Fiatalkori túlsúly és az azzal való küzdelem

Magabiztos, optimista, jövőbe tekintő. Nem nádszélvékony, de az első benyomás az, hogy elégedett magával. Korcsok Mariann vidéki fiatal nő, aki saját szemüvegén át látva tárja elénk, hogy milyen lelki és fizikai terhekkel jár a fiatalkori elhízás, és milyen nehéz utat tartogat az, ha változtatni szeretne az életén. A nehézségek ellenére mégis megéri átterelni a vágányt. Ez a fiatal hölgy joggal válhat mások példájává és a body positivity mozgalom civil úttörőjévé.

Coloré: Sokan belenyugodnak abba, hogy az elhízás genetikai adottság. Te nem tetted. Mikor jött el ez a fordulópont az életedben?

Korcsok Mariann: Nagyon fiatalon, tizenöt évesen fel kellett nőnöm, ugyanis édesanyám itt hagyott minket (Mariann-nak van egy vér szerinti húga és az édesapja újabb házasságából egy féltestvére is – a szerk.). Lemondott a testvéremről és rólam is, pedig akkor a húgom még csak kétéves volt. Abban az időszakban nagyon sokat ettem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy számomra az evés volt a boldogságforrásom, és lényegében minden. Sok esetben olyan ételeket ettem, amelyekről azt gondoltam, hogy gyógyírt jelentenek a lelkemnek, de sajnos a hízásomat sokkal inkább segítették. Egy idő után természetesen mindez plusz kilók formájában mutatta meg magát. A diéta így az életem részévé vált, de valószínűleg sosem voltam igazán kitartó, mert lefogytam öt kilót, visszaszaladt tíz.

2022-ben éreztem azt, hogy elég. Akkor voltam 132 kg. Ekkor jött az a felismerés, hogy valamit tennem kell. Nem azért, mert nem voltam magammal megelégedve, ugyanis korábban is volt önbizalmam, sőt: olyan ruhákat is felvettem, amelyeket más nem biztos, hogy felvett volna, mert szégyellte volna saját magát.

El kellett azonban gondolkodnom azon, hogy mi lesz velem tíz év múlva.

Lehetek cukorbeteg, bármilyen más egészségügyi probléma ütheti fel a fejét, amely jelenleg nincs, de az idő múlásával és a túlsúly miatt előjöhet. Most 90 és 95 kg között stagnálok, ugyanis mindez függ a menstruációtól, a hormonoktól, a vízvisszatartástól.

Mesélj arról, hogy ki vagy és honnan indultál!

Az édesanyámmal való kapcsolatszakadás csak egyike volt a nehézségeimnek. A 2016-ban érettségiztem volna, de a szóbeli vizsgáimat kénytelen voltam elhalasztani, mert az egészségi problémáim miatt kórházba kerültem. Végül emiatt nem júniusban érettségiztem az osztálytásaimmal, hanem novemberben voltam kénytelen pótérettségit tenni. Annyira megtört lelkileg, hogy nem tudtam a többiekkel együtt elvégezni a középiskolát, hogy nem mentem egyetemre sem. Helyette egy OKJ-s képzésre jártam, amelyet sikerrel befejeztem, és dolgozni kezdtem. Később, már munka mellett mérlegképes könyvelőnek tanultam, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a jelenlegi munkahelyemre kerüljek.

Fiatalkorom ellenére elég komoly nehézségek elé állított már az élet, de ezekkel a tapasztalatokkal gyarapodva és megerősödve

hiszem azt, hogy minden okkal történik és valamilyen mélységig hozzá tud járulni a jövőmhöz.

A felismerésed után miben változtattál?

Először csak az étrendemen módosítottam. Mindent fogyasztottam, de odafigyeltem a mennyiségre, és napi szinten beiktattam egy félórás itthoni mozgást. Ahogy tapasztaltam, hogy a súlyom csökken, egyre inkább megszerettem az új életformámat, és tavaly éreztem úgy, hogy most már bátran elmehetek edzőterembe. Ahhoz is erőt kellett merítenem, hogy emberek előtt mozogjak. Ez vált aztán szerelemmé. Ha nem tudok elmenni a terembe valami miatt, akkor szó szerint hiányérzetem van. Bűntudatom épp nincs, de azt észreveszem, hogy a testem jelzi az edzés kimaradását. Azt tapasztalom, hogy az emberi agy nagyon át tud kattanni mind étkezés, mind mozgás terén.

Az egy dolog, hogy fizikai értelemben teszel a testedért, de jól tudjuk, hogy mindez a lélek terhe is. Ki segít neked ebben az értelemben?

Az egyik legnagyobb segítségem mindenképp az édesapám. Rengeteget számíthatok rá, és mellette van két nagyon jó barátom, akiknek minden problémámat el merem mondani, de természetesen az összes többi barátom is támogat és mellettem van. Egy igazi hullámvasút ez lelkileg és mentálisan egyaránt. Elindulsz egy folyamatban, és egy ideig mennek le a kilók, amely megadja a kellő löketet és önbizalmat, majd utána mindez hirtelen megáll. Ekkor van szükség a legnagyobb lelki támaszra, hogy ne add fel, mert lehet, hogy ez az állapot két hónapon át tart, és ez alatt egy gramm csökkenést sem tapasztalsz.

Lelki támaszomként meg kell említenem édesapám volt feleségét, a legkisebb húgom anyukáját, aki számomra barátnői szerepet tölt be, és válásuk ellenére is jó kapcsolatot ápolunk. Számomra ő nemcsak egy barátnő, hanem annál sokkal több.

Sokat segít lelkiekben az is, hogy havonta egyszer felkeresek egy masszőrt, aki átgyúrja az izmaimat, és ez nemcsak fizikálisan frissít fel, de a lelkemnek is jót tesz.

Milyen megküzdési stratégiáid vannak?

Ez kapcsolódik az előző kérdéshez, ugyanis az edzéseket is támogatómként említeném meg, mert bár próbára teszik a testemet, de sokat tanítanak. Elszántság kell ahhoz, hogy hajnalban felkelj a beiktatott edzés érdekében, de nagyon szeretem.

Ez a mozgás iránti elkötelezettség, ami kialakult bennem, sokat segít abban, hogy ne hagyjam abba, amit elkezdtem.

Az egyik, amit gyenge pillanataimban teszek, hogy előveszem a régi fotóimat és megnézem, meggyőződök arról, hogy tényleg változok. Ilyenkor kis önbeszélgetést tartok magammal – bármilyen furán hangzik –, hogy jó úton haladok.

Ahogyan elmondtad, a testsúlyproblémád mögött súlyos magánéleti gond húzódik. Ez orvosolva lett?

2013-ban hagyott el minket az édesanyám, azóta nem beszélek vele. 2016-ban ugyan próbálkozott, hogy a húgomat visszaszerezze, de rólam törvényesen is lemondott. Igaz, hogy akkor már felnőtt voltam. Ez a fajta gát tehát nem lett feloldva. Ugyanakkor a mentális egészségemért is igyekeztem tenni: tizenhat éves koromban pszichológushoz jártam, azonban csak öt évvel később jöttem rá arra, hogy nagyon sok dolgot nem mondtam el akkor, mert szégyelltem. Mindezeket a gondolatokat, érzéseket nekem kellett rendeznem magamban. Ettől a ponttól kezdve jött az elengedés és megbocsátás. Nem haragszom rá, de semmi szükségem sincs az édesanyámra.

Amióta máshogyan élsz, máshogy is nézel ki. Te is így tekintesz magadra?

Teljesen máshogyan nézek magamra, minden szempontból. Sosem gondoltam korábban, hogy erre a változásra, változtatásra képes vagyok. Büszke vagyok magamra, ezt minden nagyképűség nélkül mondom.

Mások is észreveszik a változásodat?

Rengeteget jelent, hogy pozitív visszajelzésekkel szolgálnak a munkatársaim. Ők naponta látnak. és észrevesznek rajtam olyan változásokat is, amiket én magam nem.

Párkapcsolatodban is érzékelhető a pozitív változás?

Jelenleg nincs párkapcsolatom, de nem is próbálkozom most. Ismerkedtem korábban, de azt érzem, hogy most még nem kell erőltetni, mert életemnek nem ebben a szakaszában járok. Úgy gondolom, hogy most az az utam, hogy saját magammal foglalkozzak.

Mesélj arról, hogy mit teszel jelenleg magadért?

Tudatosan járok edzeni, és nagyon odafigyelek arra, hogy fokozatosan építsem fel az edzéseket. Ez azt jelenti, hogy egyre inkább növelem a súlyokat és az edzések intenzitását. Nem azonnali eredményt akarok elérni, hanem érezni szeretném, hogy amiért dolgozok, annak célja van. Tavaly szeptemberben kezdtem el edzőterembe járni, és ahogy a korábbi fotókat elnézem, nagyon sokat változtam azóta. Rengeteg önfejlesztő videót nézek, és sok könyvet olvasok, amelyek nagyon sokat segítenek.

2022. óta minden évben valamilyen kihívást tűzök ki magamnak. 2022-ben a Nagy Tiszakört tekertük le a barátnőmmel, Petrával, aki minden ilyen jellegű kihívásban mellettem van. Következő évben a Balatont bicikliztük körbe egyszerre 17 óra 45 perc alatt, ami 225 kilométert jelent. Idei kihívásként a novemberben megrendezendő Power Challenget céloztam meg, amelyre augusztus 26-tól kezdem meg a tízhetes felkészülést, de ezt a kihívást egyedül tervezem megtenni. Ettől függetlenül lelki támogatást természetesen kapok.

Mindebben valamilyen szakember segítsége is mögötted áll?

Nem, az edzésterveimet és az étrendemet is saját magam alakítottam ki. Úgy érzem, hogy amit kialakítottam, jól működik.

Arnold Schwarzenegger – átvitt értelemben értve – nagyon sokat segít. A Terminátor A testépítés nagy enciklopédiája számomra olyan, mint a Biblia. Rengeteget tanulok belőle az étkezés összeállításában éppúgy, mint az edzésterveimben. Ugyan nem akarok testépítő lenni, mégis rendszeresen forgatom a könyvet.

Most hogyan látod magadat a két évvel ezelőtti énedhez képest?

Sokkal magabiztosabb, kitartóbb és céltudatosabb lettem. A sport nagyon sokat tanított és tanít most is.

Hol tartasz az életed megváltoztatásában, és mi a cél?

Azzal a tapasztalattal, amivel most rendelkezem, már nem célom a további fogyás. Inkább formásodni szeretnék, mert ha valaki hosszú távon edz, akkor a teste változik.

Nem zárkózom el az elől, hogy valamikor részt vegyek egy erőemelő versenyen. Ez egy hosszabb távú célkitűzésem, mert addig még nagyon sokat kell fejlődnöm.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Minden nehézség ellenére imádom csinálni, sőt, imádok szenvedni is, mert meg kell erőltetni saját magadat, hogy minél jobb legyél, ez pedig szenvedéssel jár.

Ha megcsinálsz egy nehéz gyakorlatot, amely a határaidat feszegeti, az egy olyan löketet ad, amely a fellegekbe röpít.

Az életem most ott tart, hogy édesapámmal és húgommal élek, mert még mindig én funkcionálok anyaként. A testvéremmel sokkal inkább szigorúbb vagyok, apa az engedékenyebb, ezért sokat „harcolunk”. Most 27 éves vagyok, és sokan megkérdezik tőlem, hogy nem akarok-e gyereket? Erre azonnali válaszom az, hogy jelenleg biztosan nem. Tizenhárom évesen megkaptam a húgomat, jóformán én neveltem. Nekem ez elég volt egyelőre. Mondhatni, hogy anya voltam, amikor még nekem is gyereknek kellett volna lennem.

Hosszú távú céljaim között szerepel egy vállalkozás indítása, egy könyvelői vállalkozás, és továbbtanulni is szeretnék akár egyetemen is, de mindenképpen ezen a területen.

Nyitókép forrása: Korcsok Mariann