Kinek nem döntötte már az ölébe a széktámlát az előtte ülő utas a repülőn? És ki ne tapasztalta volna meg, hogy milyen gyereksírás hallgatása közben utazni órákig? Egy felmérés összegyűjtötte a legidegesítőbb szokásokat a repülőn, amelyek közt a különféle érzékszervi támadások és illetéktelen helyfoglalók is előkelő helyen szerepelnek.
Az onlywanderlust.com oldal mintegy 1500 utast kérdezett meg idén februárban arról, vajon melyek a legidegesítőbb szokások a repülés során. Nem meglepő, hogy a lista nem lett rövid, hiszen több mint húsz olyan viselkedésmintát sikerült azonosítani és rangsorba állítani, amelyeket már nagyjából minden utas legalább egyszer megtapasztalt a levegőben töltött órák alatt.
Dönteni vagy nem dönteni? Ez itt a kérdés…
A felmérés szerint a legádázabb vitákat nagyrészt a széktámla hátradöntése szokta kiváltani az utasok között. Itt általában két érv ütközik egymásnak: ha hátra lehet dönteni az ülést, miért ne tennénk meg? Az ellenérv viszont pont arról szól, hogy mivel busás összeget fizetünk egy ülőhelyért, miért kellene hagynunk, hogy az előttünk lévő elfoglalja a nekünk kijáró helyet? Az említett oldal kutatásából kiderül, hogy háromból két megkérdezett szerint igenis jogunk van hátradőlni, azaz szabadon kiélvezni a csaknem fekvő helyzetet. Érdekesség, hogy a légitársaságok általában nem szabályozzák a kérdést, azaz mindenkinek a saját belátására van bízva, mennyire okoz kényelmetlenséget hátsó szomszédjának, emellett az egymás mögött ülő utasok megegyezésén múlik, ki-mennyire hajtja hátra a támláját. Ebben az esetben viszont gyakran búcsút inthetünk a józan észnek, hiszen százával keringenek az éterben olyan felvételek, amelyeken két utas egészen a verekedésig jutott a hátradöntés miatt indult vitában.
A top három: rugdosás, terpeszkedés, hangzavar
A lista első három helyét (az említett döntés-kérdés mellett) mégis a székek rugdosása, az indokolatlan terpeszkedés és a hangzavar tudják magukénak. Utóbbi esetben több kérdést is felvet a gyermekek, főképp csecsemők és karon ülők sírása, amely néha nem csak a felszállás-leszállás ideje alatt jellemző, hanem akár órákig eltarthat. Szerencsére a légiutaskísérők felkészülten végzik munkájukat, és igyekeznek lefoglalni az idegen helyzettől megrémült gyerekeket, ami általában működik is. Ellenkező esetben viszont idegtépő élményben lehet részünk, pláne, ha hosszú repülőútról van szó. Nem kevésbé kellemetlen az sem, amikor a mögöttünk ülő utas felteszi a lábát a támlánkra. Még inkább elborzasztó a helyzet, ha mindezt meztelenre vetkőztetett lábbal teszi meg. Ilyen, és ehhez hasonló történetekkel bőségesen találkozhatunk a Passenger Shaming nevű Instagram oldalon, ahol olyan videókat láthatunk, amikor valaki elfogadhatatlanul viselkedett a repülőgépen.
Támadás az érzékszervek ellen
Gyakran halljuk: sok jó ember kis helyen is elfér, viszont a szólás kitalálója egészen biztos nem utazott messzire egy repülőn több száz sorstársával. A „sok ember” előbb-utóbb ugyanis a legcifrább illatelegyet képes eredményezni a zárt helyen, pláne, ha erre egyes utasok még rá is segítenek. Ilyen például az – a felmérésben is felsorolt archetípus – aki a repülőúton többször is megöntözi magát valamiféle pacsulival ahelyett, hogy a mosdóban tenné ezt meg. Természetesen ugyanennyire (ha nem még jobban) irritáló az előbb már említett meztelenre vetkőztetett láb aromája, de ne feledkezzünk meg a speciális étrendűek magukkal cipelt, furcsa szagú táplálékáról vagy a mellettünk helyet foglaló csecsemő pelenkájának elegyéről sem! Sajnos nem csak az orrunkat, hanem a szemünket és fülünket is érhetik meglepetések a hosszú út során, hiszen ki ne ismerné az „éjszakai bagoly” típusú utastársat, aki azzal ébreszt minket legszebb álmunkból, hogy véletlenül a mi lámpánkat kapcsolja fel a sajátja helyett. Hasonlóan „kellemes meglepetés” szomszédunk hangos horkolása, amelyet akár egy fúvószenekar is megirigyelne. Szintén nehéz dió a kutatásban tizenötödik helyet elfoglaló, „csiripelő” utastárs, aki vég nélkül mondja a magáét, és semmilyen visszajelzésből nem érti, hogy ideje lenne csendben maradni.
Mire figyeljünk a repülés alatt?
A rengeteg (általában) negatív történet, mém és videó hatása kezdi megtenni a magáét, hiszen számos forrásból tájékozódhatunk a megfelelő, mindenki számára elfogadható viselkedésmintákról. Ilyen például Dr. Veszelszki Ágnes Illemkalauz című könyve is, amely a Protokollkommunikáció nevű Instagram oldal gyönyörűen illusztrált, nyomtatott formája. Ágnes a könyvben nem csak a hétköznapok során elfogadható protokolláris és illemtanácsokkal látja el az olvasókat, hanem speciális alkalmak is a könyv részét képezik, így például az utazás is külön fejezetben kerül részletezésre.
Az író például egyértelműen tiltja, hogy mezítláb mászkáljunk a repülőn, hiszen az ugyanúgy nyilvános tér, akárcsak egy étterem. Ugyanitt megjegyzi, hogy ha a mosdóba megyünk, érdemes meggyőződnünk arról, valóban a mellékhelyiségbe próbálunk-e bejutni, nem pedig egy raktárba vagy épp a pilótafülkébe. A cikk elején részletezett hátradöntés-kérdésben a szakértő egyértelműen azt javasolja, hogy csak a 3-4 óránál hosszabb repülőutakon, vagy az alvásidőt is magában foglaló repülés során hajtsuk hátra a támlát abban az esetben, ha ezt megbeszéltük a mögöttünk utazóval.
Hosszú utak során tehát viszonylag egyszerű lenne a képlet: figyeljünk magunkra és másokra, hogy mindannyiunknak elfogadható és bírható legyen az a néhány óra, amit a zárt térben együtt töltünk.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
