Se szeri se száma a festett, ‘kedves kavics’ csoportoknak világszerte. Városi, országos, különböző térségi csoportosulások követik a festett kavicsaik útját, amik bejárják a világot, és egyszer csak ott hevernek a lábunk előtt. Aki festett követ talál, legalább annyira örül, mint az, aki visszajelzést kap arról, hogy hova jutott el az alkotása. De mikor és miért indult útjára az első festett kavics?
Éppen Dél -Angliában éltem, amikor Meghan Murphy útjára indította a The Kindness Rocks Project-et az Egyesült Államokban. Nem tudtam a projektről, de a Brighton-i Preston Parkban sétálva találtam egy pad szélén egy csodás, mandalákra emlékeztető mintával festett kavicsot, aminek fogalmam sem volt az eredetéről. Sokáig tanakodtam, hogy vajon magammal vihetem -e, vagy csak valaki ottfelejtette a padon üldögélve? Végül hazavittem, és azzal a gondolattal nyugtattam magam, hogy ha megtudom, hogy kié, legalább vissza tudom neki adni.
Néhány héttel később, egy kollégámtól hallottam először a titkos kavics ajándékozós csoportról, ahová az emberek feltöltötték a talált köveik fotóját. És ezzel Brighton-ban is kezdetét vette a festett kavicsok őrülete, ami, mint megtudtam, már egy ideje tombolt a tengerentúlon.
Az ötlet onnan jött, hogy Megan Murphy szív alakú köveket és tenger által simára csiszolt üvegdarabokat gyűjtött össze a tengerparton, amikre ritka kincsként, jelként tekintett elhunyt szüleitől.
‘A rájuk találtam, és ez boldoggá tett, amit szerettem volna másokkal is megosztani’ – írja az ötletgazda a könyvében. Ez olyannyira jól sikerült, hogy mára amatőr művészek virágzó nemzetközi közössége festi a köveket világszerte, mielőtt elrejtenék őket a Föld valamely pontját.
Nem csak adni, tudni is jó!
A kezdeményezésből hamar mozgalom lett, hiszen Murphy követői rájöttek, hogyan lehet tudatosítani a kapcsolódást, egyben ébren tartani a közösség érdeklődését: követni kell a kavicsok útját. Erre pedig a legalkalmasabb egy nyílt Facebook csoport, ahová bárki feltöltheti a talált kő fotóját, és megoszthatja az élményt. A feladat csupán annyi volt, hogy a kövekkel együtt a csoportok neve is eljusson a megtalálókhoz.
Sokan akrilfestékkel írták rá a sima szikladarabkákra a csoportok nevét, mások nejlontasakba tették, és cetlin üzentek. Olyan csoportok is vannak, ahol csak meghatározott mintázatú köveket bocsáthatnak útjára a tagok. Az emberi találékonyság határtalan, úgy tűnik, hogy még akkor is, ha abból semmi haszon nem származik.
A kavics örök. Az emberi szeretet is az volna?
A kedves kavicsok mozgalma valószínűleg nem él addig, mint a kövek, de az, hogy a kezdeményezés tíz évvel később még mindig virágzik, arról árulkodik, hogy az emberek szomjazzák a meglepetést, a szeretetet, és szívesen adnak.
A kavicsfestés és a titkos ajándékozás idehaza is népszerű, olyannyira, hogy egy magyar csoport, a ‘Kavicsok Neked szeretettel’ másfél év alatt hetvenezer taggal bővült, organikusan – vagyis hirdetések és toborzás nélkül. Takács Andrea és Komenda Ramóna hozták létre magát a közösséget, ketten felelnek ma is érte, adminisztrátorként. A tervük az volt, hogy a maguk festette kövek útját követik majd le, a Facebook csoportba küldött visszajelzések alapján.
‘Amíg csak párszázan voltunk, nagyon könnyű volt követni a kavicsok útját. Így, hetvenezer fővel ez már nehezebb, de még így is nagyon sok örömet szerez, hogy látjuk a posztokon keresztül, hogy egy-egy kő bejárja a világot.’ – magyarázza az egészségügyben dolgozó Ramóna, aki Andreával együtt azt találta ki, hogy egy egységes szöveggel kell továbbítani a kavicsokat.
‘ Ezzel nem mindenki értett egyet, de így lehet garantálni, hogy visszajut az információ a csoportba, ami az egésznek a célja volt, eredendően. A posztolás szabálya pedig a fotó mellett az, hogy írja le pontosan a posztoló, hogy hol találta, és hová viszi el a kavicsot. Az egyik legtávolabbi ország talán Indonézia, ahová eljutottak a kavicsaink. ‘ – mesélte Ramóna, de számtalan idegen nyelvű visszajelzés is érkezik, hiszen a külföldiek is nagy örömmel vesznek részt a játékban. Észak-Afrikából Németországba, máskor Írországból Olaszországba utaztak a festett kavicsok, mindannyiszor összekötve a világ különböző pontjain élő embereket, teljesen önzetlenül, csupán az örömszerzés céljából.
‘ És ez csak a jéghegy csúcsa. A tapasztalatunk az, hogy az emberek töredéke jelez vissza csupán. Ötven-hatvan elrejtett kavicsról jó, ha hárman írnak a csoportba, vagyis a többszáz poszt többezer, a világban mozgó festett követ jelent. ‘- meséli a hazai ötletgazda, aki számos vicces és kedves történetnek volt tanúja a csoport megalapítása óta.
‘ Egy futóversenyről hazafelé menet megálltunk pizzázni, és az utolsó nálam lévő kavicsot elrejtettem a kerítés tövében. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, gondoltam lesz ami lesz, egy kavics nem tesz csodát. Másnap jött a visszajelzés, hogy egy vizsgára készülő lány, aki úgy érezte, hogy nem fog neki menni a megmérettetés, elindult sétálni. Megtalálta a kavicsot, amire az volt írva, hogy ‘Minden sikerül’. Ezt megkönnyeztem‘ mesélte Ramóna, aki már évtizedek óta fest kavicsokat, ajándékba és a saját szórakoztatására egyaránt. Mint idő közben megtudta, a párja minden egyes szériából elcsen egy festett kavicsot, így már egész gyűjteménye van Ramóna köveiből.
‘ A szeretet ebben a lényeg, amit ezek a kis kövek közvetítenek. A megtalálás öröme, illetve az, hogy az emberek ugyan véletlen bukkannak rá egy-egy kavicsra, de azt valaki az adás, az önzetlen szeretet szándékával hagyta ott, vagyis mégiscsak neki, a megtalálónak szól. Ironikus, de én magam még sosem találtam kavicsot, pedig több ezret rejtettem el’ – fogalmazott Ramóna, aki Andreával együtt nemegyszer postázott kavicsot vagy üzenettel ellátott cetliket olyannak, aki nem tudta megoldani a nyomtatást. Többször lett jótékonysági adomány is a kavicsokból, események, közösségek szimbólumával díszítve, így kapott ötszáz darab ‘Meggyógyulok’ feliratú kavicsot a Magyar Rákellenes Liga Hatvani Alapszervezete.
Megan Murphy üzleti mentor, professzionális coach az alapítója a The Kindness Rocks Projectnek, ennek az alulról építkező kezdeményezésnek, amely 90 országot ölel fel, és többmillió résztvevője van szerte a világon. Mondhatjuk, hogy a művészettörténeti szempontból is egyedülálló kezdeményezésnek vagyunk szemtanúi, mivel ez a világ egyik legnagyobb interaktív műalkotása.
