Piros vagy lila ruhás, az ajtón vagy a kéményen át érkezik, virgácsot vagy szenet ad a rossz gyerekeknek? A közös történeti gyökerek ellenére a Mikulás figurája országonként eltér.
Itthon december hatodikán érkezik a piros ruhás, hófehér szakállú Mikulás, hogy megajándékozza a jó gyerekeket és virgáccsal lepje meg azokat, akik nem viselték magukat jól az év során. Ez a szokás az 1800-as években jutott el Magyarországra, és a Monarchia idején már széles körben elterjedt volt. Karácsonykor pedig a Jézuska teszi a fa alá a csomagokat, egyes családokban a feldíszített fát is ő hozza, este pedig a születését ünneplendő sokan részt vesznek az éjféli misén. Országonként eltérő, hogy épp ki látogatja meg a gyerekeket, ahogy az is, hogy a figura mikor jön el a családokhoz. Az évszázadok során sok monda és mítosz alakult ki a téli ajándékozással kapcsolatban, melyek egymásra is hatottak, összemosódtak, valamint a huszadik század elején beleszólt a kereskedelem és a globalizáció is. De hova vezethetőek ezek vissza?
A mítosz eredete
Mürai Szent Miklós püspök, a görögkeleti és katolikus egyház közel ezer éve élt védőszentje az, akinek személye a monda szerint a Mikulás alakját ihlette. Segítette a szegényeket, a rászorulókat, szétosztotta köztük a vagyonát, és a sokak által ismert történet szerint megesett a szíve szomszédján, aki nincstelensége miatt nem tudta kiházasítani lányait. A lányok megfelelő hozomány híján valószínűleg prostituálttá váltak volna, ezt pedig Miklós nem hagyhatta, és az éj leple alatt egy arannyal teli erszényt hagyott a házuk előtt. Nemcsak ez a legenda kapcsolódik hozzá, hanem egy ízben állítólag lecsendesített egy tengeri vihart – így lett a hajósok védelmezője. A titokban való ajándékozás gesztusából lett aztán a mai december hatodikai, tehát Mikulás-napi szokás, ami keresztény gyökerű hagyomány. Ha már a vallásnál tartunk, bizony egy istenhez is köze van a télvíz idején való adakozásnak, ő pedig nem más, mint a skandináv és germán mitológia főistene, Odin. A jellemzően nagy fehér szakállal ábrázolt figura nyolclábú lován, Sleipniren járta a városokat, megjutalmazta a jókat, segédei pedig megijesztették a rosszakat. Az Odin alakjában rejlő kettősség, a jó-rossz jelenléte, így az ajándékozás-büntetés duója számos más karaktert ihletett az európai népek kultúrköreiben.
Oroszországban viszont teljességgel mentes mindenféle vallásosságtól Fagy Apó (Gyed Maróz) figurája, amit a szocialista rendszer igyekezett itthon is meghonosítani. Fagy Apó kék kabátban és kucsmával a fején, trojkán közlekedik, és a gyerekek ajándékait az ablakba teszi Sznyegúrocska, vagyis Hópelyhecske nevű segítőjével. Nálunk a több évtizednyi szovjet befolyásoltság miatt terjedt el a Télapó kifejezés, amit a Mikulás szinonimájaként használunk, de míg a mi jóságos ajándékozónk alakja a katolikus hagyományokban gyökerezik, addig, ahogy írtuk is, Gyed Maróznak szándékosan nincs köze a vallási hagyományokhoz.
Fontos még megemlíteni, hogy a reformáció rengeteg hatása közül az egyik az volt, hogy a szentek alakjaitól igyekeztek megszabadulni, így például Szent Miklós ajándékozó alakját a Kisjézusra (Heiliger Christ) cserélték. Nálunk tehát ez a három dolog ötvözete vezetett a mai szokásokhoz, lássuk, hogyan ünnepelnek a többi országban.
“Karácsony Apó” változatai
USA, Nagy-Britannia, Észtország, Lettország – Ezeken a területeken a duci, piros ruhás, rénszarvasok reptette szánnal utazó Santa Claus ajándékoz. De hiába Miklós püspök az ihletője ennek az alaknak is, nem december hatodikán, hanem 25-én, Karácsony napján jön, méghozzá a kéményen keresztül. Legelőször holland telepesek vitték el Szent Miklós (Sinter Klaas) ünnepét Amerikába az 1700-as évek végén, ahol gyorsan népszerűségre tett szert.
Később függetlenedett a Miklós-naptól és a karácsonyhoz kötötték, Clement Clarke Moore 1822-ben megjelent The Night Before Christmas című költeménye pedig tovább színezte a történetet. Bár sokan úgy tartják, hogy a Coca Cola Company 1920-as évekbeli marketingkampánya miatt lett az egykor vékony, lila ruhás püspök alakjából nagy, fehér szakállas, piros kabátos Santa Claus, ez nem így van, hiszen már előtte legalább ötven évvel is készültek a karakterről ilyen ábrázolások. Amerikából indult tehát világhódító útjára, és sok országban meghonosodtak a személyét övező legendák és szokások, így például az angol Father Christmas helyett már ő ajándékoz legalább száz éve, és egy pohár portói borral várják.
Hollandia – A középkori kereskedelmi kapcsolatokban gyökerezhet az a hiedelem, miszerint a holland Mikulás Spanyolországból érkezik december ötödikén, mindezt fehér lovon egy gőzhajóval teszi és zsákja mindenféle déligyümölccsel és finomsággal van tele. Segítője Fekete Péter (Zwarte Piet), a sötétbőrű figura, akinek alakja mostanában egyre több vitát szít, tavaly azt nyilatkozta a holland miniszterelnök, hogy a megosztottság miatt eltűnhet a karácsonyi szokásokból. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a feketére festett arcú, kissé negatív karakter (a rossz gyerekeket zsákjában elviszi Spanyolországba) diszkriminációt sugall és a fekete bőrű állampolgárok felé igencsak bántó lehet, mások szerint viszont ez egy szép hagyomány és semmi negatívum nincs benne. Mi több, Dél-Afrika egyes országaiban Fekete Péter az ajándékhozó.
Skandinávia – Joulupukki, a finn Mikulás Lappföldön él, onnan szokott többek között Magyarországra is ellátogatni decemberben, a gyerekek legnagyobb örömére. Felesége is van (Joulumuori vagyis Karácsonyanyó), és manók (tonttuk) segítik őt az ajándékozásban. Levelet is lehet neki írni Rovaniemibe, az alábbi címre: Joulupukin Pääposti, 96930 Napapiiri. Ez a legendakör kicsit az amerikai hagyományok miatt alakult így, erre a vonatra ültek fel a finnek, és ezért lett az északi sarkkör a Joulupukki otthona.
Írország – Ide is Santa Claus érkezik, akit az ír hagyományoknak megfelelően whiskyvel várnak a családok.
Franciaország – A családok december 24-én este rakják a csizmákat az ablakba, és másnap reggel érkezik Père Noël, vagyis Karácsony Apó.
Olaszország – Babbo Natalénak hívják az olasz ajándékosztó figurát, aki szintén karácsonykor érkezik, azonban van még egy fontos alak az ország szokásaiban, méghozzá Befana. Ő a legenda szerint Jézus születése idején élt, és nem tartott a három királyokkal, amikor a Megváltó megszületett. Ezt aztán nagyon megbánta, utánuk eredt seprűjén – mert egyfajta boszorkány-figura – és házról házra járva kereste a Kisjézust, miközben ajándékokat adott a gyerekeknek, hasonlóan a Mikuláshoz. Ő is zoknikba rejti az ajándékot, a rosszaknak pedig szenet hagy, mindezt egy hónappal Szent Miklós napja után, január hatodikán (Vízkeresztkor).
Ausztria – Szomszédainknál is hasonló szokások élnek, mint nálunk, Miklós-napkor az osztrák gyerekek is kapnak Heiliger Nikolaustól édességet, akit az ördögi kinézetű krampuszok kísérnek útja során, ők leckéztetik meg a rosszakat az adventi időszak kezdetén.
Görögország – Itt Agios Vaszilisz, vagyis Szent László érkezik a családokhoz, de nem december hatodikán, és nem is karácsonykor, hanem szilveszterkor toppan be.
Ausztrália – A déli féltekén a december az egyik legmelegebb hónap, talán ezért is lehet, hogy rénszarvas helyett kenguruk húzzák Santa Claus szánját karácsonykor.