttetett magának egy olyan, nagy teherbírású széket, amely lehetővé tette számára, hogy szexuális életet éljen anélkül, hogy „összetörné” súlyával partnereit. A prostituáltak kegyeit hosszabb ideig élvezhette, mint a kormányzást: 1910-ben, többszörös szívroham után halt meg a Buckingham-palotában.
Charlie Chaplin: a 20. századi Harvey Weinstein
Ugyan Chaplint a mozgófilmek egyik úttörőjeként tartjuk számon, érdemes egy kicsit színészi teljesítménye mögé is betekinteni. „Hagyján”, hogy a szerepekre pályázó színésznőket vetkőzésre és meztelen sztriptízre kényszerítette, sajnos a szexuális zaklatás teljes arzenálját végigzongorázta egy-egy meghallgatás alatt, mi több, szokása volt, hogy a megalázó aktusok végén a színésznőket pitével dobálta meg.
Nem álltak tőle távol az orgiák sem, ennek aztán egy emlékezetes eset vetett véget, amikor a komikus Fatty Arbuckle egy alkalommal halálra erőszakolt egy nőt, s gyilkossággal vádolták meg. Noha Arbuckle-t felmentették, az orgiapartik többé nem folytatódtak.
Még nagyobb probléma, hogy a korabeli információk alapján Chaplin leginkább a gyereklányokon élte ki perverz vágyait. A sors, vagy netán karma fintora, hogy az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover Chaplin politikai beállítottsága és szexbotrányai miatt afféle rágalmazási hadjáratot indított ellene, amely az ötvenes években érte el csúcspontját: Chaplint nem engedték vissza hazájába, az Egyesült Államokba egy Nagy-Britanniában tett látogatása után, mondván, hogy a hazatérés előtt alá kell vetnie magát a politikai beállítottságával és erkölcsével kapcsolatos vizsgálatnak. Chaplint mindez nem hatotta meg, megszakította minden kapcsolatát az USA-val, és Svájcban telepedett le.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT és ITT
