A bizonytalanságban számtalan eszköz lapul a zsebünkben, amivel önmagunkat támogathatjuk. Segítségükkel egy olyan teret alkothatunk, amelyben a lehetőségeink megsokszorozódnak, mert megtanuljuk kinyitni magunkat a „bármi lehetséges” bőségének.
Az előző heti cikkünkben a bizonytalanság ízét ízlelgettük, és ránéztünk, mit tehetünk azért, hogy ne legyen annyira keserű: elkülönítettük a kontrollunk alatt álló és azon kívül eső dolgokat, tényeket, majd taglaltuk azt is, mi a teendőnk egyik és másik területtel. Ahhoz azonban, hogy könnyedén viseljük a helyzetet, további eszközeink vannak, amelyekhez bármikor nyúlhatunk, hisz mindig ott lapulnak a zsebünkben.
1. A korábbi sikerek, pozitív precedensek felidézése
Annak felidézése, hogy máskor milyen sikereket értünk el, sokat segíthet a biztonságérzetünk újrateremtésében. No, de ne csak úgy nagyvonalakban konstatáljuk, hogy volt pár sikerünk, és végül is eddig is túléltük az életünket valahogyan.
Üljünk le egy tollal-papírral, és konkrétan idézzünk fel 3 olyan esetet, amikor nagyon bátrak voltunk, vagy egy nehéz helyzetet a hirtelen jött tanácstalanság és bizonytalanság után végül megoldottunk. Egyenként menjünk végig ezeken az eseteken, mi segített akkor, mi adta a lendületet, milyen erősségeinkre támaszkodtunk? Konkrétan nevezzük meg őket: a kitartásunkra, a hitünkre, az alázatunkra, a leleményességünkre tudtunk támaszkodni, vagy az empátiánk segített? Mi lett az eredménye ennek, mit veszítettünk volna, ha nem tesszük meg azt a bizonyos lépést, amit akkor tettünk?
2. Bizonytalan jövő vs. „itt és most ereje”
A bizonytalanságban az a legfeszítőbb, hogy nincsenek meg az éles kontúrok, a keretek. Így mindig azt érdemes néznünk, hogy amit látunk az „itt és most”-ban, a pillanatban, abból mi az, amit ki tudunk hozni, mibe kapaszkodhatunk, mit tehetünk azon a napon?
Érdemes egy olyan szemüveggel nézni a helyzetet, hogy meg tudjuk látni benne azt a pontot, ami épp tovább lendít minket egy másik „szintre”, ahol majd megint mást fogunk látni, újabb megoldási lehetőségek, újabb utak tárulnak elénk… Mint egy társasjátékban, amikor lépegetünk egyik mezőről a másikra, minden mezőn más-más információ van, de attól még a cél felé haladunk folyamatosan. Tehát jó, ha látunk magunk előtt egy célt, de mégis, egy bizonytalan helyzetben érdemes arra figyelnünk mindig, hogy ahol éppen tartunk, ahol épp állunk, azon a napon, azon körülmények között mi az, amit maximálisan meg tudunk tenni csak egy lépésnyi előrehaladásért.
3. Az inspiráló feszültség fenntartása
A túl erős félelem a változástól, a bizonytalantól sokszor blokkolja a kreativitást, épp az ellenkező irányba hat, és kvázi önbeteljesítő mechanizmust indít el: lebénít, amikor cselekedni kellene. Ez a félelemérzet általában attól keletkezik, hogy a képzelőerőnket azoknak a szörnyűséges forgatókönyveknek a legyártása köti le, amitől félünk, és ami nagy valószínűséggel meg sem fog történni. Az a gond ezzel, hogy az energiánk elfolyik, ahelyett, hogy pozitív képzelőerővel a megoldásokon ügyködnénk, és beindulna a fantáziánk.
A túl nagy biztonságérzet ezzel szemben viszont ugyancsak kontraproduktív lehet: elkényelmesít, és nem feltétlenül aknázzuk ki a helyzetben lévő potenciált. Valahol a kettő között van egy kreatív feszültség, ami előrevivő és inspiráló tud lenni. Ez egyénenként változhat, és jó, ha ezzel mindenki maga tisztában van, neki mi a jó, milyen mértékű feszültség az, ami rá még épp ösztönzőleg hat, és a hatékony cselekvés irányába lendíti.
4. Perspektívaváltás
Segíthet az is, ha egy perspektívaváltással pl. egy film egyik jeleneteként tekintünk az adott bizonytalan periódusra. Gondolhatunk arra, hogy életünk filmjéből lehet, hogy ez csak egy 1-2 perces jelenet lesz, hát lássuk, hogyan lehetnénk jobb színészek? Most épp melyik tulajdonságunkat tudjuk kidomborítani a közönségnek? Hogyan lehet izgalmasabbá tenni ezt a jelenetet? Mit tudunk hozzátenni a forgatókönyvhöz színészként, hogy jól érezzük magunkat a jelenetben, hogy ki tudjuk hozni magunkból a legjobbat? Tehát keressük meg, hogyan tudnánk egyfajta kíváncsisággal tekinteni arra, ha ideiglenesen valami más történik, mint amit terveztünk.
5. Nyitott szív, nyitott szem, nyitott fül
Sokat segíthet annak a tudatosítása, hogy a lehetőségek végtelen tárháza van jelen az életben, és ezeknek csak egészen pici hányadát látjuk az adott pillanatban. Általában a múlt tapasztalatai alapján legyártunk 2-3 lehetséges forgatókönyvet, ahogyan a dolgok, események majd szerintünk történni fognak, és sokszor fel sem merül bennünk, hogy lehetséges egy 4. vagy 5. verzió. Pedig biztosan mindenki fel tud idézni ilyet fordulatot a saját életéből, és ha ezeket felelevenítjük, az a pszichés berögzültségek ellen hat, és rugalmasabb gondolkodásra invitál bennünket.
6. Hit, életbe vetett bizalom
Az életbe vetett bizalom, az univerzális hit vagy spiritualitás Martin Seligman a pozitív pszichológia neves képviselője, és sok reziliencia kutató meggyőződése szerint is egy fontos eleme a lelki rugalmasságunknak. Annak hite, hogy valami nagyobb egész részei vagyunk (ez lehet a gondviselés, Isten, univerzum, sors, ki hogy hívja), valamint a hála önmagában az életért rendkívüli segítség lehet a nehéz élményeinkkel való megküzdésben.
Valószínűleg neveltetés kérdése is, mit hoztunk otthonról e tekintetben: van olyan család, ahol az a hiedelem, hogy az élet nehéz, hogy a siker csak verejték árán érhető el, és ami könnyű, az nem értékes. Számos családban fontos útravaló, hogy „a járt utat a járatlanért el ne hagyd!”, de vannak olyan családok, ahol az a hit él, hogy élet szép, minden alakul a maga idejében, hogy annyi terhet kapunk, amennyivel elbírunk. Sokféle gondolat és hit élhet tehát bennünk, és ha olyat fedezünk fel, ami hátráltat minket, akkor azokkal érdemes foglalkozni.
Felszabadító lehet ugyanis az a meggyőződés, hogy az élet bölcsessége sokszor sokkal nagyobb, mint a sajátunk, és ebben bízhatunk: az élet tudja, mikor kell azt a biztonsági hálót kifeszíteni, hogy megérezzük, megtart. De tudnunk kell, hogy addig is fejlődünk, erősödünk, ha minden nehézségben meg tudjuk látni azt, ami a javunkat és az előbbre jutásunkat szolgálja.
Megbékélés a bizonytalansággal
Valójában a bizonytalanságban a történések feletti folyamatos kontroll-igény elhagyása a cél. Paradox, de a bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetet úgy kontrollálhatjuk jól, hogy elengedjük a szigorú kontrollt: ez adja a biztonságot. Az, ha bölcsen hagyjuk kibontakozni a történéseket, de közben tudjuk, hogy bármi történik, megoldjuk, mert egy csomó minden lapul a zsebünkben.
Végső soron, ahogy elkezdjük beleengedni magunkat a bizonytalanságba, amikor megtanulunk benne jól működni, megtapasztaljuk benne az énerőnket, sőt, egy idő után talán még izgalmas helyzetként is tekintünk rá, és akár élvezni is tudjuk, akkor kitágul a világ. Megszaporodnak a lehetőségeink, és olyan rugalmasságra lelünk, ami a legnehezebb történések közepette is óriási támaszként szolgál majd.
Még az is kiderülhet, hogy a boldogulás a kiszámíthatatlanságban, a képesség a változásokhoz való folyamatos idomulásra nagyobb biztonságot teremt, mint a bizonyosság és a biztos keretek.
