Történelemtanulmányaikból tudjuk, hogy a forradalmak kirobbanásában a fiatalság mindig fontos szerepet játszott. Az 1848-as forradalom és szabadságharccal kapcsolatban betéve megtanultuk Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári nevét – de tudjuk azt is, hogy négyen “csak” vezéralakjai voltak egy nagyobb társaságnak. Íme, néhány kevésbé ismert márciusi ifjú “krónikája”.
„Mi emeltük föl először
Petőfi Sándor: A márciusi ifjak (Pest, 1848. június)
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!”
Értelmiségiekből állt a márciusi ifjakként titulált csapat, mely szűkebb értelemben Petőfi Sándor barátait és az eszméivel szimpatizálókat takart (nagyrészt a Tizek Társaságát), tágabb értelemben pedig mindazokat a harminc éves kor alattiakat, akik részt vettek a több, mint 170 évvel ezelőtti tavaszi eseményekben és azok előkészítésében. Egyik gócpontjuk tehát a költő körül szerveződött, a másik pedig erdélyi fiatal irodalmárokból állt, akik irodalmi egyesületekben találkoztak, hogy aztán ők legyenek a forradalom alappillérei.
Kik voltak ezek a radikális eszméket valló fiatalok, akik közül sokan tagjai voltak a kezdetben művészetekkel, később politikával is foglalkozó (Nemzeti majd) Ellenzéki Körnek? Nézzük meg néhányukat!
Vajda János
A költő Vajda a Kisfaludy Társaság tagjaként is ismert volt a 19. század közepén, nagyrészt filozófiai, természeti és szerelmi témájú verseit olyan álneveken adta ki, mint például Arisztidesz, Quintus vagy Hommonai Béla. Édesapja főerdészi munkája miatt a Fejér megyei váli uradalomban laktak, ez a hatás sokszor felfedezhető volt költészetében. Petőfi volt a példaképe, miatta próbálkozott a színészettel is, amivel aztán hamar felhagyott. A forradalom után katonának jelentkezett, egy évig honvédként szolgált, majd hazatérve hivatalnok, újságíró lett.
Degré Alajos
Az erdélyi Lippán született Degré édesapja részéről francia felmenőkkel rendelkezett. Joghallgató volt, ügyvédi vizsgáját is letette majd a pozsonyi országgyűlésen dolgozott, mint jegyző. Személyisége miatt sokszor került a középpontba, mint az ifjúság szónoka, számos alkalommal vezetett politikai demonstrációkat, így nem csoda, hogy a ’48 márciusi eseményekben is részt vett. Később önkéntesen beállt honvédnek, ahol huszárkapitány, főhadnagy majd százados lett. Több színdarabja is megjelent a Nemzeti Színházban.
Bulyovszky Gyula
Az 1827-ben Rákoskeresztúron született miniszteri fogalmazó, hírlapíró és ügyvéd volt a tárcaírás műfajának egyik meghonosítója Magyarországon. Már huszas éveiben ismertségre tett szert újságírói körökben, és a forradalom után az induló Magyar Hírlap munkatársa lett. Bulyovszky tehetséges író lévén részt vett a 12 pont megfogalmazásában. A forradalom után a belügyminisztériumban kapott munkát, a szabadságharc leverése után viszont már csak az irodalomnak, az utazásnak és persze családjának élt.
Várady Antal
A sárospataki kollégium tanulójaként kezdte iskolás éveit, majd Eperjesen tanult jogot, a törvénygyakorlatot Budapesten végezte el. Itt ismerkedett meg Petőfivel, akivel néhány hónapig együtt is laktak a Zöld Fa (ma Veres Pálné) utcai Festetich-házban, illetve a fiatal költő mindig nála szállt meg, ha épp Pesten járt. 1845-től saját ügyvédi irodát nyitott, ismert családok képviselője lett. Barátságot kötött Tompa Mihállyal és Jókaival is, tisztelték és szerették egymást na meg a másik családját is – jól mutatja ezt, hogy amikor elvette feleségül Ruffy Idát, Petőfi és Jókai voltak a tanúi. A forradalom után ügyész lett a Szemere-kormány alatt, majd a Teleki család ügyvédje lett.
Irányi Dániel
Váradyhoz hasonlóan Irányi is Eperjesen tanult jogot, ott is végezte a gyakorlatának első évét, és szintén Pestre költözött. Itt ismerte meg Kossuthot és a reformellenzéket. 1848 márciusában tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, mely a forradalom irányító szerve lett, és ez az önkéntes alapon szerveződő egyesülés áprilisra közel hatvanezer nemzetőrrel lett gazdagabb. A Batthyány-kormányban az igazságügyi minisztériumban dolgozott titkárként, majd ’48 júliusától Lipótváros országgyűlési képviselője lett. Részt vett többek között a pákozdi csatában is, és követte az országgyűlést Debrecenbe, ahol továbbra is támogatta Kossuth munkáját. Az államférfi által kezdeményezett Függetlenségi Nyilatkozat meghozatalakor ő vezette a jegyzőkönyvet. A világosi fegyverletétel előtt szóváltásba keveredett Görgey Artúrral, menekülnie kellett, emigráció kényszerült, eközben távollétében halálra is ítélték. Párizsban, Svájcban és Belgiumban is járt, és csak a kiegyezés után, 1868-ban tért haza, amikor Pécs országgyűlési képviselőjének választották.
Lisznyai Kálmán
A Tízek Társaságának volt tagja Lisznyai Damó Kálmán költő is, aki a ’43-as pozsonyi országgyűlésen ismerte meg Petőfit. Mivel Lisznyai akkor már ismert irodalmár volt és főleg a balladái miatt lett népszerű, bemutatta a fiatalt az ottani íróknak. A pesti ifjúság egyik kedvenc szónokává vált, a forradalom után Kolozsvárra ment Petőfi javaslatára az unióról tárgyalni, ahol elhangzott híressé vált mondata: „Mi vagyunk a puszták sassai, ti vagytok a bércek sassai.” Sok társához hasonlóan ő is katona volt a szabadságharcban, kapitányi rangra is lépett Görgey Artúr mellett, majd a fegyverletétel után az osztrák seregben szolgált évekig.
