Szükségünk volt már egy igazán jó vígjátékra, és az apává válásról (is) szóló, szívmelengető Szia, Életem!-ben bizony van potenciál. Az augusztus 25-én debütáló mozi sajtóvetítésén beszélgettünk Kovács Patríciával, aki filmbeli pikáns szerepe mellett közelgő színházi munkáiról és kislánya megóvásáról is beszélt.
Colore: Hogy talált meg téged a szerep, és milyen volt a forgatás?
Kovács Patrícia: Ennél a szerepnél nem volt casting, egyszerűen az alkotócsapat felhívott, én pedig nagyon örültem neki. Valahogy úgy hangzott az ajánlat, hogy „Eljönnél-e macskanőnek? És tündérnek is lehet lenni, aki repül a fák felett…” – mondtam, hogy persze. Rohonyival a Korhatáros szerelem első évadában dolgoztam, és nagyon szerettem, Szabit és Csabát (Thuróczy Szabolcs, Vékes Csaba – a szerk.) pedig ezer éve ismerem, vártam a közös munkát. Ráadásul akkor épp túlvoltunk a covid első hullámán, nagyon jó volt kiszakadni, és újból mozit forgatni.
Mennyire befolyásolta a koronavírus a forgatást?
Fegyelmezettség volt mindenben, megmutatkozott ez például az elkülönítésben, a cateringben és sorolhatnám. A stábtagok nagy része folyamatosan maszkban volt, kivéve minket. Az óvintézkedésekre, az állandó fertőtlenítésre és a tesztelésre emlékszem a legjobban, hiszen állandóan szükség volt rájuk.
Főleg színházból ismerünk, a színpad mellett mennyire fontos neked, hogy a képernyőn, a vásznon is lássanak az emberek?
Nekem a színház az otthonom, nincs olyan hónap, amikor húsz előadásnál kevesebbet játszanék. Minden más utazás – hangoskönyv, tévéműsor vagy akár mozi – ajándék számomra. Nagyon örülök nekik, de ezek mind bónuszok, mert én színházi színésznőnek gondolom magam. Bízom benne, hogy ez a film segíteni fogja a moziba járást, és megmozdítja az embereket, hogy ne várjanak arra, amíg megérkezik egy streaming szolgáltató kínálatába. Ezeknek a felületeknek és a tévéknek iszonyatos ereje van, több emberhez lehet általuk eljutni, de presztízsben a mozi az igazi. Nem tudok olyan jó plazmatévét, ami visszaadná azt az élményt, amit egy mozi nyújthat.
Milyen volt most újra mozifilmet forgatni, hiszen az utóbbi években inkább sorozatokban láttunk a színházon kívül?
Nyilván más a kettő, főleg a munka tempója miatt. Egy filmnél egy napnyi forgatás után maximum három-négy perc lesz hasznos, sorozatnál pedig negyven. Emiatt is megnyugtató dolog egy olyan tempóba megérkezni, ahol nem hajt a tatár. Mivel két éve forgattuk, kicsit el is felejtettem, így most szinte újdonságként hat, ahogy megjelenik a moziban.
A Szia, Életem!-et fantasy elemekkel átszőtt családi filmnek mondanám, de azért van benne néhány pikánsabb jelenet is, az egyik pont a tiéd. Szerinted így is „eladható” családi mozinak?
Én nem gondolom, hogy családi film, vagyis olyan értelemben nem az, hogy a gyerekekkel együtt nézzük meg a hétvégén. Inkább olyan hétvégi program, ami közben a nagymama vigyáz a kicsire. Nem feltétlenül kellene Momó (Pásztor-Várady Mór, a film gyerek főszereplője – a szerk.) korosztályú gyerekeket erre beültetni. Szerintem a Szia, Életem! a fiataloknak szól, a felnőtteknek és a szülőknek és hát mindenkinek, aki volt valaha gyerek.
Akkor a kislányoddal ezek szerint nem fogtok rá beülni. Másban meg szokott téged nézni?
A színházba nem igazán járkált be eddig, most épp vannak olyan darabok, amelyek az ő kilencéves szívének is elfogadhatóak, és ezeket elkezdte megnézni. De ezidáig ez nem volt jellemző. Volt évekkel ezelőtt a Korhatáros szerelemnek egy plakátja, amin a filmbeli szerelmemmel szerepeltem, a lányom pedig óvodás volt és nézte, hogy „Te mit keresel ott azzal a bácsival?”. Akkor is éreztem, hogy meg kell őt kímélnem attól, hogy ezekben a dolgokban lásson, majd utólag visszanézi ezeket, ha szeretné.
Megmutatkozik ez a döntésed a közösségi médiában is, hiszen óvod a magánéletét és nem mutatod meg őt a posztjaidban. Tudatos döntés volt ez már az elejétől fogva?
Abszolút. Kétéves korában eljött velem egy fotózásra, és azóta ő nem látható. Persze kell menni ide-oda programozni, viszont ha valahol nem tudjuk kikerülni a fotósokat, akkor meg szoktam őket kérni, hogy inkább őt ne.
Mennyire érzi, hogy az anyukája híres?
Zavarja, ha odajönnek hozzánk mások, az már annyira nem, ha csak összesúgnak a hátunk mögött a boltban. De ha megszólítanak és “művésznőznek” engem, akkor látom, hogy nem tud vele mit kezdeni. Ilyenkor megpróbálok egy-két mondatban válaszolni nekik és jelezni, hogy itt most a kislányommal vagyok. Én már megszoktam, ha felismernek, de neki nem volt mit, mert nem hagytam, hogy sok ilyen élménye legyen. Ez nem az ő dolga, neki én a mamája vagyok, és nem szeretném, hogy úgy értelmezze magát, mint az én gyerekem.
Neked jól állnak a komikusabb szerepek is, és ha már social felületről beszéltünk: gondolkoztál valaha egy Celeste Barber-féle online jelenlétben?
Szeretem és követem Vanya Timi oldalát, aki hasonlóakat tartalmakat gyárt az Instán, jól szórakozom rajta, de nem tervezek ilyet. Lehetne tényleg csomó minden mást csinálni a közösségi médiában, szoktam ezen gondolkodni, de lekopogom, most nem fér bele az időmbe, az életembe. A moderálást és posztolást nem adtam ki a kezemből, és ez bőven elég így.
Mennyire kell moderálnod a hozzászólásokat az oldalon?
Oda kell figyelni, és rendszeresen kell moderálni. Számítok rá, ha megosztó dolgot posztolok, hogy utána fél napom azzal telik, hogy résen legyek, és elejét vegyem minden modortalanságnak. Az SZFE-vel kapcsolatban is volt botrány, akkor is, amikor kimentem a Pride-ra, de vannak megdöbbentő esetek is. Elektromos autót használok, nagykövete vagyok az egyik márkának, az ilyen posztok alatt például szoktak viták lenni benzinesek és elektromosok között. Olyankor kell moderálni és tiltani, mert egyesekben erős düh van. Mivel az én oldalam, nem akarom, hogy ott egymást bántsák.
Melyik most a kedvenc szereped?
Nem tudok erre jó választ adni, igazából mindig az aktuális. Épp készülök egy beugrásra, amit nagyon várok, annyit elárulhatok, hogy gyerekkorom ikonikus karakteréről van szó, de nem mondhatom még el, hogy mi az. Aztán októberben a Vígben bemutatjuk Kafka Kastélyát Bodó Viktor rendezésében és lesz az Inkognitó című darab, ahol négyen játszunk – Nagy Ervinnel, aki vendégként csatlakozott és két fiatal vígszínházi kollégámmal, Horváth Szabolccsal és Márkus Lucával– és ez egy olyan darab, ahol mindenkinek öt szerepe van. Ezt tavasszal már bepróbáltuk csak félretettük. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak a nézők hozzá, mert szakmailag az elmúlt évek legnagyobb kihívása volt számomra.
