Ma iktatják be Joe Bident, az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét, így felesége, dr. Jill Tracy Biden pedig az Államok 46. first lady-je lesz. De honnan is ered ez a kifejezés? Ennek apropóján idézzük fel Dolley Madison életét, az első elnökfeleségét, akit ezzel a névvel illettek.
Kvékerek közül a fővárosba
Ha elhangzik a first lady kifejezés, mindenki az USA elnökének feleségére gondol, ám ezt a titulust valójában csak a negyedik elnök, James Madison nejével, Dolleyval kapcsolatban használták először – hozzá kell tenni, hogy csak a temetésén elhangzott beszédben.
Dolley Payne 1768-ban egy kvékercsaládba született, nyolc testvér közül volt a negyedik. Apja, John 83-ban felszabadította rabszolgáit, és az egész család az Egyesült Államok akkor fővárosába, Philadelphiába költözött.
Huszonkét évesen hozzáment egy John Todd Jr. nevű ügyvédhez, akitől két fia született. Később azonban sajnálatos módon egyik gyermekük, férje és a férj családja is elhunyt sárgalázban. Az akkor még mindig csak huszonöt éves lányt egy ismerőse a nála tizenhét évvel idősebb, özvegy ültetvényes, és nem mellesleg kongresszusi képviselő James Madisonnak, akivel rövid udvarlást követően 1794 augusztusában össze is kötötte életét.
1801-ben Thomas Jefferson elnök államtitkárává nevezte ki Madisont, így a család az új fővárosba, Washingtonba költözött, ahol Dolley Jefferson feleségének halálát követően háziasszonyként segédkezett az elnöki rendezvények megszervezésében. Ezeknek a színvonalas fogadásoknak és esteknek egyik fontos funkciója az volt, hogy az újonnan született államról jó képet közvetítsenek Európa felé.
Példaképként az elnök oldalán
Jeffersont 1808-ban Madison követte az elnöki székben, beiktatásának estéjén Dolley volt az első Beiktatási Bál házigazdája, aki második házasságakor elhagyta a komor kvéker ruhákat, és rendkívül divatosan kezdett öltözködni.
Férjének elnöksége alatt a vidámnak, közvetlennek leírt asszonynak köszönhetően kezdtek kialakulni a „first ladység” keretei. Ő volt az első elnökfeleség, aki nyíltan felkarolt egy jótékony ügyet – egy washingtoni lány árvaházat támogatott. Összebarátkozott számos jelentős politikus feleségével és ezen kapcsolatok által akár pozitívan is befolyásolni tudott férje politikájával kapcsolatos fontos ügyeket. Ez ma már nem számít ritkaságnak, akkoriban azonban igencsak az volt. Dolley jelentőségét mutatja Charles Pinckney megjegyzése, – aki férje riválisa volt az elnökválasztáskor – miszerint “Több esélyem lett volna, ha csak Mr. Madisonnal állok szemben.”
Megjelenése, modora és stílusa példaként szolgált a kor előkelő hölgyei számára. Remek stílusérzékének köszönhetően hamar otthonossá tette a Fehér Házat is, melyet az ő idejében Elnöki Kastélynak hívtak. (Fehér Háznak csak 1901-től nevezik, ezt Roosevelt elnök vezette be)
Az 1812-es brit–amerikai háború idején, amikor a brit seregek elérték a fővárost, az elnök és kabinetje elmenekültek, azonban Dolley a Fehér Házban maradt, és ő maga biztosította a fontos dokumentumok, műkincsek és festmények kimenekítését a lángoló épületből. A pusztítás utáni újjáépítés alatt ismét elindította a társasági eseményeket, ideiglenesen a ma Dumbarton House néven ismert épületben.
Az elnökség utáni évek
Férjének második elnökségi ciklusa után visszaköltöztek Montpelierben található birtokukra, ahol Madison 1836-ban elhunyt. Az első házasságából született fiának adósságait kifizetni kénytelen Dolley pár évvel később eladta a birtokot és vagyonuk jó részét, és Washingtonba költözött. Az idősödő hölgy itt újra belevetette magát a társadalmi életben, hiszen politikai és előkelőségi körökben továbbra is népszerű maradt. Segítségére volt az őt követő elnökfeleségeknek, így Julia Tylernek és Sarah Polknak is. Tiszteletbeli kongresszusi széket ajándékoztak neki, így személyesen a helyszínről követhette a vitákat. Továbbá szűkös anyagi helyzetén segítendő, huszonötezer dollárért megvásárolták tőle az egykori elnök értékes papírjait.
Ő volt az első civil állampolgár, aki táviratot küldött, erre a feltaláló Samuel F. B. Morse kérte fel.
Az 1849-ben bekövetkezett halálát követő gyászszertartáson Zachary Taylor elnök first lady-ként emlékezett meg róla, innen hát az elnökfeleségekre utaló cím. A teljesség kedvéért fontos hozzátenni, hogy a gyászbeszédnek nem maradt fent másolata, így mások a kifejezés 1838-as nyomtatásban való megjelenését tartják elsőnek, ami pedig George Washington feleségére, Martha-ra utal.
Borítókép forrása: YouTube
