Nem szeret társaságban lenni, helyette inkább otthon olvas, alig hallani a szavát – noha vannak olyan introvertált személyiségek, akikre ezek jellemzőek, óriási tévedés, hogy mindegyikükre igazak ezek a tulajdonságok. Lássuk, mi az, amit sokan rosszul gondolnak a zárkózottabb személyiségű emberekről és mi helyette az igaz?
Legelőször talán a kétezres évek egyik Bravo vagy Popcorn magazinjában találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy introvertált személyiség, méghozzá egy teszt fejlécében, amit ha kitöltöttél, abból ellentmondást nem tűrően kiderült, hogy melyik személyiségtípusba tartozol a kettő közül. Akkoriban véresen komolyan vettem ezeket az eredményeket, többek között azt is, hogy a Jóbarátok mely szereplője lennék (Phoebe jött ki), így egy darabig annak tudatában viseltem magam, hogy introvertált vagyok. Évekkel később, néhány szakmai cikk és egy adag élettapasztalat után persze rájöttem, hogy (Monica, nem mellesleg pedig) inkább extrovertált vagyok, vagy talán a kettő között félúton. Mert a csekély számú barátság, az olvasás és írás szeretete, vagy például a zenehallgatásba temetkezés igazából tinikori sajátosság volt, és ugyan ezek a mai napig igazak rám, már tudom, hogy ennyiből nem lehet megállapítani, hogy ki milyen. Sőt, még több utánaolvasásnak és ismeretségnek köszönhetően az ember rájön, hogy semmi sem fekete és fehér. De a kategóriák felállítása a mindennapi életet és a körülöttünk lévő világ könnyebb feldolgozását segíti, így aztán sokszor erről a két személyiségtípusról beszélünk, ha arról van szó, hogy ki hogy kapcsolódik embertársaihoz.
Milyen az, aki introvertált?
„Az introvertált személyiség belülről nyeri az energiáját, míg az extrovertáltat más emberek, bizonyos helyek és ingerek töltik fel” – mondja Jennifer B. Kahnweiler, okleveles beszédszakértő, coach és író. “Az introvertáltak több egyedüllétet igényelnek, élvezik a mély, személyes beszélgetéseket. Hamarabb választják az emailezést, mint a telefonálást, mert szeretik írásban kifejezni gondolataikat.” Az extrovertáltak ezzel szemben szeretnek vegyülni és jól kiigazodnak a társas helyzetekben. „Először beszélnek, utána gondolkodnak, könnyebben fejezik ki magukat verbálisan.” Általában energikusabbak, és gyorsabb, ritmusosabb a hangjuk.
„Agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy amikor a két személyiségtípus reagál a külső stimulációra, az introvertáltak nagyobb aktivitást mutatnak az agy azon régióiban, amelyek feldolgozzák az információkat és problémákat oldanak meg” – magyarázta Laurie Helgoe, a nyugat-virginiai Davis & Elkins College pszichológiai adjunktusa. Ez magyarázat lehet arra, hogy az introvertált embereknek miért van szükségük magányra és időre az önreflexióra ahhoz, hogy átgondolják a dolgokat.
… és mik nem igazak rá?
Mind szégyenlősek
Tény, hogy léteznek félénk, szégyenlős introvertáltak, de a zárkózottság és a félénkség nem egyenlő egymással. Az introvertáltak „szégyenlősnek tűnnek, mert hajlamosak gondolkodni, mielőtt beszélnének” – mondja Helgoe. “Ők belül dolgozzák fel a dolgokat, míg az extrovertáltak beszéd közben teszik ugyanezt”. Ahogy Susan Cain írja Quiet: The Power of Introverts in a World That Can’t Stop Talking című könyvében: „A félénkség a társadalmi rosszallástól vagy megaláztatástól való félelmet jelenti, míg az introvertáltság az olyan környezetek előnyben részesítését, amelyek nem stimulálják túl az embert.”
Nem lesz jó vezető vagy szónok abból, aki introvertált
Kapcsolódva a fentihez, Kahnweiler elmondta, hogy azoknak, akik hivatásukká tették a nyilvános beszédet (például előadóművészek, szóvivők stb), legalább 50%-uk introvertált természetű. Mindössze “nagyon jól felkészülnek, sokat gyakorolnak, és az erősségeikből táplálkoznak.” Tom Hardy, Keanu Reeves és Robert DeNiro ékes példái annak, hogy egy színész is lehet introvertált személyiség, hiszen ők a kamerák előtt csodás alakítást nyújtanak, de nagyon ritkán vállalnak interjúfelkéréseket, őrzik magánéletüket és nem sok sztárpartin látni őket. Mindenki Hermionéja, Emma Watson is hasonlóan nyilatkozott saját személyiségéről egy ízben, pedig színészi hivatása mellett aktivista is, melynek kapcsán sokszor szólal fel nagy nyilvánosság előtt az őt érintő ügyekben.
Az introvertáltak nem boldogok /Az extrovertáltak boldogabbak
Ez egyáltalán nem így van, szimplán annyiról van szó, hogy máshogy boldogok, más dolgok okoznak nekik örömet. Helgoe szerint “az introvertáltak előnyben részesítik az alacsony izgalommal járó pozitív érzéseket, például a nyugalmat és a relaxációt”, míg az extrovertáltakra a szemmel láthatóbb, “aktívabb”, “hangosabb” boldogság jellemző.
Sajnos egy olyan kultúrában élünk, amely a jól látható, nagy energiájú boldogságot hirdeti, ez pedig a békét élvező introvertáltaknak aggodalomra adhat okot.
Az introvertáltak nem szeretnek társaságba menni és nem szeretik az embereket
A szakértő úgy fogalmaz, hogy „az emberek gyakran azt hiszik, hogy az introvertáltak antiszociálisak, ami nem így van. Az introvertáltak élvezik a kapcsolatokat és a társasági életet, csak más a toleranciaszintjük, és az, hogy mennyire érzik jól magukat ilyen szituációkban.” Mivel egyedül szeretik feltölteni energiatartalékaikat, ezért óvatosan megjegyezhetjük, hogy egy társasági helyzetben “hamarabb lemerülnek”, mint azok, akik extrovertáltabbak. De attól még ugyanúgy vágynak a barátságokra, szerelemre, fontos számukra a család és a kapcsolatok.
Az introvertált személyiségtípus gyakrabban jár együtt mentális betegségekkel
Ez a pont kapcsolódik a boldogság megélésének kérdéséhez, és itt röviden oszlassunk el egy tévhitet – a depresszió, a szorongás és a különböző mentális problémák kívülről nem úgy festenek, hogy az ember szomorú, letört, mindig sír és rossz a kedve. A mentális betegségek kockázatának vizsgálatakor sok tényező közrejátszik: a biológia, gyermekkori traumák, családtörténet és általános temperamentum is, de az, hogy kinek milyen a habitusa, kevésbé számít.
Valaki vagy introvertált, vagy extrovertált
A szakértők szerint erre a két fogalomra egyfajta skálaként kellene, hogy gondoljunk, és mindenki a skála valamely pontján helyezkedik el. A legendák szerint a személyiségtipológiával sokat foglalkozó neves pszichiáter, Carl Gustav Jung is azt mondta, hogy nincs olyan, hogy valaki tisztán extrovertált vagy tisztán introvertált személyiség. “Ha lenne, őt már elmegyógyintézetbe zárták volna”. Hiszen tudjuk jól, hogy viselkedésünk nem minden helyzetben kiszámítható, Cain szerint sokféle introvertált és extrovertált létezik.
Nem mondhatjuk, hogy minden introvertált könyvmoly, vagy minden extrovertált a figyelem középpontja a bulikon, ahogy azt sem, hogy minden nőből természetesen fakad a konszenzusra való törekvés, és minden férfi szereti a sportokat.
