„Tragédiába torkollott a szerelmesek pihenése a hajón” – nem, ez nem a Halál a Níluson című Agatha Christie krimi rövid leírása, hanem egyike azoknak a korántsem egyedi eseteknek, amik bármely tengerjárón megtörténhetnek, és amelyeknek csak töredéke kerül nyilvánosságra.
Az ötvenedik születésnapját ünnepelte 2018-ban párjával Tamara Loraine Tucker egy luxushajón, de az útról már nem térhetett haza, mert szörnyethalt, miután élettársa átlökte őt a hajó korlátján.
A többszintes, kaszinókkal, wellnesszel, éttermekkel és bárokkal ellátott luxusjárművek igen népszerűek manapság, mindenkinek a csillogás és az egzotikus úticélok jutnak először eszébe róluk, és semmiképpen sem valamilyen tragédia. A hajótársaságok pedig pont ezért nem sűrűn osztják meg a nagyközönséggel, hogy a velük utazó, – a korona előtti években – nagyjából évi harmincmillió emberből hányan halnak meg vagy éppen tűnnek el rejtélyes körülmények között.
Az Emmacruises.com szerint a hivatalosan közzétett szám évi kétszáz körül van, de ez a valóságban sokkal magasabb lehet. 2011 és 2017 között például közel ezer bűncselekményt jelentettek az FBI-nak ilyen hajókról, ám ezek közül mindössze 31 került nyilvánosságra – vagyis alig az esetek 3 százaléka. Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy éves szinten kétszáznál sokkal több természetes úton vagy emberölés miatt bekövetkező haláleset történik a szállodahajókon, de utóbbiak nagy részét elhallgatják azért, hogy ne vegyék el a potenciális turisták utazási kedvét. Hiszen ki szeretne olyan hajóra ülni, ahol többeket megöltek, mások meg eltűntek? Mindezek ellenére a média csak a Tuckeréhez hasonló brutális esetekről tud beszámolni, mert azokat lehetetlen eltussolni.
Eltűnések
Egy másik statisztika szerint, melyet Ross Klein, egy kanadai egyetem professzora készített, az ezredforduló óta legalább háromszáz ember tűnt el ilyen utazás során – de ha Klein a hajók által jelentett adatokat vette alapul kutatásában, akkor feltehetőleg a valódi számadat ennek többszöröse. Le kell szögezni azt is, hogy az eltűnéseket nem lehet az emberölésektől elvonatkoztatva kezelni, mert bizonyára sokuk olyan gyilkosság volt, melyre sosem lesz bizonyíték.
Miért történik ennyi erőszak és gyilkosság a hajókon?
Az okok, akárcsak a szárazföldön elkövetett bűncselekményeknél, itt is sokfélék lehetnek, kezdve a kapcsolati problémáktól a dühkezelési gondokig. Az mindegyikre igaz, hogy a nyaralások alatt az emberek oldottabb hangulatban vannak, sok esetben jóval nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztanak, mint hétköznapokon tennék. Ez befolyásolja az ítélőképességet, megszabadítja őket a gátlásoktól, és az agresszió sokkal könnyebben a felszínre kerül.
Egy másik fontos tényező az, hogy a jogi felelősségre vonás nem egészen kiforrott a hajókon történő bűncselekményekkel kapcsolatban. Mivel a rendfenntartó erők jelenléte egy ilyen járművön szinte minimális – hiszen jobbára csak biztonsági szolgálatról beszélhetünk -, nincs kapacitásuk arra, hogy egy tanú- és videófelvétel nélküli erőszak vagy akár eltűnés esetén egyesével megvizsgálják egy kisvárosnyi utas alibijét. A sokszor több tíz emelet magas hajókon könnyű elvegyülni a tömegben, és az utazás végén az elkövető sokszor egyszerűen kicsekkol és hazamegy anélkül, hogy tettének bármilyen következménye lenne. A luxushajónak nem érdeke, hogy jelentse a bűncselekményt, és ha az áldozat vagy családja sem teszi meg, feljelentés híján a büntetés is elmarad.
Egy harmadik lehetőség, hogy a legénység egyik tagja követ el valamit. Ebben az esetben a hajó, ugyancsak a médiafelhajtás elkerülése végett, inkább kirúgja és hazaküldi a dolgozót ahelyett, hogy bevállaljon egy hosszadalmas büntetőeljárást.
A rejtélyes esetek nemrégiben a Netflixet is megihlették, hiszen idén már a harmadik évadát nézhetjük a spanyol A nyílt tenger (Alta Mar) című drámasorozatnak. Ebben az 1940-es években játszódó alkotásban két testvér ered családja titkainak nyomába, miután titokzatos elhalálozások sora történik egy Spanyolországból Brazíliába tartó hajón.
Öngyilkosságok
Nem kevésbé tragikus a hajókon elkövetett öngyilkosságok sora. A tavaly kezdődött világjárvány a tengerjárókat és utasaikat sem kímélte, rengeteg jármű vesztegelt hónapokig nemzetközi vizeken, mert sehová sem kaptak engedélyt a kikötésre. Fedélzeteiken több tízezrek várták, hogy megszülessen a döntés, addig viszont egymással sem igen érintkezhettek a lehetséges fertőzés kockázata miatt.
Az egyik ilyen cég, a Carnival Cruise Line Breeze nevű hajóján lett öngyilkos tavaly májusban a huszonnyolc éves Szaller József is. A magyar utazásszervező nadrágszíjjal akasztotta fel magát ablaktalan, alig pár négyzetméteres kabinjában. Esete nem egyedi, több ehhez hasonló öngyilkosság történt az utóbbi évben a hajók személyzetének tagjai között, és számos áldozat rokonai azóta is várják az érdemi tájékoztatást arról, hogy pontosan mi történt családtagjukkal. Csak remélni tudjuk, hogy a társaságok tenni fognak azért, hogy megoldás szülessen az ilyen esetekre.
Mi lenne a megoldás?
A magasabb fokú rendőri jelenlét, az átvilágítások gyakoribbá tétele, a fokozottabb biztonsági intézkedések, az öngyilkosságok tekintetében pedig a pszichológus jelenléte és a megfelelő tájékoztatás lennének azok a tényezők, amelyek segíthetnének javítani a szomorú statisztikát.
Akiket bővebben is érdekelnek az ilyen, és ehhez hasonló sztorik, azoknak a Cruise Ship Killers című dokumentumsorozatot ajánljunk.
