Szerinted sincsenek véletlenek? A szinkronicitás szerint mindennek van oka és üzenete

Gondoltál már arra, hogy bizonyos dolgok gyanúsan egybeesnek az életedben, hogy “ez nem lehet véletlen”, és hogy tuti valamilyen jelentőségteljes tartalom húzódik a háttérben? Hogy túl sokszor jön szembe egy bizonyos szám, számsor, szimbólum?

Ha felhalmozódnak a véletlenek, lehetetlen, hogy ne nyűgözzenek le minket – hiszen minél többször történik ugyanaz, vagy minél szokatlanabb a dolog, annál valószínűtlenebbnek gondoljuk.

Dúdolsz egy dalt a fejedben, egyszer csak megszólal ugyanaz a rádióban, és pont a jelenlegi helyzetedre illik a szövege. Munkahelyváltáson gondolkozol, ám nem jön össze egy állásinterjú a vágyott cégnél – pár hónappal később kiderül, hogy a vállalat csődbe ment. Nem a megszokott úton mész haza a munkából, majd olvasod este, hogy az eredeti útvonaladon kiraboltak valakit. Túl gyakran fordul elő, hogy egy bizonyos időpontban nézel a mobilodra, és bevésődik az agyadba az óra és a perc – később pedig jelentősége lesz ennek a számsornak. Eszedbe jut egy ismerősöd, erre elkezd csörögni a telefon és a kijelzőn az ő neve villan fel. Véletlen lenne, vagy valami más?

Carl,gustav,jung,(,born,german,26,july,1875,€“
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

A svájci Carl Gustav Jung Sigmund Freud mellett a 20. század meghatározó pszichiátere, pszichoanalitikusa volt, akivel kezdetben barátok, később már csak pályatársak voltak. Noha sokban egyetértettek, ami a pszichoanalitikát és szakmájukat illeti, rengeteg másról igencsak eltérően vélekedtek – az egyik ilyen a szinkronicitás jelensége volt. Ezt a kissé nehezen megfogható, már-már ezoterikus, a természetfelettibe vetett hittel kapcsolatos vélekedéseket súroló fogalmat járjuk most körül. Az 1875-ös születésű Jung bizony így gondolta, és közel hatvanéves szakmai életútja során ez volt az egyik elmélet, amivel behatóbban foglalkozott. Úgy vélte, hogy az életünket meghatározó három jelenségen, az időn, a téren és az okságon túl létezik egy negyedik is, aminek a szinkronicitás nevet adta (szinkron = egyidejű). Először az 1920-as években kezdte használni ezt a szót, majd a jelenségről értekezést is írt Wolfgang Paulival 1952-ben.

A fogalom olyan körülmények, esetek leírására szolgál, amelyek között látszólag nincs ok-okozati viszony, de a “háttérben” összefüggnek egymással, ezek pedig jelzésértékkel bírnak az ember számára. Jung úgy gondolta, hogy ennek oka az emberi tudatban gyökerezik, mivel az az egész univerzummal kapcsolatban áll. Emiatt lelki fejlődésünk egy bizonyos pillanatában, leggyakrabban egy fordulópontnál a kollektív tudattalan mintái a világunkban egyfajta jelentőségteljes(nek gondolt) egybeesés formájában nyilvánulnak meg. Erre pedig vagy fogékonyak vagyunk, vagy nem, de Jung szerint mindenképp üzennek számunkra valamit, és ebben rejlik a szinkronicitás lényege. De nem csak ezotérikus vélekedések, vallási tanok hatottak Jungra, amikor ezt kitalálta, hanem a kvantumfizika elméletei is, mivel sokat értekezett Richard Wilhelm fizikussal.

véletlen óra
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

De mégis mi a csuda az a kollektív tudattalan, vagy tudatalatti? A pszichoanalitikus ezt úgy fogalmazta meg, hogy minden egyes emberben a saját emlékeiből és tapasztalásaiból tevődik össze a tudatalatti, ezt viszont kiegészíti azoknak szimbólumoknak, archetípusoknak a gyűjteménye, ami a többi emberrel közös.

Hogy kell ezt elképzelni?

A pszichoanalitikus 1960-as Szinkronicitás című könyvében többek között ezt a példát hozta fel a jelenség megmagyarázására:

Példaként megemlítenék egy saját magam által megfigyelt eseményt. Egy fiatal női páciensem azt álmodta egy kritikus pillanatban, hogy egy arany szkarabeuszt (ganajtúrót) kapott. Amíg ezt az álmot mesélte, én háttal ültem a csukott ablaknak. Hirtelen zajt hallottam a hátam mögül, egyfajta finom koppanást. Megfordultam, és láttam, hogy egy rovar kívülről kopogtat az ablaküvegen. Kinyitottam az ablakot, és röptében elkaptam, ahogy berepült: és nem volt más, mint egy olyan rovar, mely ezen szélességi fokon az arany szkarabeusz legközelebbi rokona – a közönséges rózsabogár (Cetonia aurata). A bogár, szokásától eltérően nyilvánvalóan késztetést érzett, hogy pont ekkor és pont ebbe a sötét szobába repüljön be. A nőé rendkívül nehezen kezelhető eset volt, és egészen az álom megérkezéséig alig vagy egyáltalán nem történt előrelépés. Ennek fő oka a páciensem hozzáállása volt, aki olyan mereven ragaszkodott saját valóságképéhez, hogy három orvos – én voltam a harmadik – erőfeszítései nem tudták azt megváltoztatni. Nyilvánvalóan valami egészen irracionális dologra volt szükség, ami meghaladta a képességeimet. Az álom önmagában is elég volt ahhoz, hogy kissé megzavarja páciensem racionalista hozzáállását. De amikor a “szkarabeusz” berepült az ablakon, a nő természetes lénye áttörhetett “páncélján”, és az átalakulás, fejlődés végre megindulhatott.”

Oké, de mire megyek azzal, ha folyton szembejön a 12-es szám? Sokak szerint nem kell megelégednünk azzal, hogy elfogadjuk és jót szórakozunk vagy épp borzongunk ezeken az egybeeséseken, hanem ki is kell elemeznünk őket. Vannak, akik úgy tartják, ha odafigyelünk rájuk, arra, hogy mivel kapcsolatban és mikor jelennek meg az életünkben, azzal képesek leszünk  “életünk újabb és újabb fordulóit elérni, az ezeken keresztül vezető úton érhetjük el életünk minőségének javulását és sorsunk beteljesülését” (- legalábbis ezt írta Szőts László).

Álljon itt, hogy óvatosan kell ám kezelni a látszólagos összefüggéseket, ugyanis az ember hajlamos olyan dolgokba is mintázatokat, értelmet belelátni, ahol nincsen. Amíg ez ártatlan formában marad (állat alakú felhők és társaik), addig semmi gond, de ha ez butasággal, erőszakkal, földhözragadtsággal párosul, máris csak egy lépésre vagyunk az összeesküvés-elméletektől.

Legfélelmetesebb együttállások a történelemben

A szinkronicitás tehát – aki hisz benne, annak – az embernek a saját életére nézve a legfontosabb, hiszen csak mi érthetjük, mire utalnak a jelek. Emellett a történelem során is történtek olyan, sokak által ismert véletlenek, melyek hátborzongatónak tűnnek. Ezek inkább szórakoztatóak, mintsem hatással lennének a mi életünkre, így puszta érdekességként szedtük össze őket:

  • John Lennon és Paul McCartney egy partin ismerkedtek meg a wooltoni St. Peter’s Church-ben, 1957-ben. Sorsdöntő találkozás volt – amely kétségtelenül megváltoztatta a zenetörténet menetét –, de nem ez a szóban forgó véletlen. Ettől a helytől alig néhány méterre volt Eleanor Rigby sírja, kilenc évvel később McCartney megírta az Eleanor Rigby című dalt. Állítása szerint a karaktert Eleanor Bron színésznőről és egy bristoli üzletről,  a Rigby & Evens Ltd-ről nevezte el. Később bevallotta, hogy a sír tudat alatt szerepet játszhatott a névadásnál.
  • Ahogy maga Stephen Hawking, korunk legnagyobb tudósa mondaná, az idő relatív. De ez nem egészen magyarázza meg, halála hogyhogy egy sokak által meglehetősen jelentősnek tartott napon következett be: 2018. március 14-én, ami Albert Einstein 139. születésnapja, Galilei halálának 300. évfordulója és a Pi (3,14) napja is volt.
  • A Halley-üstökös 76 évente halad el a Föld mellett, ilyenkor szabad szemmel is látható. Mark Twain az egyik ilyen évben született, 1835-ben. 1909-ben azt jósolta, hogy a következő évben, amikor az üstökös ismét elhalad, meg fog halni. „A Mindenható kétségtelenül azt mondta: „Itt van ez a két beszámíthatatlan korcs; együtt jöttek, együtt kell menniük” – mondta. Jóslata beigazolódott: az író egy nappal az üstökös legközelebbi közeledése után halt meg, 1910-ben.
Halley's,comet,,photographed,during,its,last,appearance,in,1986.,amateur
A Halley-üstökös 1986-ba, amikor utoljára járt errefelé. Forrás: Shutterstock/Puzzlepix
  • Thomas Jefferson és John Adams egykori amerikai elnökök kapcsolata jó néhány fordulatot vett az évek során. Szövetségesként kezdtek, majd fokozatosan ellenfelekké váltak, ahogy politikai nézeteik eltávolították őket egymástól. Az utolsó két forradalmár végül kibékült, és levélben értekeztek utolsó éveikben. 1826-ban ugyanazon a napon hunytak el, néhány óra különbséggel: július negyedikén, ami ugyebár az Amerikai Függetlenség Napja, melyhez ők rengeteget tettek hozzá.
  • A National Geographic szerint 1 az 1 600 000-hez az esélye annak, hogy egy meteor megöljön valakit. Így végtelenül kicsi az esélye annak, hogy egy meteor – amely több mint négy és fél milliárd éve repült az űrben anélkül, hogy célt talált volna – eltalálja egy Commette vezetéknevű család otthonát. A Time szerint pontosan ez történt egy francia családdal, persze nem árt tudni, hogy az angol comet szó meteort jelent. Szerencsére senkinek nem esett baja, és a Commette-ek büszke tulajdonosai saját rendkívül ritka, földönkívüli kődarabjuknak.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

A 3 legbájosabb csillagjegy az asztrológusok szerint