A tavaly szeptemberben hatályba lépett abortusztörvény hatására újabb, s ha lehet mondani, még vérmesebb társadalmi diskurzus indult meg az abortuszról: ezekben általában az anya önrendelkezési jogát ütköztetik a magzat élethez való jogával. A Budapesti Corvinus Egyetem másodéves, kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatói e témában készített dokumentumfilmje, A férfi-szív-hangja olyan aspektusból vizsgálja meg a kérdést, amelyről ritkán esik szó: az apák szempontjából.
Tavaly szeptemberben óriási felháborodást váltott ki, amikor egyik napról a másikra módosították az eddig liberálisnak mondott abortusztörtvényt: a belügyminiszteri rendelet szerint a terhességmegszakítás előtt az édesanyának egy olyan szülész-nőgyógyász szakorvos által kiadott leletet is be kell mutatnia, amely igazolja, hogy az állapotos nő a terhesség megszakítása előtt meghallgatta gyermeke szívhangját. (Itthon alapesetben a 12. hétig szakítható meg a terhesség, s még annak is vannak kitételei: így például, ha azt az állapotos nő egyészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja, a magzat súlyos fogyatékosságban szenved, a terhesség bűncselekmény következménye, illetve, ha az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van.)
A döntés nyomán felhorgadó diskurzusok általában két aspektusból taglalták a kérdést: a legtöbb esetben a nők önrendelkezési jogát állították szembe a megfogant magzat élethez való jogaival. Egyetlen szereplő hiányzik „mindössze” az általános diskurzusból, mégpedig az édesapa – szúrták ki a Budapesti Corvinus Egyetem másodéves, kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatói –, s ez a „hiány” az oka annak, hogy a projektnapra készített dokumentumfilmjük, A férfi-szív-hangja az apák aspektusából vizsgálja a kérdést.
Az abortuszról számokban
Dokumentumfilm révén az alkotógárda tagjai, Demjén Fanni, Fülöp-Vadadi Benedek, Györki Károly, Léé Noémi, Nahimi Botond és Szabó Fruzsina több olyan, a témában jártas szakember véleményét kérték ki, akik hasznos tapasztalatokkal és véleménnyel rendelkeznek a témában. Ilyen például Dr. Nagy Beáta Magda pszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi adjunktus, aki megdöbbentő adattal szolgált az itthoni közállapotokról: hazánkban a gyerekek 43%-a nem tervezett várandósságból születik.
A sokkoló adat másik tényezője a társadalom szerepére mutat rá a kérdésben: a doktornő véleménye szerint az abortusz nagyon is összefügg a férfi-női szerepekkel, így például azzal, mennyire tabu a házasságon kívüli szexuális élet, vagy egyáltalán hozzájutnak-e a nők biztonságos abortuszhoz akkor is, ha nem a férfi kíséri el őket. Csakúgy tehát, ahogy a nők, úgy a férfiak szerepét is rengeteg szociokulturális tényező határozza meg, pláne egy ilyen nehéz helyzetben.
Még megdöbbentőbb tapasztalatokról számolt be Hegedűs László, A Kiáltás az életért egyesület szociológus tanácsadója, aki mondandójában kiemelte: általában fiatalok érkeznek abortuszra, s jellemző, hogy a fiú csak addig van a lány mellett, amíg megbizonyosodik arról, hogy megtörtént a beavatkozás. Ha mégis megmaradnak a párjuk mellett, akkor is előfordul, hogy (főleg egy fiatalkori kapcsolatban) később elpártolnak mellőle, mert nem tudják feloldani ezt a traumatikus élményt a lány életében.
Trauma a nőnek, trauma a férfinek
Nemcsak a nőket éri ugyanakkor sokk egy abortusz alkalmával: a dokumentumfilmben megszólaló szakértők egyöntetű véleménye szerint a férfiak is traumatizálódnak a döntés nyomán.
„Hiába volt közös döntés, attól még a férfinál is megjelenhet bűntudat, szorongás, szégyen és harag. Gyakran keletkezhetnek náluk alvás prolémák is, tehát mindenképp felszínre tör az emiatt érzett feszültség” – véli Vásárhelyi Dorottya pszichológus, szexuálispszichológiai szakpszichológus, aki szerint az abortusz által okozott stresszor nemcsak a hétköznapokban, hanem a szexuális életben is felbukkan majd a későbbiek folyamán. „Lehet, hogy nem tragikus mértékben, de nyomot hagy az együttlétek alatt szorongásban, vagy egy bevillanó gondolat formájában, de megjelenhet a terhességtől való túlzó félelemben a nőben is és a férfiban is.” Vásárhelyi ugyanakkor kiemelte: minél inkább bevonjuk a férfiakat az abortusz-folyamatba, annál kisebb a művi beavatkozások száma.
Hasonlóan vélekedik Toplak Zoltán férfimozgalmi író, blogger is, aki szerint a fenti törvény nagy hiányossága, hogy az
apákat nem kötelezik arra, hogy meghallgassák a szívhangot, holott nekik is épp annyira köze van a gyerekhez, mint az anyának.
Az egyetemi hallgatók törekvését (miszerint minél több szakembert, ezáltal minél több aspektust szerettek volna megjeleníteni) támasztja alá az is, hogy Kovács Ferenc diakónust és Kovácsné Treer Mária lelkigondozót (a Ne félj, nem ítéllek el Facebook csoport létrehozóit) is megkérdezték a témáról. Beszédes, hogy az egyházi szolgálatokat teljesítő pár milyen címet választott az online csoportjuknak, hiszen (elmondásuk szerint) ez a Biblia azon történetére vonatkozik, amikor egy házasságtörő asszonyt megköveznének, majd Jézus azt mondja a dühös tömegnek: „Az vesse rá az első követ, aki még nem vétkezett.”
Stigmatizáció és társadalmi nyomás
A példázatból leszűrhető, hogy a diakónus házaspár megengedőbben viszonyult a kérdéshez, mint a tudományos élet képviselői, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy az abortusz iránt érzett gyász mindkét felet ugyanúgy érinti. A férfiaknál viszont igen gyakori, hogy mélyen eltemetik magukban a fájdalmat, s az csak évek, évtizedek múltán bukkan majd fel valamilyen extrém stresszor hatására.
„A férfiakra társadalmi nyomás is nehezedik, ami arról szól, hogy felejtsd el, légy erős, tedd félre az érzelmeidet, lépj tovább. Ők ezt valahogy keményebben, magukba zárkózottabban közelítik meg, s kell egy sokk, aminek eredményeképp rádöbben arra, hogy ezzel igenis foglalkozni kell,” – véli Kovács Ferenc.
Természetesen a széles körben gyakran vitatott aspektus is felbukkant a dokumentumfilmben: Mérő Vera jogvédő, író szerint az abortusz abszolút önrendelkezési kérdés mind a férfi, mind a nő szempontjából, hiszen egyetlen nőt sem szabad kényszeríteni arra, hogy kihordjon egy olyan gyermeket, akit nem szeretne, egyúttal egyetlen férfire sem erőszakolhatjuk rá, hogy apa legyen. A gordiuszi csomót talán Dr. Vissy Beatrix jogász, szakértő (TASZ), egyetemi tanársegéd oldhatja fel, aki szerint az érintett szereplők nincsenek egyenlő helyzetben, mivel az egyik félben terhesség zajlik, a másikban nem.
„A férfiak esetét az teszi nehézzé, hogy az egy zéró összegű játszma. Ezalatt azt értem, hogy egymással összeegyeztethetetlen akaratok versengenek: az egyikük szülővé szeretne válni, a másikuk nem. Bárkinek a jogait részesítjük előnyben a másikkal szemben, az a másik oldalán egy kényszerű helyzetet eredményez. Ezért zéró összegű játszma ez.”
A dokumentumfilm utózöngéi
Ahogy látjuk, számos aspektus szóba kerül a nagyjából negyven perces alkotásban, s ez egybecseng az alkotók eredeti célkitűzésével és további terveivel:
„A későbbiekben szeretnénk létrehozni egy ingyenesen hívható segélyvonalat, amelyen lelkisegély-szolgálatot működtetnénk olyan férfiaknak, akiket érdekel a téma vagy maguk is segítségre szorulnak. Jogilag is érdemes lenne bővebben megvizsgálni a kérdést, ami elég nehéz feladat, de kaptunk már ajánlásokat azzal kapcsolatban, kikhez tudnánk fordulni, hiszen egyelőre nincs jogszabály arra nézve, mi a teendő férfiként ebben a szituációban, s hogy egyáltalán miféle jogaik vannak e témában idehaza” – mesélte a projekt hosszú távú terveiről Léé Noémi.
Akárhogy is, a fiataloknak minden jel szerint olyasmit sikerült megugrania, amitől el vagyunk szokva idehaza: speciális szemszögből széleskörű diskurzust indítottak el egy tabunak számító témában, ezzel pedig becsülendő, szellemi értéket hoztak létre.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
