A Netflix német szériájában a császárnénak semmi köze a Romy Schneider által megformált karakterhez, mégis éppoly hiteles és szerethető ez a Sisi is. A felvételek gyönyörűek, a jelmezek díj-esélyesek, a folytatásról pedig reméljük, hamarosan hallunk.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy imádom a régi Sissi-filmeket: nálunk a családban ezek ugyanúgy a menetrend szerinti karácsonyi mozimaratonok részei, mint a Reszkessetek betörők, az Éjfélkor Párizsban vagy a Shrek, így talán érthető, hogy nekem Erzsébet császárné Romy Schneiderként égett bele a retinámba és az agyamba.
Ezzel a filmes előélettel kissé félve kapcsoltam be a Netflixet, hogy megnézzem A császárnét. Attól tartottam, hogy valami sületlen modern tündérmesét fogok látni, amivel a streaming szolgáltató a fiatalabb korosztályt szeretné kicsit szorosabban magához láncolni, s attól is féltem, hogy összedől a fejemben az a Sisi-kép, amivel én eddig nagyon jól elvoltam.
Persze, tisztában vagyok azzal, hogy az ötvenes években bemutatott Romy Schneider-féle trilógia nem túl hiteles, s hogy a bájos, cukormázas tálalás mögött sokkal komolyabb és szomorúbb történések álltak, mint amit mi a képernyőn látunk, ez az egész mégis tökéletesen beleillett abba a Sisi-kultuszba, amit számos alkotás – könyv, film, sorozat, színdarab – igyekezett meglovagolni az idők folyamán. S most beállt a sorba a Netflix is.
A császárné, ahogy még nem láttuk
A hatrészes német széria Erzsébet osztrák-magyar császárné (Devrim Lingnau) életének mindössze néhány hónapját mutatja be. Zsófia főhercegné (Melika Foroutan) eredetileg Sisi nővérét, Helenet (Elisa Schlott) szánja fiának, I. Ferenc Józsefnek (Philip Froissant) házastársul, de az ifjú császár és Erzsébet első látásra egymásba szeretnek, így az udvar nemtetszése ellenére megköttetik a frigy.
1854-et írunk, amikor Erzsébet mindössze 16 éves, jóformán még gyerek. Ugyan eredetileg rakoncátlan, makacs és bohókás természetével veszi le Ferenc Józsefet a lábáról, végül éppen az efféle viselkedéséből adódnak a házaspár, egyben a család és a Habsburg királyi udvar legnagyobb konfliktusai.
Devrim Lingnaunak jól áll a szerep, viszont egyetlen pillanatig sem hisszük el róla, hogy 16 éves: a színésznő a valóságban 24, a vásznon legalább 26-ot mutat, vagyis kb. tíz évvel többet, mint filmbeli szerepe, ezért infantilis magatartása időnként talán erősebbnek hat, mint amit a film készítői eredetileg elképzelhettek.
Ettől függetlenül kitűnően játssza a fiatal Sisit, egy szabadon gondolkodó, a korát megelőző, modern nőt, akinek egyáltalán nem könnyű beilleszkednie a kötöttségekkel teli, szigorú szabályok mentén működő palota életébe. Bátran kiáll az igazságáért, ha kell lázad, és azt teszi, amit a szíve diktál, s ez éppen elég ahhoz, hogy akarva-akaratlanul megkedveljék az alattvalók. Semmi köze a Romy Schneider által megformált karakterhez, mégis éppoly hiteles és szerethető.
A Netflix nem aprózta el látványt sem: gyönyörű felvételek sorozatából áll össze a film, amelyben egymást váltják a pazar kastélybelsők, a mesés tájak, a szebbnél szebb jelenetek. Nagyon csodálkoznánk, ha a produkció nem nyerne mindenféle díjakat a díszletre és jelmezekre, amelyek úgy korhűek, hogy közben kortársabbak nem is lehetnének. A filmben szereplő hölgyek ruháit akármelyik hollywoodi színésznő felvehetné egy piros szőnyeges eseményre, Zsófia főhercegnő ruhatárának darabjai pedig akár a MET-gálán is simán megállnák a helyüket.
A császárné tehát egy igényesen elkészített produkció lett, aminek már várjuk a második szériáját – már ha lesz. De tekintettel arra, hogy a zárójelenet nagyjából úgy nézett ki, mintha csak most kezdődne igazán a film, igen valószínűnek tartjuk, hogy a Netflix csendben dolgozik már a folytatáson.
Borítókép forrása: IMDb