1848. március 15-én természetesen a nőket is magával ragadta a változás reménye, sokan aktívak voltak a forradalomban. Akadtak olyanok is, akik fegyvert ragadtak, mások tapasztalatiakat, tudásukat, és kapcsolataikat bevetve harcoltak. Mára mindannyian hőssé váltak.
A korszak felfogása szerint a nőknek ki kellett venniük a részüket a forradalomból, mindezt a saját kereteik között. Helytállni otthon, a családban, hazafias gyerekeket nevelni, támogatni a férjeiket. Ugyanakkor a kedvező státuszú nők komolyabb hatást is gyakorolhattak a politikára. Zichy Antónia grófnő, Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök hitvese például tudatosan hatott férje nézeteire, bíztatta a politizálásra. Ellenzéki gondolkodású volt a húga, Karolina is. Szorgalmazták a magyar ruha viselését, használták a magyar nyelvet, amit elfogadottá tették a társasági élet színterein. Báljaikon pedig mintegy tüntető jelleggel magyar táncokat táncoltak.
Teleki Blanka és az oktatás
Teleki Blanka grófnő 1846-ban leánynevelő intézetet nyitott Budapesten, ahol a márciusi ifjak egyik oszlopos tagja, Vasváry Pál is tanított. Teleki maga szavalta el a Nemzeti dalt a diákjainak március 15-én, amikor kitört a forradalom. A kollégája, Lővei Klára pedig rendszeresen kivitte a lányokat a márciusi forradalmat követő népgyűlésekre.
1851. május 13-án Teleki Blanka grófnőt és Lővei Klárát letartóztatták magyar szellemű oktatásért, és borzalmas körülmények között tartották őket. A beszámolók szerint a grófnő cellájában 10 Celsius fok sem volt, amibe belebetegedett. 1857-ben amnesztiát kapott, de az osztrák titkosrendőrség folyton zaklatta, így el kellett hagynia az országot. Előbb Németországba, majd Párizsba költözött. 1862-ban halt meg emigrációban, a temetésén Irányi Dániel, a márciusi ifjak egyike mondott beszédet.
A forradalomban is társ, Szendrey Júlia
Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége március 15-én reggel a Jókai Mórral közösen bérelt lakásukban fogadta Bulyovszky Gyulát és Vasvári Pált, a márciusi ifjakat. A költő így írt róla és a forradalmat megelőző éjszakáról:
„Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel együtt, bátor lelkesítő imádott kis feleségemmel, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló.”
Március 13-én Szendrey Júlia nemzeti színű fejkötőt varrt a férjének, és folyamatosan bátorította. 1849 áprilisában egy politikai röpiratban arra szólította fel a magyar hölgyeket, hogy küldjék harcba férjeiket, kedveseiket és fiaikat. Petőfi halála után az öngyilkosságon gondolkodott, búcsúlevelet is írt az akkor még csak másfél éves fiához.
Szerelmet hozó forradalom
Március 15-én szakadt az eső, de Jókai Mór minden tüntetőt, gyülekezőt megkért, hogy csukja össze az esernyőjét, mondván, a golyók elől sem bújnának el, egy kis eső sem árthat nekik. Bulyovszky Gyula is egy ernyő alatt állt, amit a 15 éves Szilágyi Lilla osztott meg vele, aki a pesti Nemzeti Színházban játszott. A közös megázás szerelmet is hozott, még abban az évben összeházasodtak.
A márciusi ifjak kiharcolták a műsorváltozást a Nemzeti Színházban, ahol végül a Bánk bánt adták elő aznap este, Gertrudis szerepében Laborfalvi Rózával. Jókai Mór beszédet mondott, Laborfalvi pedig a függöny mögül előbújva egy nemzeti színű kokárdát tűzött a mellkasára – ezzel kezdődött a szerelmük. A barátok, a családtagok, mindenki le akarta beszélni arról az írót, hogy elvegye a nála két évvel idősebb színésznőt, de Jókai hajthatatlan volt. Sőt, Petőfi Laborfalvi Móricnak csúfolta Jókait, mondván, hogy a nő hordta a házasságukban a nadrágot.
Nők a fronton
Kossuth Zsuzsannát bátyja, Kossuth Lajos 1849. április 16-án, az „összes tábori kórházak főápolónőjévé” nevezte ki. Megszervezte a hadiápolást, bejárta az egész országot és 72 tábori kórházat állított fel. Felhívására az asszonyok tömegesen jelentkeztek ápolói szolgálatra. 1851-ben lelepleztek egy fegyveres szervezkedést, amit a húgával, Lujzával együtt támogatott. Emiatt pedig 1852-ben a Kossuth család nőtagjait a gyermekeikkel együtt kitoloncolták az országból.
Egyes nők férfiruhát húztak és harcoltak a szabadságharcban. Közülük a legismertebb Lebstück Mária, azaz Mária főhadnagy. 1849 januárjában már a feldunai (VII.) hadtestben szolgált. A kápolnai csatában megsebesült, ám hősiességéért Dembinski tábornok hadnaggyá léptette elő. Még a harcok alatt feleségül ment Jónák József őrnagyhoz, de gyermeküket már az aradi börtönben szülte meg.
Rajtuk kívül még rengeteg nő vette ki részét a forradalomból és szabadságharcból, akár a csatában, akár ápolóként, vagy hangadóként. Róluk is emlékezzünk meg március 15-én.
Forrás: Múlt-kor, Ficsak, Képmás
Borítókép forrása: Wikipedia
