Pályafutása során minden színész kifejleszti magának azt a módszert, metódust, aminek segítségével az épp kézhez kapott filmes vagy színpadi szerepbe a lehető legtökéletesebben bele tud helyezkedni. Mi a method acting?
Az egyik ilyen a method acting-nek nevezett módszer, amire nincs magyar kifejezés, talán „módszer-színjátszásnak” fordíthatnánk. Kialakulásának története az 1900-as évekig nyúlik vissza.
Konstantin Szergejevics Sztanyiszlavszkij
Sztanyiszlavszkij orosz színész és rendező volt, aki 1898-ban megalapította a Moszkvai Művész Színházat, és aki a pszichológiai realizmust tartotta fő eszméjének. Ez újítás volt, tudva azt, hogy az addigi színjátszás a teátrális mozdulatokra és hangos monológokra volt alapozva, az ő technikája pedig nagyban eltért ettől.
„A módszer egyik eleme a „mágikus ha”, a színész érzelmi emlékezete, amely a képzeletet ösztönzi és gazdagítja. ” – olvashatjuk a Magyar Színháztörténet című könyvben. Tehát a jó színész felteszi magának a kérdést: Mit tenne, ha ez a jelenet igaz lenne, és vele történne meg, hiszen csak így tudja hitelesen előadni azt a közönség számára.
Emellett a rendező szigorú munkarendet követelt színészeitől, és sokszor túlzóan sok próba előzte meg a premiert.
Lee Strasberg
Sztanyiszlavszkij eszméit alapul véve a new yorki Strasberg 1931-ben megalapította a Group Theatert, és itt fejlesztette ki a „Method”-ként elhíresült színésztechnikát, továbbá itt kezdték el képezni a tehetséges újoncokat.
Később az Actors Studio non-profit színházi műhely művészeti vezetője lett, ahol forradalmasította az amerikai színészképzést, és a stúdió a legmegbecsültebb intézménnyé vált. Olyan színészek kötelezték el magukat mellette, mint Al Pacino, Paul Newman vagy Marilyn Monroe, és ott dolgozott például Dustin Hoffmann és Sally Field is.
Maga a módszer
Strasberg szerint az érzékszervi memóriát használva a színésznek elő kell tudnia hívni minden olyan eseményt és élményt, amit valaha megélt – ezt egy sor, a rendező által kidolgozott gyakorlat segítségével tették.
Ezután a forgatókönyv elemzésével megérti az eljátszandó karaktert, azután elkezd megismerkedni a háttértörténetével is, ami nincs leírva. Ha elgondolkozik azon, hogy vajon honnan jött, milyen a múltja, akkor könnyebben megérti őt, közös pontokat is találhat személyiségeikben – így könnyebb lesz az eljátszása is.
Ha ezeket az érzelmeket és élményeket előhívta és elraktározta, akkor jön a szerep gyakorlása, mely hosszú-hosszú órákig tart.
Alkalmazása Hollywoodban
Nézőként hajlamosak vagyunk csak akkor észrevenni a method acting-et, ha az külső szemmel is látható, radikális testi változással jár. Természetesen a módszer része lehet az is, ha a színész testileg is azonosul a karakterrel, ám ez nem kizárólagos eszköz.
Vannak színészek, akik minden szerepükben alkalmazzák, és olyanok is, akik csak egy-egy film kedvéért kóstolnak bele.
Daniel Day-Lewis az, aki legelőször eszünkbe juthat a kifejezés hallatán, ő minden szerepére teljes átéléssel, már-már őrülethez hasonló szinten készül. A New York bandái című filmben hentest (is) játszott, így a forgatás előtt beállt gyakornoknak, és késdobálást is tanult. Az utolsó mohikán kedvéért pedig hat hónapig saját kezűleg halászott és vadászott, és ha nem fogott semmit, akkor nem evett. Szerepei között nem ritkán kihagy 4-5 évet is, hogy mentálisan „helyrejöjjön” a következő előtt.
Robert De Niro a Dühöngő bikában karakterének idősebb „változatának” eljátszásához 25 kilót hízott, amit aztán le is adott gyorsan, hogy a kisportolt, izmos bokszolót eljátszhassa fiatalon. A Taxisofőr című film előtt tényleg kiváltotta a taxisengedélyt, és félnapokat töltött fuvarozással, A keresztapa második részéhez pedig Olaszországba költözött az akcentus elsajátításához.
Hilary Swank, mielőtt elkezdte A fiúk nem sírnak forgatását, hónapokig fiúnak öltözve élt és járkált, megtévesztve ezzel a saját szomszédait is. A Millió dolláros bébi kedvéért bokszedzésekre járt és tíz kiló izommal lett gazdagabb.
Jack Nicholson, aki a Száll a kakukk fészkére c. filmben játszotta Randle McMurphyt, hónapokat töltött egy mentális betegekkel foglalkozó intézetben, ahol részt vett a csoportterápiákon is.
Christian Bale is az átváltozások mestere és a method acting követője, több egymást követő filmjéhez fogyott le, majd hízott vissza – hogy aztán megint lefogyjon, és újra izmot pakolhasson magára. A gépészben például alig volt 55 kiló, egy-másfél évvel később a Batman: Kezdődik!-ben pedig már 86.
Al Pacino például az Egy asszony illatában egy vak férfit alakított, és forgatás közben azon volt, hogy a szeme semmire se fókuszáljon, a felvételek leállta után pedig sokszor szerepben maradt, és úgy viselkedett, mint egy látássérült. Később az ő method acting módszereiről írta a szakdolgozatát Alec Baldwin.
