A movemberről már hallhattunk ugyan, tudjuk, hogy köze van a bajusznövesztéshez, ám a valódi hátterét nem feltétlenül ismerjük, holott nem a bajusz és nem is a hónap a lényeg, hanem a férfiegészség.
Novemberben – főleg a hónap végén – feltűnhet, hogy egyre több a szőrösebb, különösen a bajuszos férfi. Mintha ugyanazon titkos klubba járnának, ahová csak arcszőrzettel lehet belépni. Mi ennyit látunk, a férfiak pedig először vakaródzanak, majd előkerülnek a különböző szakállápoló-olajok, a borotvát pedig felváltja az olló, ami kizárólag igazításra szolgál. Merthogy a szakáll és a bajusz nő, és ennek egyetlen oka van: beköszönt a movember!
Mi az a movember, és miért fontos?
A kezdeményezés Ausztráliából indult. Itt, akárcsak minden angol nyelvterületen moustache-nak hívják a bajuszt, ám ezen a déli féltekén található országban mo-nak rövidítik. Innentől egyenes út vezetett a movemberig, a férfiegészség hónapjáig.
A hónap célja ugyanis az, hogy felhívja a figyelmet a férfiak egészségére, és arra, hogy ők is éppúgy beszélhetnek az esetleges problémáikról, mint a nők. Tudvalévő ugyanis, hogy ők jóval nehezebben nyílnak meg, különösen akkor, ha a legnemesebb szervüket érintő tüneteket érzékelnek. Éppen ezért lett a bajusz a kezdeményezés jelképe, hiszen az arcszőrzet bár a férfihoz tartozik, sokkal könnyebb beszélni róla, mint sok minden más, férfit érintő jelenségről, legyen az fizikai vagy lelki.
Nőként is ismerős lehet ez a helyzet, hiszen mi sem beszélünk akármiről, még akkor sem feltétlenül, ha valaki rákérdez, hogy vagyunk. Nem mondjuk, hogy pisiléskor csíp, hogy itt-ott viszket, hogy napok óta nem tudtuk elvégezni a nagydolgunkat. Vannak témák, amelyeket tabuként kezelünk. Márpedig, ha mi, nők nehezen beszélünk bizonyos bennünket érintő kérdésekről, képzeljük el a férfiakat!
„Majd elmúlik?” Nem. Nem fog
Nőként és férfiként is jelen van a ,,majd elmúlik!” jelensége, amikor hiába érzékeljük, hogy valami nem úgy működik a testünkben, mint szokott, csak legyintünk. Nőként is, férfiként pedig sokkal nehezebben nézünk szembe a saját halandóságunkkal, az öregedéssel és az elmúlás gondolatával. Hogy egyszer csak valami nem működik. Hogy gyengébbek, erőtlenebbek vagyunk. Férfiak esetében a prosztatánál ez különösen előjöhet, hiszen a prosztataproblémák pont azt a szervüket érintik, amelyet a leginkább óvnak. Ennek ellenére jószerivel húzzák az orvos látogatását, pedig minél tovább odázzák el, annál nehezebben kerülnek vissza a dolgok a régi kerékvágásba – ha egyáltalán visszakerülhetnek.
Merthogy a prosztataproblémáknak – amelyekre többek közt a movember is felhívja a figyelmet – több kimenetele is lehet, és nem oldható meg mind néhány tablettával. Éppen ezért fontos, hogy a férfiak a tünetek érzékelése után keressék fel orvosukat, hiszen a probléma korai diagnosztizálása akár az életüket is megmentheti.
Sok esetben csak egy jóindulatú megnagyobbodásról vagy egy enyhe prosztatagyulladásról van szó, mely gyakori vizelési ingert és alhasi fájdalmat eredményezhet, de nem tudhatjuk, hogy valóban jóindulatú-e a megnagyobbodás. Ezért fontos, hogy a férfiak figyeljenek magukra, és hogy nőként is figyeljünk rájuk, hiszen sokszor a csenddel üzennek nekünk. Meghalljuk a csendjüket?
Képek forrása: Pexels
(Promóció)