Az a szeretet, amivel Szalkai Dani mesél nekem a Maacraftról, olyan érzéseket kelt bennem, mintha csak a családjáról beszélne. Szinte látom magam előtt a Miskolc melletti erdős, dombos helyen megbúvó kis műhelyt és a hozzá tartozó kertet, benne a „műhelyeseket” és „kerteseket” -, ahogy egymást hívják viccesen az itt dolgozó autizmussal élő fiatalok.
Ha jól tudom, minden egy családi eseménnyel kezdődött…
Igen, a bátyámnál, Bencénél a 80-as években diagnosztizáltak autizmust. Mivel ekkoriban, a rendszerváltás idején még nem voltak az autizmussal élőknek szánt intézmények vagy specifikus ellátási formák, ezért a szüleim mintegy küldetést tűzték ki maguk elé ennek megteremtését Miskolcon és környékén. Ennek eredményeképpen idővel megalakult a Miskolci Autista Alapítvány. Én pedig már ebbe születtem bele, és kis túlzással az itt élő fiatalokkal cseperedtem. Így számomra teljesen természetessé vált az ő közegük és ezek a gyermekkori élmények, valamint a szüleim által tanúsított segítő attitűd beivódtak a bőröm alá és a részemmé váltak.
Mégis művészeti pályára léptél és a Maacraft megalapításával egész rendhagyó módot találtál arra, hogyan tudnád a design eszközeivel te magad is segíteni az autizmussal élőket. Hogyan jött a felismerés?
Gyerekkorom óta vonzódtam a művészetekhez, kijártam mindent, amit lehetett, beleértve a MOME Design Intézet formatervezés szakát. A 2010-es évek elején begyűrűző social designban találtam meg annak a lehetőségét, miként tudnék én tervezőként egy periférikus társadalmi csoportnak segíteni – és innen egyértelművé vált az én utam. Hatalmas kutatásba kezdtem, és ahogy egyre mélyebbre ástam magam a témában, úgy vált mind világosabbá számomra, hogy a design szinte minden aspektusa alkalmas arra, hogy alkalmazásukkal könnyebbé és érthetőbbé tegyem számukra a mi világunkat. Ennek egyik kis szeletéből nőtte kis magát végül a Maacraft műhelye.
Ahol a mindennapjaikat töltik az általad tervezett termékek készítésével. Hogyan hat ez a fajta elfoglaltság, és egyáltalán az itt töltött idő az ő életükre?
Erről őket kéne megkérdezni (neveti el magát Dani). De én azt látom, hogy mindenkinek mást ad a Maacraft műhelye: van, akinek az itteni munka bevételi forrás és ez motiválja őt, másnak pedig a közösség miatt fontos, ahol egyszerűen jól érzi magát, barátokra, sőt, szerelemre talál. Viszem őket díjátadókra, TV műsorokba, adott esetben hozzánk jönnek vendégek, ezek pedig mind-mind a szocializálódásukat segíti elő. De vannak súlyosabb állapotú autistáink is, akiknek az energiáikat valamilyen viselkedési zavarból fakadó tevékenység emésztené fel – értem ez alatt például a vokalizálást, agresszív viselkedést -, itt viszont mindez produktív idővé tud átalakulni az olyan egyszerű munkafolyamatok elvégzésével, mint például a fa csiszolása, felületkezelése, amiben el tudnak mélyülni.
Mennyire befolyásol téged egy tárgy megtervezésében az, hogy autizmussal élők fogják elkészíteni?
Olyannyira, hogy maguk a munkafolyamatok meg az egyes tárgyak szinte személyekhez lettek dedikálva. Nagyon halkan jegyzem meg, de olyan szinten hatással vannak a termékfejlesztésre az ő képességeik, személyiségük, hogy a Maacraft termékei már-már az ő saját designjuk. Végeredményben ez egy szimbiotikus együttgondolkodás, hatással vagyunk egymásra, ők rám éppen annyira, amennyire én rájuk.
Akár olyan is előfordul, hogy konkrétan tőlük származik egy termék ötlete?
2018-ban volt egy közös kollaborációnk Tomcsányi Dórival, akivel karöltve nagyon csajos, rattan táskák készültek a műhelyünkben. Ez a fashion vonal pedig annyira megtetszett a Marika, Anasztázia és Noémi hármasából álló kis nőegyletünknek, hogy az ő kérésükre készült el egy háromdarabos táskakollekció tavaly tavasszal, ami viszont pont a covid indulásakor debütált, így ez keresztülhúzta a számításainkat.
Gondolom, nem ez volt az egyetlen nehézségetek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban. Hogyan befolyásolja most a covid a mindennapjaitokat?
Az előző év nagyon nehéz volt. Az első fele azért, mert akkor le kellett zárnunk az egész alapítványt és ezáltal a műhelyt is: leálltak az éppen futó projektek, mint amilyen a táskakollekció lett volna, vagy a Mökki kutyaágy, illetve egy nagyobb fejlesztés is derékba tört. A második fele pedig inkább lelkileg volt megterhelő, mert már a dolgozóink között is felütötte a fejét a vírus. De előre tekintünk, most szeretnénk a saját kertünkben termelt gyógynövényekből egy háromdarabos kapszulakollekciót létrehozni, ami kifejezetten a teakeverékeink megújulásáról fog szólni. Lesznek új ízek, illetve egy hiteles szakértő közreműködésével egy Covid-mixszel is készülünk, ami segíthet a felső légúti gyulladások kezelésében.
Közeleg az autizmus világnapja. Ha egy dolgot üzenhetnél a világnak, mi lenne az?
A designnal meg az általunk képviselt pozitív hozzáállással szerintem sokkal közelebb lehet hozni az emberekhez ezt a témát, mint azzal, hogy szánakozunk vagy sokkolunk – mi is tudnánk sokkolni, mert hihetetlen hétköznapjaink vannak. De mi inkább próbáljuk megmutatni ennek az egésznek a szépségét, az ő lényüknek az előnyeit és azt, hogy a maguk módján mennyire szerethető emberek, kedvesek és barátságosak. Hogy ha érzik valakiben a nyitottságot, azt nagyon meg tudják hálálni.
