198 évvel ezelőtt tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnuszt, ennek apropóján megnéztük más nemzetek ódáit.
A magyar kultúra napját 1989 óta ezen a napon, január 22-én ünnepeljük. A 19. század előtt nem volt közös himnuszunk, külön volt például a katolikusoknak és a reformátusoknak is. Kölcsey Himnusza lett a magyarság első önálló össznemzeti ódája, melyet Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben. Majdnem egy évszázaddal később aztán Dohnányi Ernő átdolgozta, ez volt használatban egészen 2013-ig, amikor is a MÁV Szimfonikus Zenekar elkészítette 90 másodperces zenekari változatát. Ez közelebb áll az Erkel-féle eredetihez, és először a 2016-os olimpián hangzott fel.
Mindenki megtanulta történetét, születésének körülményeit és persze a szövegét általános iskolában, ahogy azt is, hogy hallatán illik felállni. Sporteseményeken, újévkor, nemzeti ünnepeken mindig elhangzik a Szózattal együtt, így nincs olyan az országban, aki ne ismerné. Így azt is tudjuk, hogy hangzása emelkedett, dallama lassú, szövege pedig nem épp a legvidámabb. Vajon más országokban is így van?
Amerikai Egyesült Államok
Sorozatokban és filmekben rengetegszer hangzik el, legutóbb pedig Lady Gaga előadásában hallottuk az USA himnuszát az elnöki beiktatási ceremónián. A „The Star-Spangled Banner” című dal szövege egy 1814-es vers sorain alapszik, mely A „Defence of Fort M’Henry” címet viseli, és egy amatőr költő tollából származik. Francis Scott Key végignézte Marylandben a McHenry erőd britek általi bombázását az 1812-es brit-amerikai háborúban, és a levert ostrom után az erőd fölött lengő csillagos-sávos zászló látványa ihlette meg. Az amerikai tengerészet 1889-ben kezdte el használni a dalt, 1916-ban Woodrow Wilson elnök hivatalosan is elismerte, majd 1931. március 6-án Herbert Hoover elnök által hitelesítették és az Államok himnuszaként jegyezték be.
Németország
Jelenleg a „Das Lied der Deutschen” vagyis „A németek dala” címet viselő mű harmadik versszaka az ország hivatalos himnusza, de ez nem mindig volt így. A nemzetállamok kora előtt Németország sem volt egységes, a sok kis városállamnak pedig mind saját himnusza volt. 1797-ben az „Isten óvja Ferenc császárt!” kezdetű dalt zenésítette meg Joseph Haydn, így egy ideig ez a dicsőítő ének számított császári himnusznak. Az ország 1871-es egyesítésekor a porosz király addigi himnuszát kezdték használni, mígnem 1922-ben a weimari köztársaság első elnöke, Friedrich Ebert tette meg hivatalosnak Fallersleben versét, amit már említettünk. A nemzetiszocialista időkben aztán már csak a „Deutschland, Deutschland, über alles”-sort (vagyis Németország mindenek felett) énekelték, azonban ezt mára a második világháborúhoz kapcsolódó kollektív bűntudat miatt inkább mellőzik.
Olaszország
Il Canto degli Italiani, azaz Az olaszok dala, amit sokan Fratelli d’Italianak hívnak a kezdősor miatt. A Ferrari-rajongók által legszívesebben hallott dallam, hiszen a Forma-1-ben is ez szokott szólni, ha a csapat valamelyik pilótája kerül a dobogó legfelső fokára. 1847-ben írta Goffredo Mameli, hangszerre pedig Michele Novaro írta.
Franciaország
Fogadjunk, hogy be tudod fejezni a következő sorokat: „Előre ország népe, harcra, Ma győzelem vár, hív hazánk!” Az ország Habsburg Birodalom elleni hadüzenetének kinyilvánításakor született a La Marseillaise Claude Joseph Rouget de Lisle kapitány tollából, aki Strasbourgban írta a művet 1792-ben – eredetileg a frontra induló katonák buzdításaként – és amely három évvel később máris himnuszi rangra lépett. Zenekari változatát Hector Berlioz írta bő harmincöt évvel később.
Oroszország
A jelenlegi orosz nemzeti ódát 2000-ben vezette be a Szövetségi Gyűlés, előtte a szovjet himnusz volt használatos. A kettő dallama megegyezik, sőt, az írójuk is. Mindkettő szövegének szerzője Szergej Mihalkov, de az újban már nem szerepelnek ideológiai utalások, helyette az orosz hagyományokra való támaszkodás jellemzi.
+1: Uruguay
Nem véletlenül vettem bele a listába Uruguayt, mert ugyan nem valószínű, hogy sokan ismerik, de itthoni vonatkozása van – ugyanis egy magyar származású szerző írta a dallamát, Francisco José Debali: Debály Ferenc.