Jövő február kilencedikéig látható a bécsi Albertina Museum-ban az időszakos Chagall tárlat, ami a vitebski (Belarusz) festőművész eleddig, egyik legátfogóbb kollekcióját mutatja be a közép-európai közönségnek.
Marc Chagall egyszerre direkt és absztrakt stílusa minden alkotói korszakát végigkíséri, amolyan kézjeggyé vált eszközként. Zsenije páratlan életművet hagyott az utókorra, melyet a Mariahilfer Straße édességes standjai és a Primark helyett mellett érdemes idén télen meglátogatni. Ezzel egyidőben látható a házban a Monet-től Picassóig című kollekció (benne Modiglianival!), valamint több kortárs tárlat is. Az Ohio-i művész, Jime Dine nyomatai, Robert Longo grafikái és a figyelemre méltó fiatal román festőművész, Adrian Ghenie Schiele-parafrázisai önálló programként szolgálnak, most azonban mindez egyszerre látható az Albertinaplatzon.
„Marc Chagall a 20. század legismertebb művészei közé tartozik, egyedülálló életműve pedig az 1905-től egészen az 1980-as évek végéig készült alkotásokat öleli fel. A haszid zsidó munkáscsaládba született és a fehérorosz kisvárosban, Vitebskben nevelkedett művész kora gyermekkorát olyan módon élte meg, amely egész életére, így művészetére is hatással volt.
Chagall szeszélyes és költői képi megjelenítései, bármennyire is ismerősek számunkra, továbbra is lenyűgöznek és mindig újabb feladványokat jelentenek. Életműve stílusát és lényegét tekintve a hagyományos és az avantgárd között ingadozik.” – írja a tárlat egyik kurátora az Albertina honlapján.
A tárlat Chagall munkásságát kimerítő válogatás, melyhez kifejezetten élvezetes magyarázatokat és történelmi betekintést biztosítanak a szervezők német és angol nyelven. A kiállítás íve egy ponton megtörik, ez azonban nem hiányosság, hanem épp annak az időszaknak a munkáit bemutató szakasz, amely Chagall életének és művészetének tragikus fordulópontja: a náci megszállás elől második otthonából, Párizsból Amerikába kényszerül, majd felesége váratlanul meghal. Ez, és még néhány hasonlóan zseniális kurátori döntés teszi Marc Chagall festészetét élménnyé nem csak a vásznon, hanem az Albertinában is.
Adrian Ghenie Árnyékfestmények című tárlata egy váratlan és felforgató élmény, melynek váratlan volta csupán saját hiányosságaimra mutatott rá. A Baia Mare-i születésű, kolozsváron végzett művész már jó ideje figyelemre méltóan alkot, csak nem figyeltünk eléggé. A művész Egon Schiele elveszett, csupán fotókról ismert műveit alkotta meg a saját, döbbenetesen hangsúlyos alkotói képességeivel.
„Schielében és bennem közös, hogy érdekel az emberi forma deformációja, nyújtása és az azzal való játékos kísérletezés. A deformáció a reprezentáció megoldása volt, de egyben a modernizmussal járó szabadság kifejezése is. Ha magunk mögött hagyjuk az anatómia hagyományos korlátait, a deformáció módja a karakter vagy a belső psziché mélyebb szintű portréjává válhat. Ez a játék az emberi formával valami új kezdetét jelentette.” (Adrian Ghenie)
Robert Longo monumentális hiperrealista alkotásairól ismert: erőteljes, dinamikus szénrajzok, amelyek virtuóz technikája és a motívumok vizuális ereje szó szerint megbabonázza a szemlélőt. Munkái szeptember 4-től január 26-ig láthatóak az Albertinaplatzon.
Március 23-ig láthatóak az Ohio-i művész, Jim Dine művei Bécsben. A válogatás a művész munkásságának kimagasló alkotásait, úgymond csúcspontjait mutatja be, éppen ezért meglehetősen sokrétű válogatást láthatunk. Dine különböző nyomdai eljárásokkal, anyagokkal és technikákkal kísérletezik, miközben érzéseit figurális motívumokként, tárgyiasítva veti papírra, és tárja elénk. Lenyűgözően kifejező képeinek lenyomatai velünk maradnak, hazahozzuk őket, és többé nem eresztenek. Jim Dine az a kortárs alkotó, akit nem csak lehet, hanem muszáj is többször látni, egyfajta drogként használva képeit, melyek újra és újra kitöltik a saját maguk által kreált űrt.
