Az ajtón belépve frissen őrölt kávé aromája, bagett és croissant bűnbe ejtő illata fogad. Még egészen frissek, reggel van, most töltik fel a pultban sorakozó hatalmas rattan kosarakat. Leülök a kandalló melletti fotelba és elnézve a miliőt arra gondolok, van mit tanulnunk a franciáktól életről, stílusról, lakberendezésről – erről beszélgetünk Marik Orsolya lakberendező-dekoratőrrel, a La Vie En Rose kávézó megálmodójával.
Ahogy körülnézek egyértelművé válik, hogy a francia életérzés szerelmese vagy. Mi az benne, ami ennyire magával ragad és ami a La Vie En Rose-t is ihlette?
Az egész lényük, az életfelfogásuk, a szépség iránti megkérdőjelezhetetlen elhivatottságuk. Hogy olyan szenvedéllyel képesek élni, szeretni, dolgozni, alkotni, mint talán egyik más nemzet sem ezen a földön. Ez pedig tükröződik az otthonaikban, a lakberendezési tárgyaikban, ahogy büszkén ragaszkodnak a múltjukhoz, de közben nyitottak az újra és mernek lépni felé. Engem ez ihlet, ez mozgatja meg a fantáziámat és ezt szerettem volna tükrözni a La Vie En Rose-ban.
Melyek azok a bútorok, dekorációk, színek, formák, amely nélkül nem létezhet egy francia enteriőr?
Ami a franciáknak csodálatraméltóan a zsigereikben van, az a minőség kiszimatolása. Legyen szó a bolhapiacon vásárolt apró csecsebecsékről vagy komoly antik bútorokról, egyszerűen nem tudnak hibázni. Emellett szinte bármilyen francia enteriőrről készült fotón felfedezhetőek a falakat díszítő szegők és díszlécek, kazettás megoldások, de ami nélkül elképzelhetetlen lenne egy klasszikus francia otthon, az az arany eleganciát sugárzó megjelenése egy tükör, csillár vagy képkeret formájában. Színekben inkább a letisztultabb, pasztell árnyalatokat kedvelik, elég csak a francia tengerpartra gondolnunk, a homokszín, a tenger menta színe, a kék-fehér égbolt és önmagában a természetesség az, ami sugárzik a lakáskultúrájukból, melyet olykor művészien megbolondítanak egy látszólag szokatlan, oda nem illő darabbal.
Ezzel máris adja magát a következő kérdés, hogy milyen más stílussal kombinálható össze és hogyan?
Talán meglepő, de alapvetően a francia stílus nem szereti a túldíszítettséget, így azt gondolom, például a modern, minimál stílus ihlette formajegyekkel tökéletesen kombinálható. Kimondottan jól állnak neki a mid-century irányzat olyan ikonikus darabjai, mint a manapság nagy népszerűségnek örvendő Spider csillár a francia formatervező zsenitől, Serge Mouille-tól. Én személy szerint a kávézónk francia jellegébe csipet marokkói stílust vegyítettem a kandallót körbeölelő, mintás Marrakesh cementlapokkal, de a falon lévő két nagy fafaragás vagy a díszpárnák is magukban hordozzák a marokkói stílus ornamentikáját. Viszont az összhatás – a visszajelzések szerint – egész jól sikerült…(mosolyodik el Orsi bájosan). Így azt mondanám, a kifinomult elegancia megtartása mellett bátran kombinálhatjuk más stílusjegyekkel is, a hangsúly a megfelelő arányokon és a mértékletességen van.
Persze könnyű lehet egy 4 méteres belmagassággal és nyitott kandallóval megáldott párizsi lakásban mindezt megvalósítani. De mi a helyzet egy átlagos tömbházzal? Hogyan lehet belecsempészni egy kis francia eleganciát úgy, hogy ne legyen stílusidegen?
Igen gyakori tévhit, hogy a franciák hatalmas terekben, nagy bútorok között élik mindennapjaikat, miközben az átlag francia lakás 60 nm. Ellenben remekül tudják hasznosítani a tereket anélkül, hogy az túlzsúfolt lenne, mert – mint azt már említettem, de nem lehet eléggé hangsúlyozni – ők a mennyiség helyett a minőségre törekszenek. Néhány olyan markáns dekor is felidézi otthonunkban Franciaországot, mint egy kubista festmény vagy replika, mely irányzat ebben az országban látta meg a napvilágot. Egy kecses, kerek ebédlőasztal néhány szál virággal és a fölé lógatott arany függesztékkel akár egy magyarországi otthonban is képes megteremteni a bohém francia életérzést úgy, hogy közben nem akar többnek látszani, mint ami.
Ami azt illeti, én máris beköltöznék! De hogyan lehetne ezt az alapvetően lágy, nőies stílust egy férfi számára vonzóvá tenni, hogy ő is otthon érezze magát benne?
Könnyebben, mint gondolnánk! Elég lehet akár csak egy jól megválasztott színpárosítás, a légies pasztell mellé egy komolyabb, testesebb árnyalat, amelyek már önmagukban férfiasabb hatást keltenek. Úgy mint az antracit-bézs, navy kék-púder, vagy olajzöld-krém kettősei. Ezenkívül én esküszöm rá, hogy egy leheletnyi fekete – mondjuk egy lámpában vagy csak egy képkeretben – élettel tölti meg a teret. De választhatunk néhány karakteresebb bútort is, nagy kedvenceim például Pierre Jeanneret „V” lábú ülőalkalmatosságai – nincs az a férfi, aki ne dőlne hátra benne elégedetten egy sportmagazinnal a kezében!
És most áruld el: honnan lehet ilyen kincseket beszerezni?
Most a külföldi utazásaimra gondolok. Mint egy szivacs, magamba szívom ilyenkor a kulturális látnivalókat, gasztronómiai élményeket, inspirálódok a helyi lakberendezési üzletekben és ha tehetem, hozok haza magammal egy kis szuvenírt. A La Vie En Rose egyik gyönyörű antik csillárját és a monumentális tükröt is egy szicíliai utazás során találtam és nem tudtam nekik ellenállni. A világjárásban pont az a fantasztikus, hogy mindenhol, minden kultúrának megvan a maga szépsége, amelyben gyönyörködhetünk – és amelyből belecsempészhetünk a saját otthonunkba egy kis darabot.