A depresszió egyre jellemzőbb, éppen ezért nem szégyen segítséget kérni!
A depresszió egyre gyakoribbá válása jellemző a nyugati társadalmakban, amelynek elsődleges oka a természettől való elszakadás, valamint az ember számára kényelmes tempóval összeegyeztethetetlen életritmus. Nehezítő tényezők a mesterséges fények, a digitalizáció okozta meghasonulás, a létbizonytalanság és a társas kapcsolatok elszegényedése. Mindannyiunkat sújtanak ezek a körülmények, épp ezért egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, ha észrevesszük magunkon a depresszió tüneteit.
A depresszió tünetei
- Ismétlődő rossz hangulatú periódusok, kedvetlenség, levertség.
- Motiválatlanság, evés- és alvászavarok.
- Önpusztító gondolatok.
- Állandósuló fáradtságérzet.
- Párkapcsolatban elhidegülés, szexualitás csökkenése, megváltozott bizalmi viszony.
- A munkában a fókuszálatlanság, gépiesen végzett feladatok.
- Kicsinek, sérülékenynek érezzük magunkat. Nem tudunk kapcsolódni, szívesebben zárkózunk el, nem merünk megtenni dolgokat.
Mivel a depresszió tünetei nem múlnak el maguktól, fontos, hogy mindenképpen kérjünk segítséget! Gyakran előfordul azonban, hogy az, aki segítségre szorul, nem tudatosítja, hogy bajban van, ezért fontos, hogy a környezete észrevegye a jeleket. Sokszor egy barát megértése, aki meghallgatja a gondjainkat, már segít kicsit enyhíteni a helyzeten. A családtagok, barátok minden élethelyzetben látnak bennünket, ezért könnyebben felismerhetik, hogy baj van, mint bárki. Mivel támogatóak, szeretettel és kedvességgel tudják jelezni, hogy problémát észlelnek. Ez viszont nem mindig elegendő.
Ha a környezetünkben azt látjuk, hogy valaki a depresszió tüneteivel küzd, mindenképpen hallgassuk meg figyelmesen, és ha a helyzet engedi, elmesélhetjük neki a saját történetünket, tapasztalatunkat. Ha az állapota nem javul, javasolhatunk neki olyan terapeutát, aki segíthet a döntés meghozatalában vagy ajánlhat másik, megfelelőbb szakembert, súlyosabb esetben pszichiátert is.
Akinek kényelmesebb már egy, a kórtörténetét ismerő bizalmassal megosztani a problémáját, az kérhet segítséget a háziorvosától. A háziorvosok a személyiségünket és korábbi problémáinkat figyelembe véve tudnak megfelelő szakembert ajánlani, amihez minden információ a rendelkezésükre áll.
A pszichológusok által alkalmazott terápiás módszerek lényege, hogy változást idézzenek elő a páciens viselkedésében, magatartásában, gondolkodásmódjában. Ennek eredményeképpen tudatosabbá válunk, megértjük, hogy mit miért teszünk, mit miért érzünk, ezáltal érzelmi és szellemi téren is fejlődést érünk el. Az egyik leggyakoribb lelkiállapot, amivel szakemberhez fordulunk, a depresszió.
Bár a pszichoterápia hatása nem érződik azonnal, muszáj türelemmel viseltetnünk önmagunk iránt, hiszen a terápia során éppen a jól megszokott viselkedési formákat kell föllazítani és átrendezni. Ha megértjük, hogy múltbéli események hogyan hatnak a jelenünkre, a belátás átsegít minket a felismerések nehézségén.
A pszichoterápia sokszor önmagában is elegendő, de vannak esetek, amikor már gyógyszeres kezelésre is szükség van, amelyet pszichiáter javasolhat és írhat elő.
A szakemberek szerint az emberek egyre nyitottabbak a terápiára, ami azért is jó, mert a visszatérő depressziós állapot és az ehhez hasonló elakadások rombolhatják az életminőséget, és komolyabb következményeik is lehetnek. Éppen ezért a terápia minél korábbi megkezdése kulcsfontosságú a gyógyulás érdekében.