Virágkorát éli az online kommunikáció, annak minden előnyével és hátrányával együtt: a cyberbullying, a hackelés és a függőség úgy fest, csak „bevezetői” az online visszaéléseknek, hiszen évről évre új jelenségek ütik fel a fejüket. Ilyen például a mára mesterszintre fejlesztett doxing, amelynek nemcsak mi, hanem gyermekeink is áldozatul eshetnek. Kivéve, ha felvértezzük őket a megfelelő tudással.
A technológia őrült fejlődése újra és újra megoldandó kihívások elé állít minket, pláne, ha nemcsak magunkért, hanem gyermekünkért is felelősek vagyunk. Érdemes tehát „képben lennünk”, különösen akkor, ha a saját vagy családtagjaink privát információi kerülnek fel a netre – mindenféle konszenzus nélkül. Ez a doxing.
A doxingról dióhéjban
Cyberbullying, hackelés, közösségimédia-függőség. Három kifejezés, amelynek se híre, se hamva nem volt az internet őskorában, mára azonban legalább akkora mumusnak számítanak, mint anno a depresszió. A cyberbullying kistestvérének számító doxing – akárcsak a legtöbb, internettel kapcsolatos szakkifejezés – egy angol eredetű szó, lényegében a documents rövidítéséből, a doxból származik, s ezzel függ össze a jelentése is.
A doxing egy személy vagy szervezet magán- vagy azonosításra alkalmas adatainak (különösen a személyazonosításra alkalmas, érzékeny információk) konszenzus nélküli közzétételének gyakorlata.
Magyarul úgy kerülnek fel rólunk privát információk (például név, lakcím, telefonszám, TAJ-kártya, ne adj’ Isten bankszámlaszám) a netre, hogy abba mi nem egyeztünk bele, s azokat felhasználva bárki kitalálhatja, kik vagyunk valójában, hol élünk, s hogyan lehet velünk kapcsolatba lépni.
Noha a doxingot alapvetően a celebek problémájaként szokás emlegetni (korábban Kim Kardashian, Beyoncé és Donald Trump is személyes információk kiszivárogtatásának elszenvedői voltak), ne legyenek illúzióink: egy 2021-es felmérésből kiderül, hogy legalább 43 millió amerikait doxoltak már legalább egyszer az elmúlt években, vagyis a probléma lassacskán mindannyiunk internethasználatának rákfenéjévé növi ki magát.
Érdekesség viszont, hogy amekkora kár okozható a doxing által, ugyanannyira kiaknázhatók a benne rejlő lehetőségek is: büntetőjogi nyomozások során, a beazonosítás érdekében gyakran ezzel a módszerrel derítik ki az érzékeny információkat az elkövetőkről. Hasonló a helyzet az üzleti szférában is: a személyes adatok kinyomozásával megtámogathatók a nagy horderejű, üzleti döntések, s könnyebben kikalkulálhatók az üzleti elemzések.
Hogyan védekezzünk a doxing ellen?
Mivel mára az életünk (szinte) összes területe (egészségügy, banki adatok, stb.) egybeforrt az internettel, nehéz atombiztos védelmi megoldást találni a doxolás ellen – véli Dr. Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány tanszékének docense. A szakértőt a téma apropóján arról kérdeztünk, elegendők-e a „szimpla” adatvédelmi beállítások a gyakran használt közösségimédia-felületeken, vagy rendelkezésünkre állnak már egyéb lehetőségek is, amelyekkel megvédhetjük a privát adatainkat.
„Onnantól, hogy egy adat digitalizálva van, tárolhatóvá, másolhatóvá, eltulajdoníthatóvá válik, így illetéktelenek is hozzáférhetnek. A kockázatokat úgy tudjuk minimalizálni, ha csak a legszükségesebb adatainkat adjuk meg, és csak akkor adunk meg valós adatot, amikor az elengedhetetlen.
(Bankkártyaadatokat például csak elkerülhetetlen esetekben, online vásárláskor, és csak megbízható fizetési felületen, lakcímet csak akkor, ha a házhozszállítás miatt van rá szükség, valós születési dátumot csak olyan felületeken, ahol hatóság előtt kell igazolnunk a személyazonosságunkat.) Minden más esetben – ön- és adatvédelmi okokból – érdemes megfontolni, hogy ne a valós adatainkat szolgáltassuk ki” – javasolja a szakember.
Hogyan védjük meg a csemetéinket?
Más kérdés azonban, hogy szülőként mit tehetünk a gyermekeink védelme érdekében, hiszen – kiskorúság ide vagy oda –, ők ugyanannyira érintettek lehetnek a témában, mint a felnőttek. Dr. Bokor Tamás szerint az szolgálja leginkább a gyerekek védelmét, ha szülői felügyeleti fiókkal használják a digitális eszközöket, s a digitális profiljukat is összekapcsolják a szülői fiókkal.
„Mindkét nagy mobilos operációs rendszer kínál ilyen szolgáltatást, és minden nagy techcég életkori limitet alkalmaz saját felületein” – teszi hozzá a szakértő.
Az említett beállítás lényege, hogy a személyes adatokat kezelő platformok használata szülői engedélyhez lesz kötve, így már csak a szülő »adattudatosságán« múlik, milyen minőségű lesz a digitális adatvédelem.
A szakember ugyanakkor kiemelte: a technológiai megoldásoknál is fontosabb a sok-sok beszélgetés a gyerekekkel arról, miért is fontos a személyes adatok védelme a digitális térben, egyúttal a személyes példamutatás szükségességére is felhívta a figyelmet.
Mit tegyünk, ha a saját gyermekünkről derül ki, hogy doxolt valakit?
Nem ördögtől való példa, ha saját gyermekünkről derül ki: akarva vagy akaratlanul doxolt valakit. Dr. Bokor Tamás szerint ilyenkor érdemes abból kiindulni, hogy a gyermek nem szándékosan tett rosszat, illetve, hogy nincs tisztában a cselekménye következményeinek súlyosságával.
„A megoldást ismét csak a témáról folytatott beszélgetések jelenthetik, mégpedig megelőző céllal” – húzza alá a szakember, aki egyúttal kiemelte: érdemes kiemelt figyelmet fordítanunk a jelszavainkra, hiszen „a jó jelszó olyan, mint a fehérnemű: gyakran kell cserélni, nem jó megosztani másokkal és nem illik fűnek-fának mutogatni. Ha megtanulunk a saját fehérneműnkre vigyázni, másokét is jobban tiszteletben fogjuk tartani.”
