Szeretjük vagy épp utáljuk az újragondolt filmeket, és miért nyúlnak ennyiszer a készítők a már leforgatott alkotások forgatókönyveihez?
Ha leülünk filmet nézni, általában arra vágyunk, hogy egy addig sosem látott történet szippantson be minket, és még csak kicsit se legyen ismerős a sztori. Ezzel szemben az utóbbi években megugrott azon filmek száma, amiket mintha már láttunk volna valamikor … és most nem a klisékre, a szokásos romantikus fordulatokra gondolok, amikor mindig tudjuk, kit fog választani a főhősnő. Rengeteg, évtizedekkel ezelőtt leforgatott filmet öltöztetnek manapság új köntösbe, és sokunkban felmerül a kérdés, hogy minek ez a sok remake, reboot és társai?
Reboot és remake
A két fogalom nem különíthető el teljesen egymástól, sokszor egyiket a másik helyett is szokták használni. Ha szigorúan vesszük, a remake a film “újracsinálása” más közönségnek, más szereplőgárdával, de nem utalva arra, hogy ez a korábbi film létezik – ilyenre jó példa a sikeres francia Életrevalókat újraforgatása Amerikában, valamint az 1937-es Csillag születik három (1954, 1976, 2018) feldolgozása is. A reboot viszont azt jelenti, hogy egy alapsztorit újragondolnak, fel- és/vagy összeráznak és készítenek belőle egy másik alkotást – gondoljunk csak a Stallone illetve a Karl Urban-féle Dredd bírókra, vagy épp a megannyi Batman-mozira. Rebootolni egy franchise-t vagyis filmfolyamot is szoktak, amikor nem szeretnék folytatni az addigi történéseket, de azért szeretnék, ha köze lenne a történteknek az előzőekhez, még ha csak vékony szálakkal is. Erre az újabb Star Trek-filmeket hoznám fel példaként vagy a Terminator: Genezist.
Jó, jó, de minek?
Kisebbrészt a rajongás, a kísérletezőkedv áll az újraforgatási törekvések mögött, a technika fejlődése is nagyban a készítők kezére játszik ebben. Valamint kicsit biztonsági játékot is játszanak egy-egy korábban sikeres filmhez való nyúláskor, hiszen a nézők szívesen látnak újra egy ismerős arcot a vásznon, és kevesebb kockázat van a régi karakter megjelenítésében, mint egy új bemutatásában. Na és persze az anyagiakat sem felejthetjük el, ugyanis a jól bevált recept általában sok pénzt hoz a konyhára, nem kockáztat nagyot a stúdió azzal, ha bevállal egy újabb szuperhősfilmet, hisz azt “mindenki szereti”.
Sokan szoktunk felsóhajtani az újraforgatásokról szóló hírek kapcsán, hiszen – joggal – félünk attól, hogy ha az adott vállalkozó szellemű rendező a kezei közé kaparintja régi, szeretett klasszikusunkat, akkor abból csak rossz sülhet majd ki. Mondjuk mint a női Szellemirtók esetében, ami nem lett katasztrofálisan rossz, ellenben egy lapon sem lehet említeni az eredeti verzióval. Ázsiai alkotásokhoz is sokszor nyúlnak a rendezők, elég csak a Spike Lee-féle Oldboyra gondolni, ami meg sem közelítette a tíz évvel azelőtti dél-koreai művet. Azonban nem törvényszerű, hogy egy remake rosszul sikerüljön, néha még túl is szárnyalja az eredeti hírnevét, ilyen volt az 1959-es Ben Hur című filmklasszikus, amiről sokan nem tudják, hogy 1925-ben készült el az első változata.
Híres remake-k, amikről nem is tudtuk, hogy azok
Az utóbbi években egyre inkább képesek lettünk felismerni, ha valami remake, hiszen egyre kevesebb idő telik el az egyes forgatások között, plusz az internet is a segítségünkre siet ilyenkor. Azonban ha az eredeti nem volt annak idején kasszasiker – mint a Ben Hurnál például – akkor simán lehet, hogy olyan film a kedvencünk, amiről nem is tudtuk, hogy egy előző remakelt változata. Al Pacino ikonikus Sebhelyesarcúját mindannyian ismerjük, de tudtátok, hogy az 1932-es, azonos című mozin alapult, amelyben Paul Muni volt a főszereplő. Tom Hanks és Meg Ryan romantikus mozija, A szerelem hálójában a kilencvenes évek egyik legjobb ilyen műfajú filmje volt, aminek eredetije László Miklós Illatszertár című színpadi darabjából készült el a század elején. Még a klasszikusnak számító A muzsika hangja sem “igazi” alkotás, ugyanis egy két évvel fiatalabb nyugat-német filmen, a Die Trapp-Familie amerikai változata. Az amerikaiak szeretik újraforgatni az európai, különösen a francia filmeket, így volt ez a Három férfi és egy bébi, és az Egyik kutya, másik eb című mozikkal is.
