A gyermekkori kötődési mintázataink visszaköszönnek a felnőttkori kapcsolatainkban, legyen szó akár baráti, romantikus vagy munkahelyi érintkezésről. Fontos, hogy kiismerjük, ránk melyik kötődési típus a jellemző, hiszen ezáltal olyan munícióra tehetünk szert, amellyel fejleszthetjük kapcsolatainkat, azok minőségét és mélységét is.
Felnőtt kapcsolataink minőségét nagy mértékben meghatározzák a gyermekkorunkban elsajátított kötődési mintázatok. Nagyjából ezzel a mondattal foglalható össze John Bowlby pszichiáter, pszichoanalitikus pszichológus munkásságának veleje: a szakember elsősorban a gyermekek és szüleik közötti kötődéseket, azok típusait kategorizálta. Későbbi pályatársai kiegészítették elméletét: szerintük a gyermekkori tapasztalatok rányomják bélyegüket a felnőttkori, különösképp a romantikus kapcsolatokra, így nagy befolyással bírnak, lényegében meghatározzák azok minőségét.
A gyermekek szociális és érzelmi fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy legalább egy szülővel vagy gondviselővel szoros kapcsolatot alakítsanak ki korai éveikben, kiváltképp az első két életévben. Később ezek a mintázatok afféle keretrendszerként szolgálnak az egyén felnőtt élete során, hiszen irányítják az érzelmeket, gondolatokat és elvárásokat a lelkünkben. A közvélekedéssel ellentétben fontos kiemelni, hogy nincs olyan, hogy jó vagy rossz kötődési típus, hiszen az valamikor a túlélést szolgálta.
A biztonságos kötődés
Egy ideális világban az újszülött olyasvalaki életébe csöppen, aki érzékenyen és felelősségteljesen van jelen a gyermeke életében. Ez azt jelenti, hogy a szülő értő odafigyeléssel reagál a kicsi szükségleteire, kielégíti azokat. A biztonságos kötődésben cseperedő gyermekek felnőtt korukban képesek a bizalmi kapcsolatok kialakítására, azok bensőségesek és általában pozitív légkör lengi őket körbe. Nem okoz gondot számukra az ismerkedés, egészséges önértékelésüknek és önbizalmuknak hála képesek a hosszú távú elköteleződésre.
Az elkerülő kötődés
Előfordul azonban, hogy a szülők érzelmileg elérhetetlenek gyermekük számára, azaz kevésbé érzékenyen reagálnak a csecsemő szükségleteire. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gondviselők nem, vagy csak kis mértékben reagálnak azokban a helyzetekben, amikor a gyermek izgalmat, stresszt él meg. Jellemző, hogy a szülők elutasítók a sírással szemben, inkább mielőbbi függetlenedésre biztatják gyermeküket, aki emiatt gyorsan „apró felnőtté” válik. Az elkerülő kötődésben felnövő nagykorúak nem, vagy csak nehezen engednek magukhoz közel másokat, hiszen nem bíznak meg egykönnyen az emberekben. Kényelmetlenek számukra a túl közeli kapcsolatok, hiszen rendkívül önálló és független személyiségek. Mivel érzelmileg nehezen köteleződnek el, gyakran gondot okoz számukra a hosszú távú elköteleződés.
Az ambivalens, szorongó kötődés
Megesik, hogy a szülők viselkedése nem konzisztens a gyermeknevelés során: van, hogy rendkívül figyelmesek és gondoskodók, máskor viszont érzéketlenül viselkednek a gyermekkel. Ennek hatására a csecsemő nem érzi magát biztonságban, mivel nem tudja, hogy abban a szituációban épp melyik arcát mutatja majd felé a szülő. Így ezek a gyerekek gyanakvók, bizalmatlanok lesznek a gondviselőjükkel. Ugyanez jellemzi majd párkapcsolataikat is, hiszen a szorongó kötődésben cseperedő felnőttek önértékelését gyakran a külső környezet, mások véleménye határozza meg leginkább, ebből kifolyólag gyakran szoronganak azon, hogy vajon „elég jók-e” partnereik számára. Saját kapcsolataikra az érzelmi hullámvasút jellemző, általában rettegnek attól, hogy párjuk elhagyja őket.
A rendezetlen kötődés
Sajnos előfordul, hogy épp az a személy ejt végzetes sebeket a gyermeken, akinek leginkább óvnia kellene. A rendezetlen kötődés akkor fordulhat elő, ha a szülő vagy gondviselő agresszíven, bántalmazóan lép fel a gyermekkel szemben, beszéljünk akár fizikai, akár verbális abúzusról. Ebben az esetben a kicsi a felnőttek számára is feldolgozhatatlan dilemmával szembesül: túlélési ösztöne azt súgja, keressen biztonságot, ám azt épp az a személy testesíti meg, aki fenyegeti az életét. Ilyen esetben a gyermekek eltávolodnak saját énjüktől, úgymond kizárják a tudatukból az átélt borzalmakat. E konfliktusok miatt rendezetlenné válik a kötődési stílusuk, vagyis felnőtt korukban nagyon nehezen alakítanak ki érdemleges kapcsolatokat, ha mégis, gyakran olyanokba helyezik bizalmukat, akik megerősítik a kötődéshez fűződő negatív élményeiket, tapasztalataikat.
Fontos tudni, hogy a bizonytalan kötődési stílusok – mint az elkerülő, ambivalens vagy rendezetlen kötődés – megnehezíthetik a párkapcsolatok kialakítását, s azok fenntartását felnőtt korban. Nem kell viszont elkeseredni, hiszen a szakemberek szerint ezek a mintázatok módosíthatók, úgymond átírhatók, szerencsénkre egyik sincs kőbe vésve.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
