Vajon hány és hány alkalommal kívántuk már azt, hogy bár kevesebbet ettünk volna egy étkezés alkalmával? Félreértés ne essék, az még nem a világ vége, ha időnként többet falatozunk a kelleténél, az viszont tény, hogy egy alkalmi dologból nagyon könnyen tartós rossz szokás lehet, így szépen a túlevés csapdájába esünk.
Ám sajnos – ha fogalmazhatunk így – nem a túlevés a történet legszomorúbb része, hanem ha ezt követően drasztikus diétázásba kezdünk, ami egyenes út a jojo-effektushoz. De mi mást tehetnénk? Nos, példának okáért adhatunk egy esélyt a japán nők bevált trükkjének, a „hara hachi bu”-nak. Ennek segítségével ugyanis egyszerre élvezhetjük az ételeket és faraghatjuk le a plusz kilókat.
Mitől működik a japán nők diétája?
A „hara hachi bu” egyfajta emlékeztető arra, hogy hagyjuk abba az étkezést, amikor a gyomrunk telítettsége eléri a nyolcvan százalékot. A módszert a japán Okinawa prefektúrában élők fejlesztették ki, akik naponta átlagosan 1900 kalóriát fogyasztanak. Ez egyes kutatások szerint jóval kevesebb egy átlagos amerikai férfi napi kalóriabevitelénél, ami 2500-nak felel meg. (Negyvenéves koruk után a bevitt kalóriák mennyisége akár napi 2692 is lehet.) Ez a tendencia ráadásul a nőknél is megfigyelhető: az átlag amerikai nők naponta 1766 kalóriát fogyasztanak, míg a negyvenes éveikben járó nők átlagosan 1879-et.
Pedig a Mayo Klinika kalóriaszámlálója szerint egy átlagos testfelépítésű, negyvenéves amerikai nő napi kalóriaszükséglete 1500-1700 kalória. (Ez a mennyiség rendszeres testmozgás esetén lehet több is.) A férfiak kalóriaszükséglete pedig 1900-2150 naponta. A japán nők diétája azonban egyensúlyt teremthet az étkezésünkben úgy, hogy egyetlen percet sem kell éheznünk.
Hogyan lehet hatásos a „hara hachi bu”?
Doktor Brian Wansink „Gondatlan evés” („Mindless Eating”) című könyvében részletesen beszámol egy általa készített, innovatív kutatásról, melynek keretében az étkezési szokásokat vizsgálta. Ismételt kísérletei során rájött, hogy az egyszerre elfogyasztott ételmennyiség több olyan tényezőtől függ, aminek valójában semmi köze ahhoz, hogy tele van-e a hasunk vagy sem. A tányérok mérete, az ételadag, a barátaink jelenléte és még számos körülmény befolyásolhatja, hogy mennyit eszünk. Az egyik kísérlet eredménye például az lett, hogy 31 százalékkal többet ettek azok, akik 1005 milliliteres tálból ettek, mint azok, akik 503 milliliteresből. Mint ahogy arra is fény derült, hogy a fenti külső faktorok akkor is túlevéshez vezethetnek, ha az érintettek egyébként diétáznak.
A hosszú távú, mérsékelt étkezés titka ha átvesszük az okinawaniak szokását: Wansink szerint számottevő a kalóriamennyiség különbsége a között, amikor egy amerikai azt mondja „tele vagyok”, egy okinawani pedig azt, hogy „már nem vagyok éhes”. Hozzáteszi: a felesleges kilók alattomosan kúsznak fel ránk, és nem azért, mert minden egyes nap degeszre esszük magunkat, hanem mert egy kicsivel mindennap többet fogyasztunk a kelleténél.
Így ültessük át a gyakorlatba a „hara hachi bu”-t
A „hara hachi bu” talán legnagyobb előnye, hogy nagy és drasztikus változtatások helyett apró lépésekben átalakítjuk étkezési szokásainkat, így idővel – és persze testmozgással kiegészítve – elérhetjük a nemünknek és életkorunknak megfelelő ideális, egészséges testsúlyt.
Együnk lassabban: a gyors evés több ételt is jelent, ám ha lassítunk a tempón, szervezetünk könnyebben reagál a jóllakottság érzésére, és ennek következtében nem esszük túl magunkat.
Koncentráljunk az ételre: kapcsoljuk ki a tévét és a laptopot, valamint tegyük el a telefont. Azzal ha kizárólag az előttünk lévő fogásra koncentrálunk, lassabban, és kevesebbet eszünk.
A tányéron is sok múlik: ha a lapostányért kistányérra cseréljük, jelentősen csökkenthetjük kalóriabevitelünket, de a tányér más szempontból is hasznos lehet a fogyókúrához, ugyanis viszonyítási alapot adhat ahhoz, hogy miből mennyinek kell rákerülnie. Általánosságban az az ideális, ha a tányérnak nagyjából a felét teszi ki a saláta, egynegyedét a jó minőségű fehérjék, a maradék egynegyedet pedig az összetett szénhidrátok. Míg a zsiradékoknak legfeljebb fél evőkanálnyi helyük legyen.
A japán nők másik titka: a légzéstechnika
Miki Ryouske, japán színész néhány évvel ezelőtt hátfájdalmakkal küzdött, az orvosa által javasolt légzőgyakorlattal azonban nem csupán a háta jött rendbe, de pár hét alatt 13 kilogrammot leadott, dereka pedig 12 centiméterrel vékonyabb lett. Ryosuke ezért elnevezte a gyakorlatot „mélylevegő-diétának”. A technika roppant egyszerű, és mindössze napi két percet kíván tőlünk: miután felvettük az alábbi videóban látható pózt, vegyünk egy két-három másodpercig tartó, mély lélegzetet, majd hét másodpercen át fújjuk ki a levegőt.
A „mélylevegő-diéta” működésének legfőbb oka, hogy a zsír oxigénből, szénből és hidrogénből áll: amikor a belélegzett oxigén eléri a zsírsejteket, azok szétesnek komponenseikre, vagyis szénre és hidrogénre. Magyarán testünk oxigénfelhasználásának növekedésével több zsírt égetünk.
És a japán törölköződiétáról hallottál már?
Nagyjából egy évtizede doktor Toshiki Fukutsudzi előállt egy elmélettel, miszerint a hasi zsír elsődleges okozója a rossz testtartás, és amíg ezen nem változtatunk, addig ne reménykedjünk lapos hasban. Ezért kifejlesztett egy roppant egyszerű gyakorlatot, melynek segítségével rövid idő alatt javíthatunk a testtartásunkon, és akár fogyhatunk is. Az alábbi videóban a doktor megmutatja a gyakorlatsort, melyhez egy körülbelül 38 centiméter hosszú, tíz centiméter széles törölközőre, egy madzagra, valamint egy jógamatracra lesz szükségünk.
Tekerjük fel a törölközőt, akár a piskótatekercset, majd kössük át a madzaggal, hogy ne ssen szét. Üljünk rá a jógamatracra, a törölközőt helyezzük a derekunk alá, a gerinc alsó feléhez támasztva, és feküdjünk hátra. Állítsuk kezünket és lábunkat a videón látott pozícióba, majd maradjunk így öt percig. Amennyiben naponta két-három alkalommal elvégezzük a gyakorlatot, Fukutsudzi szerint az eredmény néhány héten belül láthatóvá válik.
Kirsten Scott jógaoktató szerint azonban a helyzet némileg bonyolultabb annál, mintsem hogy egyetlen törölközővel megszabadulhassunk a hasi zsírtól: „szerveink és végtagjaink, beleértve a beleket és a gyomrot is, a gerincoszlopon keresztül kapcsolódik az agyhoz” – mondta el a jógaoktató a Body+Soul kérdésére. „A rossz testtartás eredményeképp azonban beszűkülhetnek az idegpályák.” Hozzáteszi: a bélidegek találkozása a bordák és az ágyék közötti részen található, ami a rossz testtartás miatt sérülhet, és emésztési problémákat, például székrekedést, puffadást, gázosodást és refluxot okozhat. Vagyis ha a székrekedés és a puffadás miatt nagyobbnak tűnik a hasunk, azok valójában a távozni képtelen salakanyagok. Ettől függetlenül senkit sem riasztana el attól, hogy gyakorolja a törölközős technikát.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix