Beszélgetés Dr. Bokor Attila endometriózis szakértővel

Colore: Miért éppen az endometriózis áll érdeklődése fókuszában? Mi fogta meg ebben a betegségben?

Dr. Bokor Attila: Ez részben egy véletlennek köszönhető: 2016-ban elnyertem egy kutatói ösztöndíjat a Leuveni Katolikus Egyetemre, s ott dolgoztam 18 hónapig. Leuvenben legfőképp az endometriózis kutatáson volt a fő fókusz, illetve műtéteken is részt lehetett venni, s ebből adódik, hogy kvázi endometriózissal foglalkozó nőgyógyász lettem. Persze, azelőtt is érdekelt a téma (ezért is választottam ezt a kutatási területet), de őszintén szólva nem láttam bele abba, hogy ez a probléma mennyire sokrétű. 

Ugyan lassacskán Dunát lehetne rekeszteni az endometriózisról szóló cikkekkel, de nem árt, ha az alapoknál kezdjük: mi az endometriózis, s miért veszélyes betegség ez nekünk, nőknek? 

Az endomteriózis egy olyan nőgyógyászati betegség, amelyre az jellemző, hogy a méhnyálkahártya sejtjei a méh üregén kívül helyezkednek el, leginkább a kismedencében. Legfőbb jellegzetessége, hogy erős fájdalmat okoz, ezzel rontja a betegek életminőségét: leggyakoribb tünete a fájdalmas menstruáció. Mindenkinek tudnia kell, hogy a fájdalmas menzesz nem normális dolog! Ezentúl számos panaszt okoz, például fájdalmas szexuális együttlétet, deréktáji fájdalmat, fájdalmas széklet- és vizeletürítést, krónikus kismedencei fájdalmat, fáradtságot és még sorolhatnám. Nagyon fontos, hogy ez a betegség a női meddőség vezető oka, tehát két dolgot érdemes megjegyezni róla: fájdalom és meddőség. Ez a lényeg. 

Miben mások az endometriotikus sejtek, mint a „normál” sejtállomány? Van-e egyáltalán különbség a kettő között? 

Nagyon jó kérdés, sőt, kulcskérdés, hiszen számos különbségről tudunk. Az, hogy teljesen megegyeznének a méhnyálkahártya sejtjeivel ezek a méhen kívül elhelyezkedő sejtek, azt egyáltalán nem lehet mondani. A pontos megfogalmazás az, hogy a méhnyálkahártyához hasonló sejtek jelennek meg a méh üregén kívül. Ezen kívül több biológiai tulajdonságban is eltérnek a méhen belül elhelyezkedő nyálkahártyasejtektől: például más az enzimaktivitásuk és a fájdalomreceptorok száma is különbözik. 

Hogyan lehetséges, hogy a 21. században még mindig nem tudjuk pontosan, mi az endometriózis pontos oka? 

Ez is egy érdekes kérdés. Az a helyzet, hogy ez egy olyan multifaktoriális betegség, amelynek több oka van. Nem elég az, hogy ezek a méhnyálkahártyasejtek valahogy bejutnak a kismedencébe, ott átalakulnak és megtapadnak, a fő probléma, hogy gyulladást és hegesedést okoznak. Ezen túlmenően rendkívül sok faktorra van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön az endometriózis, így például ott a genetikai tényező, a kismedence csökkent immunreakciója, számos olyan, egyéni fogékonyság, amely lehetővé teszi a betegség kialakulását, valamint lényegesek a környezeti faktorok is, amelyek során végső soron kialakul ez a betegség. 

A sok tényező miatt tehát nem ismerjük a betegség pontos okát, ráadásul egy heterogén problémáról van szó, különböző megjelenési formái vannak: a hashártyát érintő endometriózis például nagyon sok tekintetben eltér a petefészket érintő endometriózistól, a mélyen infiltrálódó formája e betegségnek pedig mindkettő előző csoporttól különbözik. Ebből kifolyólag hosszas kutatást igényel mindhárom betegség okának a feltérképezése. 

Ha már említette a genetikai faktort: az általam olvasott anyagok szerint nem mondható ki, hogy kizárólag genetikai oka lenne az endometriózisnak, ugyanakkor valamiféle családi halmozódás mégiscsak megfigyelhető. Mennyi ennek az állításnak az igazságtartalma? 

Ennél jobban lényegében nem lehet elmondani. Azt gondoljuk, hogy van genetikai hajlam, ez nem kérdés: az elsőfokú rokonok esetében hétszeres a kockázata a betegség előfordulásának, egyszóval biztos, hogy van valamiféle családi halmozódás, de jelenleg még nem ismerjük azokat a konkrét géneket, amelyek ezért felelősek. 

Minek tudható be, hogy az endometriózis ilyen nagy számban (a termékeny korban lévő nők 10%-át érinti, ez hazánkban nagyjából 180 ezer fő) van jelen a társadalomban? Magyarországon ugyanannyi a diagnosztizált beteg, mint más, fejlett országban?

Az a gond ezzel, hogy ez nem pontos adat. Populációszintű számolásokat ugyanis nagyon nehéz végezni. Persze, vannak olyan országok, ahol ismertek adatok, ott azért van valamennyi szórás, innen tudjuk, hogy a 10% megfelelhet a valóságnak. 

Vajon modern kori betegségről van szó és egyre növekszik ez az arány vagy 100-200 évvel ezelőtt is létezhetett, csak a diagnosztika javult? Ha modernkori, és/vagy növekszik a betegek aránya, minek tudható ez be? 

Mióta Karl von Rokitansky a 19. században leírta ezt a betegséget, tudjuk, hogy létezik, s a javuló diagnosztika sokat segített a probléma megfejtésében. Azt gondolom, hogy nem volt ennyi endometriózissal élő anno, hanem a betegség előfordulási gyakorisága növekszik. Úgy vélem, hogy a krónikus stressz és a környezeti ártalmak, így például a táplálkozás és környezetszennyezés mind-mind közrejátszhatnak a kialakulásában. 

Egy Önnel készült interjúban úgy fogalmazott, rendkívül huncut betegségről van szó, mivel a tünetek erőssége és a probléma mértéke gyakran nem egyenesen arányosak. Hogy lehetséges ez? 

Ez is egy nagyon izgalmas, nyitott kérdés! Azt tudjuk, hogy a betegség enyhe formája okozhat jelentős, súlyos panaszokat, s nagyon súlyos formája gyakran tünetmentes, ám ennek pontos okát egyelőre nem ismerjük. A súlyos endometriózis általában fáj. Ennyit biztosan tudunk. 

Pontosan hogyan zajlik az endometriózis diagnosztizálása Magyarországon? Van-e bevett protokoll ezügyben? 

Van, én írtam mostanság, konkrétan két hete. 

Volt-e korábban bevett protokoll idehaza? A felkészülés során azt olvastam, hogy átlagosan 3,9 év diagnosztikus késést emlegetnek a tünetek észlelése, s a diagnózis végleges felállítása között… 

Természetesen, korábban is volt protokoll idehaza! A 3,9 év egyébként nagyon kedvezőnek számít: a németül beszélő európai országokban hét-, az Egyesült Királyságban nyolc-, Amerikában pedig kilenc év a diagnosztikus késés. 

Minek tudható be ez a hosszú időtartam? 

Annak, hogy egyelőre nincs jó noninvazív diagnosztikai lehetőség: még mindig nem tudunk anélkül diagnosztizálni, hogy műtenénk. Ugyan manapság már az ultrahang-vizsgálatok érzékenysége nagyon jó, de még mindig nem éri el a műtétekét. 

Közrejátszhat-e ebben a 3,9 évben, hogy sok nő tüneteit nem veszik komolyan a nőgyógyászok: elbagatellizálják stb…

Nagyon is, sőt! Ez egy olyan kérdés, amelyről nem lehet eleget beszélni. Az orvoskollégáim edukációja is ugyanannyira hozzátartozik a probléma megoldásához, mint az érintettek okítása. Van még hová javulnunk! Ugyanebben a publikációban (amelyben ezt a 3,9 éves diagnosztikus késést említjük) az is szerepel, hogy egy magyar nőnek, akinek endometriózisa van, átlagosan hét orvost kell látnia ahhoz, hogy ez a diagnózis felálljon. Ez rengeteg. 

Az endometriózis kezelései között első körben a hormonális ösztrogénszint-csökkentést emlegetik, ettől azonban sokan tartanak, nehogy agresszívabbá váljon a betegség. Mennyi ennek a félelemnek a valóságalapja? 

Ez abszolút tévedés, nincs valóságalapja. 

Gyakran hallani, hogy az endometriózis egyetlen ellenszere a szülés, ugyanakkor a probléma jelenléte megnehezíti a teherbeesést. Mennyiben igaz az állítás első és második fele? 

Egy rossz hírem van: az endometriózis tünetei a terhesség alatt ugyan valóban mérséklődnek, de nem fognak teljesen elmúlni. Az egy tévhit, hogy a terhesség meggyógyítja az endometriózist.  

Milyen kezelési lehetőségek állnak még a rendelkezésünkre? 

A sebészeti kezelés, hiszen elsődleges ebben a betegségben, hogy minden látható endometriózis-elváltozást eltávolítsunk. Ezek időnként nagyon komoly, magas kockázattal járó beavatkozások: a mi munkacsoportunk végezte például az első, mélyen infiltrálódó endometriózis műtéteket 14 évvel ezelőtt Magyarországon, s azóta is naponta végzünk vastagbelet, idegeket, húgyhólyagot, húgyvezetéket, rekeszizmot, májat érintő laparoszkópos beavatkozásokat. 

Ha műtétre kerül a sor, nagyjából mennyit kell várni az állami-, s mennyit a magánszférában? 

Állami szektorban egy picit hosszabb, de nem vészes. Volt idő, amikor négy év volt egy nehezebb műtétre a várólista, ez most kevesebb, mint egy év. A magánszektorban is várakozni kell, általában néhány hónapot. 

Mennyiben változtat ezen a sürgős jelleg? 

Sürgősségi műtétek mindig kivételt képeznek és nincs olyan, hogyha valakinek sürgős műtétre van szüksége, annak várakozni kell. 

Magánszférában mennyibe kerül a beavatkozás? 

Egy magánműtét több mint kétmillióba kerül. Drága, de nem hiszem, hogy picivel is jobb lenne, mint az állami kórházakban elvégzett, ilyen típusú műtét. 

Az endometriózissal kapcsolatban gyakran olvasni, hogy bizonyos táplálkozási módszerek segíthetnek az endometriózissal élőkön. Van-e olyan bizonyított étrend, amely hatékony lehet esetükben? 

Nem, nincs ilyen módszer! 

Ugyanakkor több helyen elterjedt az a gondolat, miszerint a vörös hús és a cukor elhagyása segíthet a problémán…

Nagyon jól fogalmaz, a kulcsszó az, hogy segíthet. Nincs olyan, bizonyított diéta, amely ennek a betegségnek a lefolyására hatna, de van már néhány olyan vizsgálat, ami azt sugallja, hogy talán ezeknek a tápanyagoknak az elhagyása javíthatja a betegség lefolyását. 

Jelenleg egy Female Consortium nevű, európai szintű vizsgálaton dolgozunk, amelyben a Lucy applikációt használjuk. (Ez egyébként Magyarországon is elérhető, teljesen ingyenes alkalmazás.) Hatalmas segítséget jelent, ha minél több, fiatal nő használja, mert ebben a felhasználók életminőségére kérdezünk rá, az őket érő stresszre, a diétára, amelyet esetleg folytatnak (ha megosztják velünk az étkezési szokásainkat, az még jobb), s az életmódjukra is (stressz, munkahelyi elfoglaltság, sporttevékenységek) kíváncsiak vagyunk. Ez jelenleg párhuzamosan zajlik nyolc európai országban, s ebből szeretnénk minél nagyobb mennyiségű adatot gyűjteni, majd gépi tanulással és mesterséges intelligencia segítségével elemezni azokat. Szóval, aki csak teheti, használja a Lucy applikációt! 

Van-e esetleg adat arra vonatkozóan, mennyien használják itthon az említett applikációt?

Idehaza több, mint tízezren, de Dániában és Skóciában is nagyon sokan alkalmazzák. Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában most kezdik felfedezni, s egyre többen csatlakoznak be. 

Mennyi ideig tart majd a Lucy-vel végzett kutatás? 

Egy évig. 

Érdekesnek találtam, hogy egy elismert szakorvos és klinika honlapján megemlítik a kiegészítő terápiák lehetőségét az endometriózis kezelésében. Melyek ezek, s milyen eredményekkel járhat a kiaknázásuk? 

A MedEnd az egyetlen, európai akkreditációval rendelkező endometriózis központ Magyarországon: teljesen megfelelünk azoknak a sztenderdeknek, amelyek Svájcban, Németországban vagy Ausztriában érvényesek. Ez azt jelenti, hogy itt sebészeti ellátást, meddőségi specialisták által nyújtott ellátást, endokrinológia hátteret és dietetikát is biztosítunk a hozzánk forduló betegeknek, de a kiegészítő terápiák – amely alatt főképp a pszichoterápiát értem – nagyon hatékonyak! 

A krónikus fájdalommal élők (amelybe klasszikusan az endometriózis is beletartozik) központi idegrendszerében is változások mennek létre, s ezeket pszichoterápiával is nagyon jól lehet befolyásolni: jelentős életminőség javulás érhető el ezek alkalmazásával. További kiegészítő terápiákra minimális bizonyíték van, így ebben szkeptikusak vagyunk. Az én személyes véleményem az, hogy a vörös húsok és a cukrok elhagyása javíthat (még akkor is, ha ettől nem várunk sokat), de a rendszeres testmozgás biztosan! Az életmódváltás ebben a betegségben egy nagyon fontos, kikerülhetetlen kérdés. 

Ön egyaránt rendel az állami és magánszektorban: mit gondol, hogy állunk az endometriózis kezelésével idehaza? 

Szerintem jól! Nyilván jobb lenne, ha több, csak ezzel a betegséggel foglalkozó specialista dolgozna Magyarországon: ezzel leccsökkenthetnénk a várakozási időt. Ugyanakkor elég jól ismerem az európai összképet, és például a mi csoportunk végzi Európában a harmadik legtöbb, mélyen infiltrálódó endometriózis miatti vastagbél műtétet. Ezen a területen nincs okunk szégyenkezni! 

Mit gondol, mire lenne szükség, hogy a fiatal orvostanhallgatók kedvet kapjanak az endometriózis gyógyításához? 

Azt gondolom, hogy ez részben a mi hibánk is, akik ezzel foglalkozunk, hiszen valamiért nem tudjuk ezt a területet elég vonzóvá tenni. Az igazsághoz viszont tudni kell, hogy ez egy stresszes és fáradtságos munka, főleg a kiterjesztett, sebészeti része: sok-sok órán keresztül állni a műtőben, majd aztán stresszelni azon, hogy kialakul-e valami szövődmény, vagy sem, nem mindenki számára vonzó alternatíva. 

Hogy állunk az endometriózis kutatásával idehaza? 

Jelenleg nagyon sok kutatás van folyamatban: alapkutatás és klinikai kutatás is. Mi az összes, jelentősebb összeurópai kutatásban és irányelvek kidolgozásában részt veszünk, emellett aktív szerepet vállalunk a kongresszusok szervezésében is. Csak idén már négy tudományos közleményünk jelent meg (pedig még csak március van): főleg a mélyen infiltrálódó endometriózis sebészeti kezelésével kapcsolatos diagnosztikai cikkekről van szó, amelyek nagy presztízsű orvosi szaklapokban jelentek meg. 

Állami szektorban rendelkezésükre állnak-e azok mindazok az eszközök és források, amelyekre szükségük van? 

Folyamatosan pályázunk: az említett Female Study például egy 2020-as, európai finanszírozású program, amely óriási pénzügyi szabadságot jelent, hiszen több mint nyolcmillió eurós összfinanszírozásról beszélünk. Tehát igen, meg tudjuk teremteni a forrásokat ahhoz, hogy kutatni tudjunk.  

A borítóképet Turós Ákos készítette