Mintha csak egy Andersen mese lett volna, úgy ragadott magával Minya Viktória parfümőr története az ő különleges életútjáról, ami kanyargósan ugyan, de végig egyetlen irányba tartott: az illatok fellegvárába.
Fel tudod idézni, honnan ered az illatok iránti vonzalmad?
Ez nekem nagyon nagy szerelem volt gyerekkoromtól kezdve. Emlékszem, mindig elcsaltam a barátnőimet az illatszerboltba, ami az első néhány alkalommal még nekik is jó poén volt. Viszont a sokadik próbálkozásom után ők már kevésbé lelkesedtek az ötletért, így onnantól egyedül jártam az üzleteket. Végigszagoltam a parfümöket, de ha az pont nem volt, akkor a tusfürdőket, öblítőket, samponokat is – egyszerűen nem bírtam ellenállni annak a mélyről jövő vágyamnak, hogy érezzem az illatokat. De ekkor még nem tulajdonítottam ennek különösebben nagy jelentőséget, hiszen fogalmam sem volt a parfümőr szakma létezéséről.
Végül mégis rátaláltál. Milyen út vezetett el idáig?
Hosszú és kanyargós. (nevet) Habár világéletemben a művészetek vonzottak, a szüleim próbáltak valamilyen reálisabb szakma felé orientálni. Így az a közös megállapodás született, hogy végezzek el egy gazdasági egyetemet, legyen diploma a kezemben, és ha még utána is érzek magamban affinitást a művészetek iránt, ők nem állnak az utamba. És ez így is történt. Az egyetem utolsó évében Erasmussal kijutottam Párizsba, és a diplomázást követően ott is maradtam – arról viszont továbbra sem volt elképzelésem, mi lenne az én utam. Végül egy karácsonyi hazalátogatás alkalmával jött a felismerés, amikor a régi szobámban lapozgattam azt a parfüm enciklopédiát, amit az anyukámtól kaptam gyerekkoromban. De aznap valahogy máshogy nyílt ki nekem a könyv, és mikor a parfümőrökkel foglalkozó részhez értem, egyből tudtam, hogy ez az, amit mindig kerestem, hogy minden út ide vezetett.
És mit szóltak ehhez a körülötted élők? A szüleid?
Nagyon sokáig érleltem magamban, mire egyáltalán megosztottam bárkivel is ezt az álmot. Főleg, mert ezek nagyon drága magániskolák Dél-Franciaországban, amire nekem nem volt pénzem. Úgyhogy teljesen más terülten kezdtem el dolgozni, a pénzt pedig félretettem – mert csak az iskola lebegett a szemem előtt. A szüleimet négy évvel később – amikor összegyűlt a pénz – állítottam a kész tények elé, hogy megyek Grasse-ba parfümőrnek tanulni.
Kiből lehet jó parfümőr, milyen készségek szükségesek hozzá?
Szerintem bárkiből, akinek van egy alap szaglásképessége. A felvételin ezt úgy tesztelték, hogy körül kellett írni a megszagolt illatmintát és elmondani, mi jut róla eszünkbe. Nekem például a cédrusfa jutott, amit nem tudtam konkrétan beazonosítani, de egyből bevillant róla a frissen hegyezett ceruza illata – erre pedig szinte bárki képes lenne. Így, hogy kiből lesz jó parfümőr csak azon múlik, mennyi szenvedély, szorgalom és kitartás van az emberben a célja iránt. Mert minden szépsége ellenére ez egy nagyon nehéz szakma, és rengeteg elfuserált próbán keresztül visz az út odáig, hogy valami igazán szépet alkosson az ember.
Mesélnél erről az alkotói folyamatról és arról, hogyan készül el egy illat?
Bármi megihletheti az embert: egy zeneszám, egy idézet, vagy csak egy jelentőségteljes mondat, amit elkapok a metrón. Aztán ezek elkezdenek dolgozni bennem, lassan ötletekké érnek, és amikor egy-kettő már nagyon feszít, azt konkrétan érezni szoktam a testemben. Ekkor ezeket papírra vetem, írásban megkomponálom az elképzeléseimet, mintha csak egy receptet írnék – ez lesz az első formula. Egy formulát általában 60-80 nyersanyagból „csepegtetünk össze”, pontosabban lemérjük őket az adott receptúra szerint, majd megszagoljuk és kiértékeljük a végeredményt. Ezt egészen addig finomítjuk, amíg meg nem kapjuk a fejemben elképzelt illat tökéletes mását. Mire pedig egy parfüm teljesen kiforrja magát, több száz próbát készítünk el belőle. A tavaly előtt megjelent Hedonist Rose Absolute parfümöm eddig a csúcstartó: ebből konkrétan 777 verziót csináltunk.
Ez az egyik saját parfümöd, ami már a Viktoria Minya márkanevet viseli. Miért döntöttél úgy, hogy saját céget alapítasz?
Amikor egy nevesebb cégnél kaptam állást szembesülnöm kellett azzal, hogy az anyagi korlátok miatt csak nagyon keveset tudok használni azokból az igazán minőségi – így méregdrága – kivonatokból, amiket szeretek – de én nem akartam kompromisszumot kötni. Ekkortájt talált meg egy amerikai ékszerész azzal, hogy készítsek a cégének egy parfümöt, így szinte magától, organikusan bontakozott ki a saját cégem, majd a saját márkám megszületése.
Szerinted mi a kulcsa annak, hogy milyen illat áll jól nekünk?
Szerintem az első és legfontosabb, hogy saját magunknak illatosítsuk magunkat – tehát olyan parfümöt válasszunk, ami nekünk igazán tetszik. Nem könnyű elvonatkoztatni a reklámoktól, vagy hogy az egyik ismerősünknek milyen jól áll egy parfüm. Próbáljunk csak arra koncentrálni, hogy milyen érzésekkel tölt el minket az adott illat jelenléte saját magunkon. Legyen az egy érzéki illat, egy megnyugtató, vagy valami belebújós, ami csak körbeölel minket. Figyeljünk ezekre az érzelmi visszajelzésekre és tudatosítsuk őket. Mert végeredményben egy parfümmel egyetlen dolgot tudunk befolyásolni: hogy milyennek érezzük magunkat, amikor viseljük.
