Sokan hajlamosak vagyunk olyan dolgok gyűjtögetésére, amikre valójában soha nem lesz szükségünk, mégis foglalják a helyet, hiszen sosem lehet tudni, hogy nem adódik-e olyan alkalom, amikor mégis jól jön. ,,Valamire csak jó lesz” – honnantól számít kórosnak ez a hozzáállás?
A gyűjtögetés általában sok ember számára érthetetlen tevékenység: mi szükség van rá, hogy bármiből több legyen, mint szükséges? Ennek ellenére sok tudatos gyűjtő van, aki nem kevés pénzt is áldoz szenvedélyére. John Reznikoff például hajat gyűjt, de nem akármilyet: kizárólag olyan hajszálak találhatóak gyűjteményében, melyek ismert emberekhez tartoztak. Olyan hírességek tincsei vannak a birtokában, mint Abraham Lincoln, Elvis Presley vagy éppen Beethoven. Ralf Schröder ezzel szemben olyan gyűjtőszenvedélyben szenved, aminek neve is van: szukrológia. Az ilyen gyűjtő olyan cukros csomagolásokat gyűjt, amelyeket kávézókban és hotelekben kapunk a kávé mellé. Schrödernek több, mint 14 ezer darab van otthon, de ez nyilván kevesebb helyet foglal el, mint az az ötszáz darabból álló bójakollekció, ami David Morgan birtokában van.
Miért gyűjtögetünk?
A gyűjtögetésnek több oka is lehet. Sok esetben gyerekkorunk tárgyaihoz ragaszkodunk, de egykori szüleink és nagyszüleink egy-egy használati tárgya is megjelenhet a lakásunkban. Többen hobbijuknak hódolnak, így bélyeget, hűtőmágneseket vagy régi pénzérméket halmoznak. Olyan is előfordul, hogy az ember haszontalan dolgokkal veszi körbe magát: ilyen a sokadik zacskó, ami miatt a legtöbb család külön fiókot tart fenn, vagy a befőttes gumi, amivel a zöldség volt összefogva. Amíg az automatikusan elrakott tárgyak nem vesznek el számottevő helyet életterünkből, illetve a tőlük való megválás nem okoz különösebb nehézséget, még nem kell aggódni magunkért, ám érdemes néhanap kiszanálni a dolgokat, és megfontolni, hogy mi az, amire valóban szükségünk van. Azonban ha képtelenek vagyunk leállni ezzel a megszokott tevékenységgel, komoly gonddal állhatunk szemben.
Mi az a kényszeres gyűjtögetés?
A kényszeres gyűjtögetés, avagy patologikus halmozás egy komoly pszichológiai betegség, mely egy normál állapotból csap át kórosba. Az ilyen betegséggel küzdők képtelenek megválni a tárgyaktól, legyen az értékes vagy értéktelen szemét. A beteg ilyen esetben nem áll meg a garázs telepakolásánál; előbb-utóbb az egész élettere lakhatatlanná válik. Enyhébb esetben csupán rendetlenséget érzékelünk, ám ha az állapot súlyos, akkor szeméttelepen érezhetjük magunkat egy betegesen gyűjtögető otthonában.
Az ilyen problémával küzdők a hörcsögökhöz hasonló életmódot folytatnak: olyan mennyiségű tárgyat gyűjtenek össze, amit nem képesek felhasználni. A kór általában együtt jár az időbeosztásra való képtelenséggel is, illetve a társasági élet teljes elmaradásával, hiszen a beteg érzékeli a káoszt, amiben él, ezért nem hív vendégeket, mégsem tud ellene semmit sem tenni.
Ilyen esetben a kóros gyűjtögető elveszti érzékét afelett, hogy megbecsülje a dolgok értékét, épp ezért ugyanolyan hasznosnak és fontosnak ítél meg egy banánhéjat, mint egy jól működő szendvicssütőt. Ennélfogva gyakori jelenség, hogy a hűtő romlott étellel van tele, ami az egészséges étkezésnek is gátat szab.
A gyűjtögetés okai
A betegség okai változatosak lehetnek. Kialakulhat attól, hogy az illető fél valamitől, de akár az is okozhatja, hogy elvesztett valakit, aki fontos volt számára. Sokan az egyedüllétüket próbálják ellensúlyozni azzal, hogy szükségtelen tárgyakkal veszik körbe magukat, hiszen így egy olyan űrt pótolnak, amit mással nem tudnak. Ez nem összekeverendő a gyászmunkával, melynek során az ember nehezen válik meg az elhunyt tárgyaitól, hiszen attól fél, hogy a dolgok kidobásával az emlékeket is eldobná. E tekintetben sok dolog elnézhető, ám ebben az esetben is lehet szó kóros tartogatásról. A gyűjtögetők sok esetben azt a szeretetet pótolják, amit gyerekkorukban vagy akár egész életük során nem kaptak meg. Sokszor a fukar emberek halmozzák fel a tárgyakat, hiszen ha még potenciálisan egyszer használják az életben az adott dolgot, teljesen felesleges újat venni. Sok esetben a gyűjtögetés csupán tünet, és jóval komolyabb mentális betegség áll a háttérben, mely előbb-utóbb kiütközik, és akár pánikbetegséggé, vagy kleptomániává is alakulhat.
Funkcionális MRI vizsgálatokból kiderült, hogy a kóros gyűjtögetők agya bizonyos területeken máshogy reagál eldöntendő kérdésekre, mint az egészségeseké. A probléma a műszer szerint az agy döntéshozatalért és kockázatértékelésért felelős részében mutatkozik meg ilyen esetekben.
Hogyan lehet kezelni?
Ha fel tudjuk ismerni, hogy túllőttünk a célon, magunkon is segíthetünk: lassanként haladva nézzük át életterünket, és minden egyes tárgyról gondoljuk meg, szükségünk van-e rá. Nem kell mindentől megválni, amit nem használunk, de rendkívül fontos felmérni, hogy az adott dolognak valóban van-e helye az életünkben.
Ha már nagyon benne vagyunk a gyűjtögetésben, akkor a családunk segítségét is kérhetjük, ám sokszor ők sem ismerik fel, hogy túlzásba visszük a dolgot. Az orvosilag igazolt kóros gyűjtögetés gyógyszerekkel is kezelhető.
A dolog nehézségét az adja, hogy amíg a gyűjtögetés nem okoz kárt az érintett életminőségében, megkérdőjelezhető, hogy hol van az a pont, amikor bele lehet szólni az életébe. Erről szól Evelyn Grill regénye is, aki egy fiktív történeten keresztül mutatja be a gyűjtögetéssel küzdő és környezete életét.
Nyitókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
