A galaxis legjobb pilótáját nem tudnánk elképzelni máshogy, mint Harrison Ford alakításában, és a Mátrix Neója is csak Keanu Reeves-hez passzol a fejünkben – de mi lett volna, ha szerepeikbe Al Pacino és Will Smith lépnek?
Mindannyiunknak van kedvenc filmje, amiben a történetet és a szereplőket is tökéletesnek gondoljuk – eszünkbe sem jut, hogy a rendező esetleg teljesen másvalakinek szánta az adott szerepet, és nagyon furcsa belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem az adott színész alakításával látjuk a mozit. Vajon akkor is tetszene a végeredmény? Ezen filózni persze felesleges, de azért érdekességképp összegyűjtöttünk pár olyat esetet a filmtörténelemből, amikor egy emlékezetes szerep majdnem másnál landolt.
Matthew McConaughey például igen közelt került Jack szerepéhez a Titanic castingja során, olyannyira, hogy a Rose-ot alakító Kate Winslet meghallgatásakor McConaugheyval olvasta össze a sorait. Végül mégsem őt néztük az ajtóról a tengerbe zuhanni, hanem DiCapriót, de mindkettejüknek bőven jutott hősszerelmes és szívtipró szerep is a későbbiek során.
Sir Ian McKellen majdnem két ikonikus, fehér szakállas bölcset is eljátszott a vásznon. Amikor Richard Harris, a Harry Potter-filmek eredeti Dumbledore-ja 2002-ben elhunyt, keresni kellett valakit a helyére. Így jött szóba McKellen, aki viszont nemet mondott a felkérésre, ugyanis nem akarta valaki olyantól átvenni a szerepet, akiről tudta, hogy nem egyezne bele. De miért gondolta így? Harris egy ízben azt nyilatkozta róla, hogy “technikailag brilliáns, azonban szenvedélytől mentes” a színészi játéka. Nem baj, hiszen Michael Gambon tökéletesen alakította a Roxfort igazgatóját, miközben az is bizonyos, hogy A Gyűrűk Ura Gandalfja sem lehetett volna más, mint McKellen. Vagy mégis? Amikor Peter Jackson belefogott J. R. R. Tolkien könyveinek megfilmesítésébe, a mágus szerepére Sean Conneryt, a legendás 007-es ügynököt kereste meg. Connery azonban nemet mondott, méghozzá elvileg azért, mert nem igazán értette a szerepét. “Olvastam a könyvet, a forgatókönyvet is, majd megnéztem a filmet, de továbbra sem világos – azonban Ian McKellen csodálatos volt benne” – nyilatkozta később. Ha ennél a franchise-nál maradunk, akkor említsük meg, hogy bizony Aragorn szerepére Nicolas Cage-t kérték fel, aki azért nem vállalta, mert abban az időszakban olyan dolgok történtek az életében, amik miatt nem akart távol lenni az otthonától – hiszen a film többnyire Új-Zélandon forgott. Így lett aztán a dán Viggo Mortensenből az Újraegyesített Királyság első nagykirálya.
Harrison Ford a Csillagok háborúja Han Solojaként vált ismertté és hihetetlenül népszerűvé, pedig nagy szerencse kellett ahhoz, hogy ő játszhassa el a karaktert. Történetesen az akkor már ismert és sikeres Al Pacinonak is felajánlották a lehetőséget, aki visszautasította a munkát (egyébként pont ugyanígy tett később a Micsoda nő! és az Apokalipszis most főszerepeivel is). Így került a képbe az ácsként dolgozó Ford, és lett belőle egy csapásra a női szívek meghódítója.
Majd pár évvel később egy újabb meghatározó szerep landolt az ölében, Indiana Jonesé – akit pedig majdnem Tom Selleck játszott el. Azért majdnem, mert utóbbi nem tudta összeegyeztetni a munkát az épp javában futó Magnum-sorozat forgatásával. Ford szerepelhetett volna még egy sikeres franchise-ban, méghozzá az 1993-ban megjelenő Jurassic Park Dr. Alan Grantjeként, azonban nem így lett, lemondott a szerepről, ami így Sam Neillhez került. Visszatérve Pacinóra, köztudott, hogy az 1972-es A keresztapa című mozi Michael Corleonéjának szerepe repítette őt az A-listás sztárok közé – miközben Jack Nicholson egy interjúban azt nyilatkozta, hogy őt is felkérték a szerepre. De úgy gondolta, hogy helyette inkább “valaki olasz játssza el” Michaelt.
A hazafi, A rettenthetetlen – Mel Gibsonnak van egy kis gyakorlata a történelmi díszletek közti mérgelődésben, talán ez is közrejátszott abban, hogy megkeresték a 2000-es Gladiátor főszerepével kapcsolatban. Szerencsénkre nem vállalta el, arra hivatkozva, hogy öreg már Maximus Decimus karakteréhez (egyébként igaza volt), így végül Russel Crowe-t láthattuk a filmben.
A Forrest Gump minden idők egyik legszebb filmje, a címszereplőt alakító Tom Hankset a mai napig vele azonosítják (ha épp nem azt kiabálják neki, hogy „Wilson!”, utalva A számkivetettben nyújtott alakítására). Furcsa hát belegondolni, hogy John Travolta neve is felmerült, amikor a könyvből készült mozi szereplőgárdáját állították össze a kilencvenes évek elején. Ami viszont vicces, hogy az alulmaradó Travolta végül Tarantino Ponyvaregényének főszerepét kapta meg, és az 1995-ös Oscar-díjátadón mindkettejüket jelölték a legjobb férfi színésznek járó díjra, és itt is Hanks győzedelmeskedett.
Quentin Tarantino filmjeiben szerepelni mindig nagy feladat és megtiszteltetés, főleg azért, mert a rendező-forgatókönyvíró fejében sokszor már a történet megalkotása során ott van annak a színésznek a képe, akire a karaktert írja. Így volt ez a Django elszabadul esetében is, amikor Tarantino Will Smith-nek szánta Djangót – ő azonban a Sötét zsaruk 3 forgatása miatt nem tudta vállalni. Másrészt pedig szeretett volna néhány változást eszközölni a forgatókönyvben, ezekről az okokról aztán más és más újságoknak különbözőképp nyilatkozott – de a lényeg, hogy a szerep így Jamie Foxxnál landolt, aki tökéletes volt a munkára.
2008-ban a Vasemberrel kezdetét vette a Marvel filmstúdió univerzumépítése, azóta több, mint két tucat filmet jelentettek meg szuperhőseikről, a munkálatokat pedig mindig alapos, jól átgondolt casting előzte meg. A legelső Bosszúállók főgonosza Loki volt, akit azóta is imád a rajongótábor, őt a brit Tom Hiddleston játszotta – pedig nem is erre a szerepre jelentkezett, hanem Thort, Loki testvérét játszotta volna el szívesen. Akármennyire jó színész is Hiddleston, a válogatás felvételéből látszik, hogy bizony sokkal jobban áll neki az intrikus, ironikus és ravasz Loki szerepe, a bátyját pedig Chris Hemsworth sokkal jobban hozza.
A franchise hazafias hőse, Amerika kapitány szerepét mintha Chris Evansre öntötték volna, pedig a meghallgatások során szóba került Sebastian Stan (a későbbi Bucky Barnes) és John Krasinski (Office, Hang nélkül 1-2) neve is. Érdekesség, hogy Emily Blunt (aki akkor még nem volt Krasinksi felesége) pedig az egyik első választás volt a Fekete Özvegy, Natasha Romanoff szerepére. Blunt úgy nyilatkozott, hogy azért mondott le a szerepről, mert nem volt jó az időzítés, a Deadline magazin szerint az ok inkább az volt, hogy kevesellte a fizetést. Lényegtelen is, hogy mi volt a háttérben, hiszen Scarlett Johansson képében megkaptuk a legjobb Fekete Özvegyet, akinek az önálló filmjét Budapesten is forgatták.
