Amellett, hogy alaposan felkészülünk egy interjúra, fontos, hogy tudjuk, melyek azok a témák, amiket nem kellene, hogy érintsenek a kérdezőink.
Az állásinterjú mindig egy feszültséggel teli helyzet, hiszen 20-30 perc alatt kell átadnunk a személyiségünk magvát, meggyőzni a leendő munkaadóinkat, hogy mi vagyunk a tökéletesek az adott pozícióra, miközben mi is felmérjük, hogy vajon az elvárásainknak megfelelő-e a hely, ahová épp jelentkeztünk.
Egy interjú előtt bizonyára sokan átböngésszük a netet biztos ami biztos alapon, felkutatva az összes dresscode-ot, a lehetséges HR-es kérdéseket, a rájuk adható legfrappánsabb válaszokat, és a nonverbális kommunikációs trükköket. De annak már kevésbé szoktunk utánanézni, hogy mik azok a kérdések, amiket egy interjúztató sosem tehet fel – de sajnos mégis rengetegen megteszik. A Munka törvénykönyve megszabja, hogy csak az állással kapcsolatos kérdések hangozhatnak el egy állásinterjún, így ezek a mondatok piros zászlók a pályázónak. Ha ilyeneket hallasz, gondolkozz el: ha már az első találkozásnál felvonod a szemöldököd, biztos, hogy ez az a hely, ahol dolgozni akarsz?
- vallás, etnikum, politikai nézetek, szexuális hovatartozás
- a kor – bár sokszor feltüntetjük az önéletrajzunkon, mégsem kellene, hogy releváns legyen a pozíció szempontjából, ha ott a tapasztalatot és az előző munkahelyeket nézik
- a családi állapotunk, hogy van-e gyermekünk, és ha nincs, mikor tervezünk – ez általában a huszas-harmincas éveikben járó nőknél szokott elhangzani, ha a leendő főnök szeretné felmérni, mikor is megy majd gyesre az illető
- albérletben lakunk vagy saját ingatlanban
- van-e egészségügyi problémánk – ennek megítélése az orvosi alkalmassági vizsgálat feladata, nem az interjúztatóé.
Mit tegyünk, ha mégis elhangzott egy ilyen kérdés?
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy ez a témához tartozik-e, vagy csak kellemetlennek érezzük a választ, egyszerűen kérdezzünk rá: mennyiben kapcsolódik ez a munkakörünkhöz és miért szeretné tudni a másik? Az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényt ugyan nem sértik meg ezek a kérdések, kizárólag akkor, ha a rájuk adott felelet miatt nem nyerjük el a megpályázott állást. Ha felmerülne a gyanú, hogy emiatt kaptunk elutasító választ, akkor az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordulhatunk ügyünkkel. Szintén hátrányos megkülönböztetés, ha azért nem vesznek fel minket, mert nem válaszoltunk a feltett, igencsak necces kérdésekre.
Egyéb figyelmeztető jelek
Sokszor elfelejtjük, hogy az állásinterjú – legyen az személyes vagy online formában megtartott – kétirányú vizsga. Nemcsak nekünk kell odafigyelnünk a helyes, tisztelettudó viselkedésre, hanem a munkáltatónak is, hiszen ahogy ők keresik a megfelelő embert, úgy mi a számunkra szimpatikus munkahelyet kutatjuk. Ezért fontos, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet. Ha az interjúztató késik, látszólag nem figyel a válaszainkra, mással kezd el telefonálni az interjú közben és még elnézést sem kér (megtörtént eset alapján…), vagy az egész helyzet inkább egy kínos középiskolai feleltetésnek tűnik, mintsem beszélgetésnek, akkor lehet, hogy nem jó helyen járunk.