Kocsis Paulinát az X-Faktorban ismerhette meg az ország, bár előtte már az interneten gyűjtögette a hűséges rajongóit. Hét saját dalt adott ki, túl van egy turnén a Honeybeasttel, és most is gőzerővel dolgozik a legújabb szerzeményein. A karrierjéről és a magánéletéről beszélgettünk, elárulta azt is, hogyan élte, hogy hangszalag műtétre volt szüksége.
Coloré: Azoknak, akik nem ismernek, elmondanád, hogy hogyan indult a pályád?
Kocsis Paulina: Gyerekkoromban dalokat kezdtem írni, aztán ösztönösen jött, hogy énekesnő szeretnék lenni, ezért bárokban, hotelekben és rendezvényeken léptem fel. Valamint felkerestem Geszti Pétert, hogy jelentkezzek-e az X-Faktorba a saját számaimmal. Ő bíztatott, de azt is javasolta, hogy előtte kezdjek el magyarul dalokat szerezni, ugyanis addig angolul írtam. 2021-ben jelentkeztem az X-Faktorba végül, a tizedik évadba, ahol második lettem. Szinte csak a saját dalaimat adtam elő a műsorban. Azóta pedig építgetem a karrierem, dolgozunk a zenekarral.
TikTokra is töltöttél fel videókat korábban, miért ott kezdted?
2020 telén kezdtem el használni a TikTokot, nagyon szerettem volna, ha minél nagyobb közönséghez eljutna a munkám. Mégis nagyon meglepődtem, hogy ennyire érdekli az embereket egy lány a zongoránál. Elég sokan lettünk mire elkezdődött az X-Faktor, ami szerintem rengeteg segített abban, hogy olyan helyezést érjek el, ami végül sikerült.
Miért érezted szükségét az X-Faktornak? Hiszen egyre több zenész karrierje kezdődik el a közösségi médiában, tehetségkutató műsorok nélkül.
Nem követtem az X-Faktor adásait, de tudtam, hogy létezik ez a műsor. Igazán viszont azután vált világgossá számomra, hogy jelentkeznem kell, hogy beszéltem Geszti Péterrel. Ő fogalmazta meg nagyon jól, hogy miért is jó a műsor az előadóknak. Ő azt mondta nekem, hogy az X-Faktorral nagyjából öt évet spórolhatok meg a karrieremben. Fontos részlet, hogy rögtön lehetőséged van arra, hogy egy kiadóhoz kerülj, októbertől december közepéig szerepelhetsz főműsoridőben a TV-ben, ezáltal pedig lesz egy közönséged, akik hallgatni fognak a show után is.
Utólag visszanézve hogyan értékeled a szereplésed?
A válogatós, a táboros és a mentorházas produkciómmal úgy nagyjából elégedett vagyok. Az ottani apró hibáimra – a maximalizmusommal együtt is -, tudom azt mondani, hogy stresszeltem. A problémák az élő show-val kezdődtek. Az első három produkcióm nem tetszett. Rögtön az elsőnél volt egy kis technikai baki, a mentorok is mindig mondták, hogy sosem rontok, ezért mindig úgy éreztem, hogy nem hibázhatok. Pont ezért meg is történt, amitől féltem, majd elindult egy ördögi kör, bebeszéltem magamnak, hogy az összes élő show-ban bakizni fogok. Érdekes egybeesés, hogy a negyedik élő showban Geszti Péterrel duetteztem, aki segített visszatalálnom önmagamhoz, miatta tért vissza az önbizalmam. Az ezután következő produkcióimra már büszke vagyok.
Hogyan alakult a karriered a műsor után?
Szerencsére rögtön szerződtetett egy kiadó, ahol kitalálták – a Honeybeasttel együtt -, hogy lehetnék az előzenekaruk. Ehhez viszont kellett egy zenekar, amit nagyon gyorsan kellett összeraknunk. Attól kezdve, hogy ki kellett találnunk milyen hangszereket szeretnék magam mögött, meg kellett találni a megfelelő zenészeket, össze kellett állítani egy negyven perces műsort. Mindezek mellett írtunk a Honeybeasttel egy közös dalt Tele a szívem címmel. Nagyon nagy élmény volt velük dolgozni. Ennek köszönhetően pedig felléphettem a Budapest Parkban, ami óriási kilométerkő minden előadónak. Közben elkezdődtek az egyéni koncertjeim is, amik már egyórásak voltak. Azt hiszem, hogy 42 koncertet adtam 2022-ben.
Hogyan sikerül menedzselned a karriered és a magánéleted? Korábban nem titkoltad el, hogy ezzel voltak problémáid.
Egyre jobban! Én nem tudnék együtt élni egy művésszel, nekem biztonságot ad az az érzés, hogy egy olyan párom van, aki nem a zenevilágából érkezik. Próbálok hozzá alkalmazkodni, ami miatt furcsán is szoktak néha rám nézni. Például vele kelek fel, vele fekszem le. Ez majd leginkább áprilistól-szeptemberig lesz kihívás, de azt gondolom, hogyha tényleg nagy a szerelem és az elköteleződés, akkor ezt meg lehet oldani. Csak el kell fogadni, hogy más ritmusú az életünk. Gondolom, hogy a nyáron ezt kicsit bonyolultabb lesz megoldani, mivel akkor leterheltebb leszek. De minden munkahelyen vannak ilyen időszakok.
Örülök, hogy akkor most minden rendben van. Azonban hogyan szoktad magad túltenni a hullámvölgyeken?
Alapvetően nagyon türelmetlen vagyok, azonnal meg akarok oldani mindent. Remélem, hogy ez átjön a dalaimban is, ugyanis feleslegesnek tartom a negatív érzelmeket. Időpazarlás, nem azért élünk, hogy ezekkel foglalkozzunk. Persze nem lehet elkerülni, de a lehető legkevesebb ideig szabad foglalkozni vele. Ilyenkor próbálok egyedül lenni, elgondolkodni arról, hogy mi bennem a hiba, min kellene változtatni. Azonnal a megoldást keresem.
Mit gondolsz, változtál mióta ismert lettél?
Igen, változtam, sokkal jobban keresem az impulzusokat. Bár előtte is úgy éreztem, hogy mindennap történnie kell valaminek, mert különben az egy unalmas nap. Azonban az az adrenalin, amit a színpadon állva érzel, a közönség ordít, és éneklik a saját dalaidat, az egyszerűen utánozhatatlan.
A nyugodtabb téli időszakban hogyan érzed magad?
Rosszul, főleg, hogy hangszálműtétem is volt, így pedig végképp el lettem vágva a világtól, az énekléstől. Ez az első évem, hogy csak énekesnőként dolgozom, és ebben valósítom meg önmagam, valamint nyilván ezzel keresek pénzt is. Pont mostanában gondolkodtam ezen, hogy a következő téli időszakra majd ki kell találnom valamit.
Hogyhogy műteni kellett? Mi történt? Hogy vagy?
Az X-Faktor elején minden élő showba bejutott versenyzőt elvisznek egy teljes kivizsgálásra. A gégésznél pedig kiderült, hogy nekem kettő hangszalag csomóm van. Az orvos azt tanácsolta, hogy ne csináljam végig a versenyt, mert félő, hogy el fog menni a hangom, de én úgy döntöttem, hogy bevállalom. Hosszú távon azonban mindenféleképpen meg kellett műteni. Viszont annyira hamar jött utána a Honeybeasttel a lehetőség, hogy nem fért bele az időmbe a hangszalag műtét utáni minimum másfél hónap lábadozás. Úgyhogy végig csináltam az évet, bár a maximalizmusom miatt nehéz volt, mert el-elcsúszott egy-egy hang, meg fájt is. Nem könnyű így énekelni. Végül október elején szántam rá magam, így nem volt koncert másfél hónapig, egy hétig nem beszélhettem. Nagyon nehéz volt, de szerencsére azóta minden rendben. A felépülés sem könnyű, újra kellett tanulnom énekelni. Olyan mintha fejben tudnád hogyan kell beszélni, de nem jönnek ki a szavak a szádon. Nem voltam rá lelkileg felkészülve.
A műtét miatt változott az, hogy hogyan énekelsz?
Igen, de igazából észrevehetetlen. Úgy kell elképzelni, hogy eddig mondjuk volt egy polcom, és minden ruhámat onnan kellett előszednem. Volt a pólókból kettő, a pulóverekből kettő stb. Ezért mindig erőszakosan kellett képeznem a hangokat, mert csak úgy jöttek ki a hangok. Most viszont bár újra kellett tanulnom mindent, de lett egy egész gardróbom tele polcokkal, fiókokkal. Az volt a legnehezebb, hogy megszokjam, többé már nem csak az az egy polcom van, nem kell annyira erőltetni.
Milyen üzenetet akarsz a rajongóidnak közvetíteni?
Mindenképpen kell valami, de ezt nem lehet csak úgy kitalálni, ugyanis önazonosnak kell lennie. Szerintem csak olyan dolgokról szabad kommunikálni, ami tényleg foglalkoztat, amilyen valójában vagy. Nálam ez leginkább a pozitivitás, ezt próbálom meg közvetíteni az embereknek.
Mivel rövid ideje vagy a szakmában, fiatal énekesnőként milyennek látod? Mit tapasztalsz?
Nőként nehezebb. Szerintem azért, amiért általában egy versenyben inkább a férfiak nyernek. A nők egymásra valamiért féltékenyebbek, irigyebbek, első benyomásra is sokkal jobban figyelünk a negatív dolgokra, mint a pozitívabbakra. A férfiakban nincs meg ez, ezért ők könnyebben szimpatizálnak egymással. Fiatalként pedig próbálsz minél hamarabb mindent megtanulni, minél több tapasztalatot szerezni, próbálsz felzárkózni, felkapaszkodni. Azt viszont nehéz elfogadni, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra, időt kell neki adni. Nem baj az, hogyha az egyik évben felléptél az EFOTT-on, és a következő évben is ugyanarra a színpadra hívnak, nem pedig rögtön a nagyszínpadon. Egyébként szép dolog is, ha nem éred el rögtön a csúcsot, sokkal érdekesebb ez az út, van benne izgalom.
Szoktál még izgulni? Hogyan érzed magad a fellépés előtt?
Szerintem az ember hozzá tud szokni bizonyos dolgokhoz az izgalommal együtt, viszont nem arra a lámpalázra gondolok, ami egészségtelenül hat a produkcióra. Az X-Faktor alatt még nagyon izgultam, még a Honeybeasttel is, viszont a koncertezés velük akkora magabiztosságat adott nekem, hogy már inkább csak ez az izgatottság van. Voltam olyan szerencsés – hála nekik -, hogy az első öt koncertemen nem éltem meg azt, hogy nincs közönség vagy, hogy csak nagyon kevesen jöttek el.
