Bűnügyi sorozatokat, dokumentumfilmeket nézni kicsit olyan, mint egy autóbaleset szemtanújának lenni – nehéz odanézni, de még nehezebb elfordítani a tekintetünket. Míg megdöbbenéssel, sokszor undorral konstatáljuk az ilyen műsorok történéseit, valahogy mégis mindig visszatérünk egy-egy újabb epizódhoz. De miért?
A “true crime” vagyis igaz történeten alapuló, gyilkosságokat és más bűnügyeket feldolgozó alkotások (filmek, sorozatok, podcastok és könyvek) népszerűsége évek óta az eget verdesi, de nem kell ilyen messzire mennünk: a Jog és Pszichológia nevű budapesti programsorozat „Sorozatgyilkosok elméjében” című előadása szinte mindig teltházas, és újabb időpontokat kell nyitniuk a szervezőknek, annyian kíváncsiak rá. Meghallgatni, hogy mitől válik valaki hidegvérű gyilkossá, miért irtja ki egy ember a családját vagy oltja ki tucatnyi ismeretlen életét nem tűnik a legvidámabb esti programnak, márpedig a Netflix statisztikái szerint a true crime műfaj a legnézettebb a platformon. Sokan viccelődnek is vele, hogy érdemes vigyázni azokkal, akik kikapcsolódás gyanánt ilyen sokkoló történeteket néznek – vajon van ennek alapja? Félnünk kell-e magunktól, ha ennyire leköt egy-egy hátborzongató sztori? Gyorsan lelövöm a választ: nem, de azért érdekes pszichológiai magyarázata van ennek a vonzódásnak, ezt járta körbe a Mental Floss.
Egy pontig normális
A san diegói rendőrség egykori vezető pszichológusa szerint teljesen rendben van, ha valaki odavan ezért a műfajért, és csak akkor kell elkezdeni aggódni, ha az illető másról sem beszél, és esetleg újságokból kivágott képekkel van tele az asztalfiókja. A true crime műfaja betekintést enged “a gonosz” fejébe, hiszen jó esetben soha nem fogunk olyan érzésekkel és gondolatokkal találkozni, mint az, aki elvette egy másik ember életét. Természetes, hogy érdeklődünk az ismeretlen iránt, és ehhez még hozzájön a jó és rossz örökös szembenállásának megléte is. Hiszen gyerekkorunktól fogva tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz, és mindenki igyekszik az első kategóriába tartozni – ezért érdekel minket, hogy akkor vajon ki van a másikban? Tudni akarjuk, mi vezethet egy embert odáig, hogy kioltson egy életet, és nem csak puszta kíváncsiságból, hanem azért is, hogy a tanulságok levonása után képesek legyünk megvédeni magunkat és szeretteinket. A bűnözés a civilizáció szerves és elengedhetetlen része, hiszen soha nem létezik majd olyan társadalom, amiben ne lenne jelen, épp ezért az iránta való érdeklődés sem lehet káros – gondoljunk csak a témával foglalkozó filozófusokra, szociológusokra!
Egy másik szakember szerint a válasz az evolúcióban keresendő, melynek során megtanultunk odafigyelni azokra a dolgokra, amik ártalmasak a számunkra. Sokszor hasznosabb lehet egy-egy rész, ami arról szól, hogy egy sorozatgyilkos hogyan cserkészte be női áldozatait, mintha ugyanezt egy tankönyvben olvasnánk. Az adrenalinlöket mellett azért is függhetünk rá könnyen az ilyen műsorokra, mert felépítésüknek és a történetvezetésnek köszönhetően mi magunk is végig találgathatunk, ki lehetett a gyilkos – pont úgy, mintha egy Agatha Christie regényt olvasnánk, csak épp ez nem kitaláció. A legtöbb sorozat úgy van felépítve, hogy bármennyire is felkavart minket a dolog, a végén megnyugvást lelünk az elkövető elfogásának és elítélésének köszönhetően – már ha épp ilyen ügyről szól.
Az extrém érdeklődés okai között sorolja még fel a cikk azt is, hogy a tartalomfogyasztás közben legbelül örülünk annak, hogy nem mi vagyunk az áldozatok, vagy az áldozat hozzátartozói. Kontrollált keretek között félhetünk valamitől, amiről tudjuk, hogy nem bánt minket, ez hasonló a horrorfilmek iránti rajongáshoz.
Mit nézzünk?
Hogy ne csak beszéljünk a műfajról, példákat is hoztunk, amiből válogathattok, elsősorban angol nyelven, de sokukhoz van felirat is. A Netflixen találhatjuk meg a Gyilkos vagyok, a Megoldatlan rejtélyek vagy a Ted Bundy szalagok címet viselő sorozatokat, az Amerikai gyilkosság: A szomszéd család, az Egy gyilkos elméje: Aaron Hernandez, vagy például a The Ripper című filmeket. Számos Youtuber foglalkozik bűnügyekkel, az egyik legismertebb közülük Kendall Rae, aki minden videójában egy-egy ügyet mesél el a nézőinek, a nézettséget viszont sokszor az áldozat családjának megsegítésére, alapítványok támogatására fordítja. Bailey Sarian pedig, bármennyire is furcsán hangzik, mindig egy extravagáns sminket készít el, miközben eltűnésekről és gyilkosságokról mesél. Ha valaki nézni nem, de hallgatni annál jobban szereti az ilyen témájú sztorikat, akkor a podcastokat ajánljuk neki, elsőként a Serialt, ami minden krimis podcast alfája és omegája. Népszerű még az In the Dark, a My Favourite Murder, a hazaiak közül pedig a BŰNtények podcastot érdemes hallgatni.