A tervek vagy az elvárások csak akadályozzák az alakuló történeteket utazás és írás közben is – vélekedik Szűcs Péter, a PetersPlanet.travel online utazási magazin szerzője, a Dharma c. regény írója, aki a divatmagazinok csillogó világának fordított hátat pár éve, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen.
Nem volt könnyű összehozni ezt az interjút: amikor először kerestelek, épp a Kilimandzsáróra készültél, legutóbb pedig Costa Ricáról válaszoltál. Közben megjártad többek közt Lappföldet és Kazahsztánt… Melyik volt számodra az elmúlt egy év legnagyobb utazási élménye?
Ha visszatekintek az elmúlt egy évre, azt látom, hogy egy utazás élményéből, egy országban megélt találkozásokból és felismerésekből fokozatosan bomlik ki az, ami hosszú távon is elkísér vagy hatással lesz az életemre és a munkámra. Másképpen szól egy cikk, egy beszámoló vagy egy irodalmi műben feldolgozott inspiráció egy, két és öt év távlatából. A Kilimandzsáró, Costa Rica, Lappföld és Kazahsztán is más-más élményt adott, máshol mozgatott meg. Nem tudnék egyet kiemelni, mert mindegyik országban láttam vagy tapasztaltam olyat, ami életre szóló tanulsággal vagy emlékképpel ajándékozott meg.
Mivel telt a koronajárvány első éve? Utazni nem nagyon lehetett, mit csináltál a karanténban?
Akkor kezdtem el írni az első regényemet, a Dharmát. Fontos és emlékezetes belső utazás volt. Legalább másfél évtizede gyűjtögettem a szavakat és a mondatokat hozzá, végül egy év és három hónap alatt készült el. De természetesen ennél sokkal több idő kell hozzá, ha az első percet onnan számoljuk, hogy az ember megérzi, majd ezek után eldönti, hogy író lesz belőle. Fantasztikus érzés volt kézbe venni az első regényemet, és katartikus pillanat, amikor megláttam a toplisták élén. Nagy örömmel élem meg, hogy az érdeklődés a regény iránt nyolc hónappal a megjelenése után is töretlen, jelenleg éppen a negyedik utánnyomás készül.
Kertésznek tanultál, aztán voltál rádiós műsorvezető és újságíró, egy ideje pedig – ahogy már szóba került – utazol és könyveket írsz. Honnan ez a sokrétű kreativitás?
Minden fajta kreativitásnak egy a gyökere, és belülről jövő késztetés mozgatja. Szerintem mindenkiben van belőle jócskán, de nem mindenki hozza felszínre vagy bontakoztatja ki a benne rejlő lehetőségeket. Igazán felszabadító, amikor az ember felismeri, hogy mennyi mindenre képes akkor, amikor nem követi a bevett sémákat, hanem azon van, hogy megismerje önmagát, majd ezek után elindul a saját útján.
A fotózást még nem is említettem, pedig azzal is foglalkozol. Mi a kedvenc témád?
Egyértelműen a portré.
Nagy női magazinok főszerkesztőjeként dolgoztál évekig, volt siker és csillogás, miért döntöttél úgy hat évvel ezelőtt, hogy hagyod az egészet és elindítod saját utazós blogodat, a PetersPlanet.travelt? Mi volt ezzel a célod?
Az önmegvalósítás. A nagy női divatmagazinokban is lehet valamennyire, de ez egészen elhanyagolható ahhoz képest, amit akkor tudsz megtenni, ha már nem egy felépített brandnek dolgozol, hanem megtalálod önmagad, és felépíted akár a saját márkádat. Egy szabad, alkotó ember soha nem azonosul egy márkával, maximum csinos fizetésért dolgozik neki, miközben megtartja a személyisége és a márka közötti tisztes távolságot. Ha most visszanézek a divatiparban eltöltött nyolc évre, azt látom, hogy kiváló terepgyakorlat és nyersanyag egy elzárt körökbe betekintést nyújtó regénybe. Sokszor gondoltam ezt akkor is, amikor benne voltam, remélem, egy pár éve múlva meglesz az alkotáshoz szükséges távolság.
Számodra mit jelent az utazás?
Elsősorban felfedezés, megismerés és a legfontosabb inspiráció, ami nekem az alkotómunkához szükséges.
Mi alapján választod ki a desztinációidat és mennyire tervezed meg az utakat? Az utazásaid során az eredeti tervekhez tartod magad – ha van ilyen –, vagy inkább az intuíciódra hagyatkozol, a szívedre hallgatsz?
A megérzéseimet követem, de sokszor „behív” egy-egy desztináció – így történt például Ecuador vagy Belarusz esetében. Az eredeti terveket szerintem lehetetlen követni, gondolj csak a Covid-helyzetre: mennyi tervet vagy életutat borított fel vagy terelt egészen más irányba. Utazni a legjobban flow-ban szeretek, írni is. A kötöttségek, a tervek vagy az elvárások csak akadályozzák az alakuló történeteket utazás és írás közben is, de persze ha nincsen legalább egy hónapom egy ország felfedezésére, csak egy pár napom, akkor igyekszem pontosabban tervezni.
Melyik volt életed legemlékezetesebb utazása?
India, Irán és Kolumbia. Utóbbi azért, mert ez volt életem első olyan utazása, ahová egyedül indultam el. Iránban és Indiában pedig olyan páratlan vendégszeretettel és inspirációval találkoztam, ami után másképpen láttam a körülöttem lévő világot. Szerintem India után tisztábban lát az ember, Irán után pedig megérti, a feltétel nélküli szeretethez nem kell feltétlenül vér szerinti kapcsolódás.
Hány országban jártál?
Nem számolom az országokat, azért nem, mert nem kipipálni, hanem megélni szeretném őket.
Ha csak egyetlen helyre mehetnél vissza a világon, melyik lenne az?
Indiába, akár hosszabb időre is.
Volt olyan helyzet az utazásaid során, amikor életveszélybe kerültél, vagy úgy érezted, feladod?
Nem volt még ilyen, bár a Kilimandzsáró megmászása konkrétan életveszélyes az oxigénhiány miatt – nem is vállalkoznék hasonló megmérettetésre a jövőben.
Rengeteg emberrel találkoztál, már csak az utazásaid során is, mit gondolsz, kik voltak rád eddig a legnagyobb hatással?
Azok az emberek, akik olyan nyitottsággal és szeretettel fogadtak, mintha a családtagjuk lennék. Argentínában, Indiában, Brazíliában, Iránban vagy Indiában de sokszor Latin-Amerikában is éreztem ezt. Szerintem ennek az egyik hatása az, hogy én is így fogadom a hozzám érkező utazókat.
Közel áll hozzád a divat világa, a HeStyle 2012-ben az év legstílusosabb férfijának is megválasztott. Mit gondolsz, hogy öltöznek a magyarok, és ezen belül is a hazai férfiak?
Inkább az időtlen stílus, a merész, egyéni hang, a természetesség és a karakter érdekel. A divat elsősorban az üzletről és a profitról szól, még akkor is, ha a divatcégek megpróbálnak valami egészen mást elhitetni a fogyasztóval. A globalizáció miatt a tömegek mindenhol ugyanúgy öltöznek, de a világ minden pontján léteznek egyéni hangok, stílusos emberek vagy dizájnérzékeny emberek.
Hol találkoztál a legjobban öltözött emberekkel?
Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban.
Úgy tudom, már dolgozol az újabb könyveden. Elárulod, miről szól?
Két könyvön dolgozom most, az egyiket még a Dharma előtt kezdtem el. Szerintem az egyik legizgalmasabb része az alkotómunkának az, amikor formálódik az anyag, nagyon szeretem ezt az állapotot.
