Tavasz végén, nyár elején megszaporodik a kullancsok mennyisége az aljnövényzetben, így a túrázások során érdemes kiemelten foglalkozni az élősködők elleni védelemmel. Cikkünkben a Lyme-kór témáját igyekszünk körbejárni, hiszen hiába vagyunk tisztában közel negyven éve a betegség alapvető tulajdonságaival, a mai napig számos tévhit kering a kullancsok okozta leggyakoribb fertőzés lefolyásáról és gyógyításáról.
Nyár lévén (érthető módon) szívesebben töltjük az időt szeretteinkkel a szabadban: legyen szó akár a közeli erdőkről, akár a saját kertünkről. Megfelelő felkészültség nélkül azonban könnyen pórul járhatunk: a kullancscsípés következtében megszerzett Lyme-kór diagnózisa ugyanis a mai napig kihívást jelent az orvosoknak, laikusként pedig korántsem tudunk eleget a betegségről.
Mi is az a Lyme-kór?
A Lyme-borreliózis, ismertebb nevén Lyme-kór világszerte a leggyakoribb állatról emberre terjedő fertőzés, egyúttal a leggyakoribb, kullancs által terjesztett, bakteriális megbetegedés. A Lyme-kór kórokozója az úgynevezett Borrelia burgdorferi baktérium, amelyet kutatója, Willy Burgdorfer után neveztek el.
Burgdorfer a Sziklás-hegységbeli tartózkodása során kezdett vizsgálódni a gyermekek között terjedő súlyos ízületi gyulladások után a hetvenes években, a Lyme nevű kisváros területén, Amerikában. 1982-ben publikálta először tanulmányát, amelyben leírta, hogy az ízületi gyulladást egy spirochéta baktérium okozza, amelyet kullancsok hordoznak. A kutató rájött, hogy a baktérium kizárólag a közönséges kullancs emésztőrendszerében él meg, s ez a fajta képes csak arra, hogy hordozza is. Hamar kiderült az is, hogy a fajtán belül sem száz százalék, hogy mindegyik egyed fertőzött. (A baktérium egyébként csípéssel, vérszívás útján jut a gazdatestbe.)
Érdekesség, hogy ugyan Burgdorfer Amerikában ásott a probléma mélyére, jelenleg Közép-Európában a legmagasabb a fertőzési arány: minden ötödik ember találkozott már a problémával.
A Lyme-kór jellegzetes tünetei
Az elmúlt negyven évben megtapasztalhattuk, hogy a Lyme-kórt okozó baktérium igazi átváltozóművész: így lehetséges, hogy a szervezet kullancscsípésről kullancscsípésre új fertőzésként könyveli el, azaz nem alakít ki ellene egy egész életre szóló ellenanyagmennyiséget.
A Lyme-kór tünetei kapcsán különbséget kell tennünk azok között a szimptómák között, amelyek közvetlenül a csípés után, vagy az azt követő egy hónapban jöhetnek létre. A CDC, azaz az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centers for Disease Control and Prevention) tájékoztatása szerint a csípés utáni harmadik és harmincadik nap között lázzal, hidegrázással, fejfájással, fáradékonysággal, izom- és ízületi fájdalmakkal és nyirokcsomóduzzanattal találkozhatunk, ha olyan kullancs csípett meg bennünket, amely Lyme-borreliózissal volt fertőzött.
Gyakori, hogy a csípés utáni harmadik napon úgynevezett Erythema migrans kiütések jelentkeznek a testen: ez a fertőzöttek 70-80%-ánál fordul elő. A leggyakoribb tévhit, amely a mai napig a köztudatban terjeng az, hogy ha nincs folt, nincs fertőzés. Ez azonban fals feltételezés, ahogy az is, ha a kullancsot 24 órán belül eltávolítjuk, az nem okoz fertőzést. A Lyme-folt egyébként általában a kullancscsípés helyén kezdődik el, majd fokozatosan tágul: akár a 30 centimétert is elérheti. Érintésre meleg lehet, de ritkán viszket vagy fájdalmas. A tágulás során előfordul, hogy a gyulladás közepe „kitisztul”, ilyenkor jellegzetes „bikaszem” figyelhető meg a csípés helyén.
A csípést követő hónapban előfordulhat súlyos fejfájás és nyaki merevség, továbbá az előzőekben leírt EM-kiütések felbukkanhatnak a test más területein is. Lyme-kórral fertőzött kullancscsípés esetén előfordulhat még arcbénulás, ízületi gyulladás is, amelyet súlyos fájdalom és duzzanat kísér. (Ez a térdekben a leggyakoribb.) Szívdobogás és szabálytalan szívverés is felütheti a fejét, valamint szédülés és légszomj-epizódok is előfordulhatnak, de nem ritka az agy- és a gerincvelő gyulladása sem.
Kullancscsípés: a legfontosabb teendők
A felsorolt tüneteket elnézve fontos, hogy igyekezzünk elébe menni a problémának: szabadtéri (főképp erdőben vagy réteken megrendezett) programokra igyekezzünk olyan hosszú ujjú, világos színű ruházatot választani, amelyen könnyedén kiszújuk a sötét színű kullancsot. Ne felejtsük el betűrni a nadrágunkat a zokninkba vagy a cipőszárakba, hogy ezzel is kivédjük a kullancsok „támadását”.
Túrázás után alaposan vegyük szemügyre végtagjainkat, s azok hajlatait (főképp a hónaljat és a térdhajlatot, mivel ezeket szeretik leginkább a kórokozók). Ha mégis kullancsot találunk magunkon, azt csipesszel távolítsuk el otthon: lehetőleg olyan eszközt válasszunk, amely nem nyomja össze az állatot. Fogjuk meg a kullancsot a bőrhöz minél közelebb, ragadjuk meg a csipesszel, majd óvatosan húzzuk ki. Ezt követően érdemes a csípés helyét vízzel és szappannal megmosni, majd lefertőtleníteni. Fontos, hogy a kiszedés után kövessük nyomon a csípés helyét, s ha a felsoroltak közül bármely tünetet észleljük magunkon, forduljunk szakorvoshoz, aki a fertőzés megállapítására Lyme-teszt elvégzését javasolhatja!
Borítókép forrása: Unsplash.com
