A héten debütál a mozikban a Marvel hősnőjének várva várt önálló filmje, a Fekete Özvegy. Az előzetes ígéretei szerint többet megtudatunk belőle Romanoff ügynök múltjáról és családjáról. Ennek apropóján összegyűjtöttünk öt olyan női karaktert az utóbbi évek képregényfilmjeiből, akiknek kíváncsiak vagyunk az eredettörténetére.
Scarlett Johansson 2010-ben mutatkozott be Natasha Romanoffként a Marvel Filmuniverzumban, azóta nyolc moziban láthattuk, ahogy magára öltötte az orosz szuperkém karakterét. A héten végre megérkezik önálló filmje is, így akiknek nem volt elég Romanoff ügynökből (nekem sem), az kap belőle legalább kétórányi élményt a Fekete Özvegy formájában.
A Marvel, a DC és más képregényfilm-stúdiók is előszeretettel alkotnak olyan mozikat, amelyekben négy-öt-hat vagy épp több tucat szuperhőst eresztenek össze (Az Igazság Ligája vagy a Bosszúállók-filmek), valószínűleg a bevétel és a monumentalitás állhat a háttérben. Mellettük pedig azért mintegy magyarázatképp rendszeresen leforgatnak olyan alkotásokat is, amiben csak egyikükre koncentrálnak (Acélember, Vasember 1-3, X-Men kezdetek: Farkas és még sorolhatnánk), azonban ezek jobbára a férfi főszereplőkről készültek. Betéve tudjuk már, hogy Thorból hogyan nem lett Asgard ura, Tony Stark miért, mikor lett Vasember és milyen volt Charles Xavier, mielőtt X professzorrá avanzsált. De mi van a nőkkel, akik nem csak biodíszletként vannak jelen? Csak az utóbbi években lett divat, hogy a női karakterek is saját filmeket kapjanak, lásd Wonder Woman, Harley Quinn és Marvel Kapitány, az előző évtizedekben csak a Halle Berry főszereplésével készült 2004-es Macskanőt tudja felmutatni a szakma ilyen téren. Pedig a képregényekben nincs hiány a gyengébbik nemből sem, csak épp ott nem annyira gyengék és védtelenek. Lássuk, kik azok, akikről szerintünk jó ötlet lenne egy önálló filmet leforgatni.
Valkűr/Brunnhilde
A Thor: Rangarökben mutatkozott be Tessa Thompson, mint a főhőst elfogó Valkűr. A valkűrök a skandináv mitológiában Odin szolgálói voltak, az ő oldalán harcoltak a csatákban, mint ez láthattuk is a film egyik flashback-jelenetében. Azonban amikor Hela (Cate Blanchett) elpusztította legtöbbjüket, a Thompson által játszott karakter menekülni kényszerült, és a Sakaar bolygóra jutott, itt találkozott Thorral (Chris Hemsworth). Megnéznénk egy filmet erről az igazán vagány nőről, aki egy percig sem várt arra, hogy megmentsék, humora és cinizmusa pedig pont passzol az asgardi trónörököséhez. Mi több, a reprezentativitás miatt is fontos az ő szerepe, hiszen Valkűr az LMBTQ+ közösséget is erősíti, ahogy a Marvel Stúdió feje, Kevin Feige egy 2019-es Comic Con-interjúban nyilatkozott is róla.
Méregcsók
Batman kevés női ellenfelének egyike Méregcsók, azaz Poison Ivy, aki polgári nevén Pamela Lillian Isley. Uma Thurman játszotta el őt először, méghozzá az 1997-es, mérsékelt sikerrel bíró Batman és Robin filmben, amiben Clooney volt a Denevérember. A későbbi Batman-feldolgozásokban hanyagolták a veszélyes karaktert, akinek az érintése halálos, neve is a magyarul mérges szömörcének hívott növényre utal. Egyedül a Gotham-sorozatban és animációs rajzfilmekben jelent meg, így aztán kijárna neki egy reboot és ráncfelvarrás. Ugyan nem hős, hanem negatív figura, mégis szükség lenne rá, és nagyon kíváncsiak lennénk, hogy kire osztanák ma a rendezők a szerepet.
Mantis
A Galaxis őrzői címet viselő Marvel-moziban találkozhatott először a közönség Mantissal, akit Pom Klementieff játszott. Az igazán furcsa kinézettel bíró lény neve nem véletlen imádkozósáska (még jó, hogy nem lett lefordítva magyarra!), hiszen a homlokán két, a sáskákéhoz hasonló csáp látható. Mantis képes ráhangolódni az emberek érzéseire, mi több, befolyásolni is tudja őket. A Bosszúállók: Végtelen háborúban láthattuk is, mekkora ereje van, hiszen igen tevékenyed részt vett a titán, Thanos elleni harcban, és nem rajta múlt, hogy nem nyert a „jó”. Olykor idegesítő, kicsit mintha tudatlan lenne, de közben végtelenül szerethető – és nem tudunk semmit a háttértörténetéről.
Katana
Ugyan a DC főgonoszokat összegyűjtő Öngyilkos osztag című filmje nem múlta felül a rajongók várakozásait, sőt, megjelent benne néhány menő karakter, köztük a japán Katana (Karen Fukuhara). Ő egy szamuráj harcos (nem volt nehéz kitalálni a nevéből), aki Lélekrabló nevű kardjának segítségével küzd az osztag vezetőjének testőreként. A képregényekben először 1983-ban jelent meg, filmen viszont csak a már említett egyetlen alkalommal, míg A zöld íjász című sorozatban is feltűnt a karaktere, csak más színésznő által eljátszva.
Psziché
Az X-Men filmeket egészen 2019-ig a Fox gyártotta, amikor is a Disney felvásárolta a 21st Century Foxot (nem csoda, a gigavállalat lassan mindent bekebelez), így átkerültek hozzá (a Marvel mellé) a mutánsos mozik jogai is. A Hugh Jackman nevével fémjelzett franchise-ban rengeteg, különféle képességekkel rendelkező karaktert ismerhettünk meg, például Pszichét is a 2006-os X-Men: Az ellenállás végében néhány perc erejéig. Azonban tíz évvel később a csodás Olivia Munn játszotta el a telepatikus képességekkel bíró harcost, aki az X-Men: Apokalipszisben nem épp a jó oldalon állt. A papíralapú képregényekben sok szó van róla, a filmekben azonban ehhez képest nagyon kevés, ezért érdemelne meg egy eredetmozit.
