Barion Pixel Puroszné Nagy Magdolna: „A születés egy csoda, amiben minden alkalommal én is megmerítkezem” – Coloré

Puroszné Nagy Magdolna: „A születés egy csoda, amiben minden alkalommal én is megmerítkezem”

2021. 10. 30.

Egy nő mellett állni gyermekének születésekor, támogatni, segíteni, vagy akár a lelket tartani benne egyszerre felemelő és őrülten megterhelő. Erre vállalkoznak a dúlák nap mint nap, éjjel és nappal. Erről a hivatásról mesél most nekünk Puroszné Nagy Magdolna.

Szerintem ma még mindig nagyon sokan valami misztikus dolognak tartják a ti munkátokat. De valójában mit takar a dúlaság?

Valóban, sokan összemossák ezt a tevékenységet a bábasággal. Emellett az is egy tévhit, hogy kizárólag otthon szüléseknél vannak jelen a bábák, holott ma még sokkal nagyobb számban kísérünk szülést kórházban. A dúla egy pszichés, lelki, és érzelmi támaszt nyújtó társ a leendő édesanya számára, nemcsak a szülésnél, hanem a teljes perinatális – azaz a szülés-születés körüli – időszakban. Így már a várandósság alatt is többször találkozunk az édesanyával, lehetőségünk van jobban megismerni egymást, aminek a következtében kialakul egy bizalmi viszony. És a szülésre már úgy megy be kísérni a dúla, hogy ismeri az édesanya esetleges aggodalmait, szorongásait és félelmeit, és ezáltal tudja jól segíteni.

Te hogy találkoztál ezzel a tevékenységgel és miért választottad végül hivatásodnak?

Mindig vonzott engem a születés, már gyerekként is nagyon szerettem hallgatni születéstörténeteket. Ez valamelyest talán családi örökségem, hiszen az egyik nagymamám bábáskodott a háború ideje alatt, amikor a tanyavilágban nem volt elérhető képzett bába. Majd születtek sorra a gyermekeim, melyek nagyon pozitív élmények voltak számomra. Azonban a harmadik gyermekem születésénél voltak orvosi beavatkozások, ez pedig elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg szükség volt-e rájuk. Ezt követően találkoztam egy dúlával, elkezdtem egyre jobban beleásni magam a témába – így egyszerűen hozta az élet magával.

Puroszne Nagy Magdolna dúla
A dúla feladata, hogy támogassa az édesanyát / Kép forrása: Kiszely Nikolett

És mindezek után a negyedik gyermeked születése mondhatni úttörő volt a hazai születéstörténetben…

Igen, az egy különleges dolog volt számomra, hogy pont én szültem először otthon legálisan az országban. Mert 2012. március 12-én kapta meg az engedélyt az első bábapraxis Magyarországon, és egy hétre rá született meg a negyedik gyermekem.

Ekkor már te magad is dúlaként tevékenykedtél, ami azt jelenti, hogy a nap 24 órájában indulásra készen kell állnod. Hogyan menedzseled és éled meg ezt a saját négy gyermeked mellett?

Az én gyermekeim már nagyobbak, csak a legkisebbnek van jelenleg is szüksége felügyeletre, amikor engem szülés kíséréshez hívnak. Szerencsére a családom támogatására és a férjem rugalmasságára mindig számítok. Erre pedig nagyon nagy szükség van, hiszen én is csak akkor tudok jól kísérni egy szülést, ha közben biztonságban tudom a saját gyermekeimet. Ami viszont valóban úgy van, hogy ha éjjel kettőkor csöng a telefon, akkor menni kell. Ilyenkor ugrik az éjszaka, borulnak a terveim, és nyilván nagyon fárasztó – de cserébe egy felemelő, csodás élménnyel gazdagodok. Segíteni egy ember világra jöttét, és egy nő anyává válását, az nagyon nagy energiákat ad. A születés egy csoda, amiben minden alkalommal én is megmerítkezem.

Egy szülés során mennyire szólhatsz bele a folyamatokba, és hogyan tudsz határokat szabni?

Ha egy anya kórházban szül, akkor alkalmazkodnunk kell az ottani szokásrendhez és protokollhoz, azt tiszteletben kell tartanunk. Én nem mondhatom dúlaként egy egészségügyi dolgozónak, hogy nem – és főleg nem hozhatok döntéseket az anya helyett! Nem azért vagyok ott, hogy „megmentsem” az édesanyát az esetleges beavatkozásoktól, vagy hogy mellette álljak a kórházzal szemben. Nekem az egyetlen feladatom bent a szülőszobában, hogy segítsem és támogassam az édesanyát.

vajúdás
Kellemes hangulatban, biztonságban telik a vajúdás / Kép forrása: Kiszely Nikolett

Mit tehetsz abban az esetben, amikor az élet felrúgja a vágyott forgatókönyvet, és nem az előzetes elképzelések szerint alakul egy szülés?

A kulcsszó minden esetben a rugalmasság. Hiszen a szülés egy természetes élettani folyamat, amit nagyon sok minden befolyásol, így közben számos nem várt dolog felmerülhet – de a lényeg mégiscsak az, hogy a vége jó legyen. A vágyott szüléstől való eltérés esetén az én dúlai szerepem az, hogy segítsem az anyát ennek az elfogadásában. Hogy rávilágítsak, nem dől össze a világ, ha történnek beavatkozások, vagy ha végül nem természetes úton születik meg a kisbabája. Örülnünk kell annak, hogy rendelkezésünkre áll az olykor valóban életmentő császármetszés. És ha ennek következtében fellép a szeparáció, vagy elmarad az aranyóra, akkor annak a hiányát a gyermekágyi időszakban számos dologgal korrigálhatjuk. Mert mindig az adott körülményekből kell kihoznunk a legtöbbet.

A mai kismamáknak nagyon nehéz a döntéshozatal a szülés mikéntjét illetően. Te mit mondanál, hogyan érdemes lavírozni ebben az információdömping és az ösztönök között?

Ez nagyon jó kérdés. Sokszor találkoztam már olyannal, hogy valaki – bízva az ösztöneiben – nem informálódott és nem járt felkészítésre, amikor pedig eljött a szülés ideje egyszerűen bedarálta a rendszer. A mai világban óhatatlanul szükségünk van információkra, azonban közel sem mindegy ezek forrása. Én óvva inteném a leendő anyukákat az interneten keringő bizonytalan tartalmaktól, és inkább jó fajta könyvek olvasására buzdítanám őket. Ha csak egyet ajánlhatnék, akkor az Ina May Gaskin – Útmutató a szüléshez című műve lenne. Vagy akár meríthetünk a közvetlen környezetünkben lévő nők közösségéből, az anyák tapasztalataiból, mert ennek is nagyon nagy ereje van. De végeredményben mindenkinek egyénileg kell megtalálnia, megéreznie, hogy neki személy szerint mire van szüksége.

Borítókép forrása: Puroszné Nagy Magdolna