Barion Pixel A Mikulás segítője voltam az óvodában – csoki helyett hüvelygombát kaptam – Coloré

A Mikulás segítője voltam az óvodában – csoki helyett hüvelygombát kaptam

2023. 12. 07.

A hüvelygomba nem szezonális dolog: ugyanúgy megjelenhet húsvétkor és nyáron, ahogy karácsony környékén. A jó hír: ha vigyázunk magunkra, elkerülhető!

Remélem, hogy az idei mikulásünnepség jobban sikerül, mint a tavalyi! Tavaly ugyanis gombát kaptam. Na, nem a csizmámba – bár a lábgomba sem lett volna szép ajándék! Történt ugyanis, hogy az óvodai mikulásünnepségen engem kértek fel, hogy legyek a Mikulás segítője. Mivel új voltam az oviban, és fiatal, úgy gondolták, jó krampusz lesz belőlem. Nem ellenkeztem, mert akkor még nem tudtam, hogy több hétre való emlékeztetőt kapok arról a napról!

Hüvelygomba Mikulásra

A Mikulást délelőttre vártuk az oviba, hogy a gyerekek még ne legyenek álmosak, és ki tudják élvezni a társaságát. A verseket reggel begyakoroltuk, majd a Mikulás érkezése előtt elkezdtünk kapkodni. Az utolsó pillanatban kaptam meg a krampusz jelmezét. A szakadt farka arra engedett következtetni, hogy nem mai darabról van szó, a szaga pedig arról árulkodott, hogy nem látják értelmét egy-egy viselés után kimosni. Nem volt mit tenni, felhúztam a jelmezt. A műszál szinte szikrákat vetett, ahogy húztam felfelé magamon a fekete anyagot. Nyilván arra volt kitalálva, hogy több méret is viselhesse. Minden rossz érzésemet elhessegetve belepréseltem magam a ruhadarabba, összehúztam a cipzárt, de már a létezésétől is izzadtam. Hiába volt rajtam pamut fehérnemű, a műszál szinte blokkolta a pórusaimat, amelyek kétségbeesetten próbáltak levegőhöz jutni.

Még el sem kezdődött az ünnepség, már alig vártam, hogy letéphessem magamról a jelmezt. Erre azonban bő három órát kellett várnom. Ebben a három órában végig mosolyogtam, és arra gondoltam, hogy felfordulok, ha nem vehetem le magamról a krampusz ruháját.

Mikulás
Az elején jó ötletnek tűnt a krampuszosdi, aztán hüvelygomba lett belőle
 Kép forrása: Nevena1987 / Getty Images

Nagy nehezen az utolsó kisgyerek is lekászálódott a Télapó öléből, úgyhogy berohantam az öltözőbe, és szó szerint letéptem magamról a fekete öltözetet. Szinte éreztem, ahogy a bőröm levegőt vesz. Szívem szerint lemostam volna magamról a ruha emlékét is, de erre nem volt lehetőségem, így visszamentem elbúcsúzni a Mikulástól, majd ebédeltetni a gyerekeket.

Este hatra értem haza, és rögtön beálltam a megváltást jelentő zuhany alá. Csak az volt a vágyam, hogy kialudjam a napot, és ez meg is történt, ám másnap este furcsa bizsergést éreztem. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de a bizsergés a következő napra enyhe viszketéssé alakult, hamarosan pedig már szinte ötpercenként rám jött a kínzó vakarózhatnék.

Mivel volt már hüvelygombám, rutinosan vettem a patikában kúpot. Valójában nem kellett volna ilyen sokáig várnom, de reménykedtem, hogy ez most nem az. Ruhától még sosem jöttek ki a panaszaim. Rá kellett jönnöm, hogy a pamut fehérnemű édeskevés, ha maga a ruha, amit viselek, műszálas. Hamar rájöttem, hogy csakis a krampuszos jelmez lehet a ludas, de e felfedezéstől nem éreztem jobban magamat.

Szerencsére a viszketés is gyorsan enyhült. Ettől függetlenül már vizionáltam, hogy a következő Mikuláskor is ugyanígy járok, ezért úgy döntöttem, hogy jobb, ha már most eldöntöm, hogy miben leszek jövőre, mert hogy ebben a műanyag vacakban nem, az biztos!

Mikulásünnepségnek indult, és bő egy hetes tortúra lett belőle: csupán egy jelmez miatt!

Nyitókép forrása: Coloré / Getty Images